Reisinger János - Miről Szól a Jelenések Könyve (2005)

Reisinger János MIRŐL SZÓL A JELENÉSEK KÖNYVE?

Jelenesek_m.indd 1

2005.06.16. 5:29:32

Jelenesek_m.indd 2

2005.06.16. 5:29:45

Reisinger János

MIRŐL SZÓL A

JELENÉSEK KÖNYVE?

Bibliaiskolák Közössége Budapest, 2005

Jelenesek_m.indd 3

2005.06.16. 5:29:45

A LBERT DÜRER ÉS LUCAS CRANACH metszeteivel

Kiadja a Bibliaiskolák Közössége 1121 Budapest, Remete u. 16/A Felelős kiadó: Czinkota András Nyomdai elõkészítés: VERZÁL Stúdió (Debrecen) Nyomtatás: Nyomdaipari Szolgáltató Kkt. (Debrecen) ISBN 963 7493 01 8

Jelenesek_m.indd 4

2005.06.16. 5:29:45

TARTALOM

A Z OLVASÓHOZ . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . I. fejezet A JELENÉSEK KÖNYVE BEVEZETÉSE . . . . . . . . . . . . . . . . A könyv felirata . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Vallomás a Szentháromságról, különösképpen pedig Jézus Krisztusról . . . . . .

9

13 13 19

II. fejezet A HÉT LEVÉL . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 25 Bevezető látomás a hét levélhez . . . . . . . . . . . . 26 A levelek szerkezete és tanítása . . . . . . . . . . . . . 29 Jézus Krisztus hét levele . . . . . . . . . . . . . . . . . . 30 III. fejezet A HÉT PECSÉT . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 51 Bevezető látomás a hét pecséthez . . . . . . . . . . 52 Jézus feltöri az első hat pecsétet . . . . . . . . . . . . 59 Közbeékelt látomás az elpecsételésről . . . . . . . 68 A hetedik pecsét felnyitása . . . . . . . . . . . . . . . . 72 IV. fejezet A HÉT TROMBITASZÓ LÁTOMÁSSOROZATA . . . . . . . . . . . A bevezető látomás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az első négy trombitaszó . . . . . . . . . . . . . . . . . Az ötödik és hatodik trombitaszó . . . . . . . . . .

75 78 82 87

~5~

Jelenesek_m.indd 5

2005.06.16. 5:29:45

Az első közbeékelt látomás: a végidő egyházának születése . . . . . . . . . . . . . 102 A második közbeékelt látomás: a tömeges ateizmus létrejöttének oka . . . . . . . 116 A hetedik trombitaszó . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 128 V. fejezet ÖSSZEFOGLALÓ, ÉS A VÉGIDŐT RÉSZLETEZŐ LÁTOMÁSSOROZAT A JÓ ÉS A ROSSZ NAGY KÜZDELMÉRŐL

. 135

A bevezető nagy látomás: sárkány és az asszony harca . . . . . . . . . . . . . . . A Jel 12:7–12 közbeékelése a mennyei lázadásról . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A napba öltözött asszony útja 1700 éven át: „a pusztai egyház” sorsa Amerika felfedezéséig és az üldözöttek befogadásáig. . . . . . . . . . . . . . A Jelenések könyve a tengerből feljövő fenevadról . . . . . . . . . . . . . Az eltorzult Amerikai Egyesült Államok . . . . . A sötétség után felragyogó látomás a 144 000-ről . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . A hármas angyali üzenet az örökkévaló evangéliummal . . . . . . . . . . . . . Az aratás és szüret két cselekménye . . . . . . . . . Bevezető látomás a hét csapáshoz és a hét utolsó csapás . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Az Armageddon . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . Bordélyház és kocsma: a világegység kiépülése . . . . . . . . . . . . . . . . . . A világegység leomlása mint a nagy üzlet végleges kudarca . . . . . . . . . A Föld megrontójának elpusztítása és Jézus megjelenése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

136 140

142 145 147 150 153 156 158 163 165 170 173

~6~

Jelenesek_m.indd 6

2005.06.16. 5:29:46

Jézus Krisztus megjelenése . . . . . . . . . . . . . . . 176 A fenevad és a hamis próféta megsemmisülése . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 177 VI. fejezet A MILLENNIUM ÉS AZ ÚJJÁTEREMTÉS . . . . . . . . . . . . . . 179 VII. fejezet BEFEJEZŐ KIJELENTÉSEK . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 185 VIII. fejezet JÁNOS APOSTOL SZEMÉLYES BIZONYSÁGTÉTELE . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 187

A JELENÉSEK KÖNYVE VÉGÉN

IRODALOM . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . . 189

A SZERZÕ BIBLIAI TÁRGYÚ MUNKÁI . . . . . . . . . . . . . . . 191

~7~

Jelenesek_m.indd 7

2005.06.16. 5:29:46

Cranach: Góg és Magóg háborúja, Jel 20. (A Luther-Biblia illusztrációiból, 1534) fametszet

Jelenesek_m.indd 8

2005.06.16. 5:29:46

A Z OLVASÓHOZ

A

Jelenések könyvéről sokan úgy tudják, hogy ez az egyik legnehezebben érthető bibliai irat. Gyakran megtörténik, hogy ezért olvasásába se fognak, vagy ha mégis megteszik, egy idő után, az eredeti vélekedés alátámasztásaként abba is hagyják. Túl sok benne a jelkép, a mai olvasónak már nem egyértelműen azonosítható szimbólum. A sejtelmes, érthetetlen jelzőkkel illették, vagy az egyházi irodalomban ezzel is: Titkos Jelenések. Annyi igazság tényleg van ezekben a megállapításokban, hogy a Jelenések könyve a Biblia utolsó, 66. irata, az emberi történelem évezredeiről 22 fejezetben (18 oldalon) ad kijelentéseket, s ezeket természetesen jelképek segítségével lehet ilyen röviden megtenni. Az itt szereplő jelképek azonban a Biblia ismert és nagy részben már az ez előtti iratokban azonosított jelképei. Aki a Jelenések könyvét szeretné megérteni, jó, ha végigolvassa az előtte sorakozó 65 könyvet, mint ahogy Dosztojevszkij Bűn és bűnhődésének epilógusa előtt az egész regényt, vagy a Beethoven-szimfóniák záróakkordjaiban is jobban gyönyörködünk az előzmények végighallgatása után, mint ha csak pár pillanat erejéig kapjuk el a finálét. Ez a rövid könyv azt szeretné bizonyítani, hogy ha valaki komolyan veszi a Jelenések könyve – az Apokalipszis – kezdő sorát, és keresi-kutatja a jelentést, biztosan meg fogja azt találni. A kezdő sor ugyanis így szól: „Ez Jézus Krisztus apokalipszise…” A görög „apokalipsis” rejtett dolgok feltárását jelenti. Az idézet tanúsága szerint a Biblia utolsó irata tehát magától Jézus Krisztustól ~9~

Jelenesek_m.indd 9

2005.06.16. 5:29:46

származó üzenet, igék és főleg látomások formájában, melyek számtalan jelképpel ugyan, de e jelképek mélyreható, láttató erejével az emberiség Megváltójának üzeneteit tartalmazzák történeti folyamatosságban, de – mint majd részletesen látni fogjuk – a mai kor emberének különösképp szóló eligazításként. Több évig magam sem értettem a Jelenések könyvét – ma már inkább azt nem értem, hogyan is nem érthettem. Néhány év után csakhamar nyiladozni kezdett előttem e könyv, 1985/86-ban már 16 részes sorozatot tartottam róla a TIT József Attila Szabadegyetemének keretében, a budapesti ELTE Jogi karán, melyet követett a 25 részes kifejtés (1990–92), majd a 40 részes (2003–5). Mégis, a Jelenések könyve biztos megértésében Vankó Zsuzsa előadásai mellett első két gyermekünknek tartozom köszönettel. 1987–88 táján, amikor tíz-, illetve nyolcévesek voltak, annyi sok bibliai történet elmondása után egyszer azt kérték, hogy lefekvés előtt a Jelenések könyvét mondjam el nekik, de kellő részletességgel. Egy évig tartott ez a felejthetetlen sorozat, melynek menetét a gyermekek gyakori kérdései szakították meg. Mindennel el kellett számolnom, egyik kijelentéssel, képpel és sorozattal a másik után. Akkor döbbentem rá egyszer s mindenkorra, ha valamit jól megfigyelünk, azt végül is megértjük, idővel pedig maradéktalanul megérthetjük. Ezért mondanám biztató előlegezésül, hogy a Jelenések könyvét csak az nem érti meg, aki nem olvassa, vagy aki nem akarja megérteni. Így van ez máskülönben az egész Bibliával, továbbá minden értelmes emberi megnyilatkozással is. Annak reményében, hogy kereső és érteni vágyó olvasókra találok, ajánlom mára már felserdült gyermekeink mellett ezt a kötetet azok~ 10 ~

Jelenesek_m.indd 10

2005.06.16. 5:29:46

nak, akik elfogadják Blaise Pascal megállapítását: „Két embert találok értelmesnek: az egyik, aki ismeri Istent, és teljes szívéből szolgálja Őt, a másik, aki nem ismeri, de teljes szívéből keresi Őt.” (A Gondolatok 194. töredékéből.) Jelenlegi, mintegy 200 oldalas összefoglalásunkban, két, látszólag ellentétes igény kielégítésére törekedtünk. Az egyik: hogy minden értelmesen kereső embernek rövid áttekintést nyújtsunk a Biblia legutolsó iratáról. Egy lendülettel kívánjuk végigvezetni az olvasót a Jelenések könyve mintegy 2000 évet átívelő 22 fejezetén. A másik igény: hogy egy-egy részletbe is alaposan beletekintsünk, hiszen egyrészt a könyv így nyeri el méltó kontúrjait, másrészt arról sem feledkezhetünk el, hogy az Apokalipszis sem egészében, sem ebből következően részleteiben nem eléggé ismert ahhoz, hogy az olvasót egy-két rövid kijelentéssel, talányosnak tűnő megjegyzéssel vagy szárnyaszegett magyarázattal magára hagyjuk. Ha vannak e könyvvé terebélyesült tanulmánynak gyengéi, az egyik bizonyosan az, hogy e két igényt, e két szempontot nyilvánvalóan nem lehet maradéktalanul kiegyenlíteni és összhangba hozni. Ennek pótlására a közeljövőben meg kívánom jelentetni A tíz vázlatprófécia című kötetet, és az egész bibliai szimbólumrendszert bemutató Bibliai jelképek lexikonát. Addig is azonban vágjunk neki a Biblia felfedezésében is az egyik legnagyobb felfedezésnek számító Jelenések könyvének, azaz: jéghegynek előre!

~ 11 ~

Jelenesek_m.indd 11

2005.06.16. 5:29:46

Az elsõ ismert európai illusztráció-sorozat a Jelenések könyvéhez A bevezetõ látomás, Jel 1. fejezete (Angers-i miniatúra, IV. sz.) Franciaország

Jelenesek_m.indd 12

2005.06.16. 5:29:46

I. fejezet

A JELENÉSEK

KÖNYVE BEVEZETÉSE

(1:1–8)

A könyv felirata (1:1–3)

A

z ószövetségi prófétai könyvek első soraikban megnevezik a szerzőt, tevékenységét és a történelmi időt (családjuk és az ország királyainak neveit), hogy a Biblia történeti könyvei alapján utánajárhassunk ama kornak és jellegzetes problémáinak, melyben az adott irat megfogant. A Biblia ellenőrizhetősége forog kockán a feliraton. Vannak ritka esetek – hiányzó adatokkal, árvazsoltárokkal –, de ilyenkor vagy a könyv későbbi részeiből derül ki a történelmi valóság, vagy olyan egyetemes mondanivalót hordoz, hogy ahhoz nem szükségesek a fenti útbaigazítások. A Jelenések könyve bevezetésében és lezárásában egyaránt bizonyságot tesz szerzője kilétéről és a látomásokban való részesülésének körülményeiről. „Én, János… a szigeten voltam, mely Páthmosznak neveztetik, az Isten beszédéért és a Jézus Krisztus bizonyságtételéért.” (Jel 1:9/b) „És én, János vagyok az, aki ezeket hallottam és láttam.” (22:8/a) Az őskeresztény hagyomány Domitianus császár uralkodása idején, i. sz. 95–96 tájára teszi az idős apostol száműzetését az Égei-tenger keleti partjához közeli Páthmosz szigetére, ahol fegyenceket őriztek római katonák, s a császár halála után – aki Jánost elő~ 13 ~

Jelenesek_m.indd 13

2005.06.16. 5:29:47

ször forró olajjal teli üstben akarta megölni – néhány hónapi raboskodás után nyert szabadulást, és távozott Efézusba, ahol a Jelenések könyve mellett evangéliumát is az őskeresztény gyülekezet szolgálatára bocsátotta. János, a legfiatalabb tanítvány volt az utolsó túlélő. Istvánt megkövezték. Jakabot megölték. Pált lefejezték Péterrel együtt, akit keresztre feszítettek. Az apostolok egyike sem érte már meg az I. század végét. János, a galileai halász azonban életben maradt. Evangéliumának befejező soraiban meghatottan emlékezett vissza Jézus Krisztus ígéretére: „Akarom, hogy ő megmaradjon, amíg eljövök…” „Kiment azért e beszéd az atyafiak közé, hogy az a tanítvány nem hal meg: pedig Jézus nem mondta néki, hogy nem hal meg; hanem: Ha akarom, hogy ő megmaradjon, amíg eljövök, mi közöd hozzá?”1 (Ján 21:23) A Megváltó ígérete nem azt jelentette, hogy János ezredéveket fog megélni, sem azt, hogy Ő gyorsan visszatér övéihez. Annyit viszont jelentett, hogy János látomások formájában rendkívüli bemutatást kap a történelemről, s annak még a golgotai győzelemnél is ünnepélyesebb pillanatáról: Jézus második eljöveteléről, a váltság után a teljes váltság napjáról (Eféz 4:30). Minthogy erről az eljövetelről és az ahhoz vezető útról János nem gondolatihletést kapott, sem nem álom szállt rá, hanem figyelmének aktív közreműködésével látomásokban részesült – ezek az isteni ihletés útjaimódjai – a feliratban sem emberi, személyes állapotáról értesülhetünk (erre szolgál a későbbi, már idézett 1:9

1 A Péter apostol kérdésére adott jézusi válasz vége pontosabb fordításban: „… ez nem rád tartozik”.

~ 14 ~

Jelenesek_m.indd 14

2005.06.16. 5:29:47

közleménye), hanem az isteni ihletés e rendkívüli műve előtt magáról az ihletés fokozatairól, és az egész könyv közvetlenül Jézus Krisztustól való származásáról nyerhetünk képet. Ezt a két tanulságot kell megvilágítanunk az első három vers kapcsán. „Ez Jézus Krisztus kijelentése [apokalipszise]” – kezdődik a könyv. Egyedülálló és meglepő bejelentés. Hiszen a négy evangélium is Jézusról szól, de nem Jézustól ered közvetlenül. Az egész Bibliára nézve is igaz: „Vedd ki Krisztust a Bibliából, és mondd, mi marad belőle?” – ahogy Luther Márton megjegyezte. Az „Alfa és Ómega” zárja közre a kinyilatkoztatások sorozatát, mint a görög ábécé első és utolsó betűje az összes többit. De a Bibliának 66 könyve közül ez a 66. mégis a legrendkívülibb. Nem csupán Jézusról és az Ő ígéretének beváltásáról – „Íme, veletek vagyok mindennap a világ végéig” (Mt 28:20) – szól, hanem egyenesen, közvetlenül Jézustól ered. Nem „János apokalipszise” tehát a cím, mint sok helyütt állítják, hanem „Jézus Krisztus apokalipszise”. A görög „apokalipszis” szó rejtett, titkos dolgok feltárását jelenti. Olyanokét, amiket emberszem nem lát meg, nem értékel megfelelően, kielégítően. Jézus Krisztus nem bízta ránk a mennybemenetele utáni kétezer év kiértékelését. Az ember túlságosan is megbízhatatlan egyetlen élet, a saját élete kiértékeléséhez is, nemhogy a történelem ilyen hosszú időszakának gondos mérlegeléséhez. A Jelenések könyvének meg kellett születnie, méghozzá látomásokban adott jövendölés formájában. Jézus előre elmond és értékel. Ez azonban semmiképp sem determinizmust, fatalizmust jelent. Az isteni előrelátás nem korlátja, hanem biztosítéka az emberi ~ 15 ~

Jelenesek_m.indd 15

2005.06.16. 5:29:47

szabadságnak. Amit Isten akar, az más, mint amit előre lát. Isten mindig mindenkivel jót akar tenni, de ha az ember – szabadsága folytán – letér Isten útjáról, és roszszat tervez és visz véghez, nos, Isten ezt is látja előre, és beépíti tervébe. „Mert semmit sem cselekedhetünk az igazság ellen, hanem csak az igazságért.” (2Kor 13:8) Ezért van az, hogy bár Isten fájdalommal kell hogy elkönyvelje rossz döntéseinket, gondoskodik róla, hogy újabb élethelyzetekben jó döntéseket hozhassunk, vagy ha végképpen nem hajlunk erre, akkor sem foghat ki az agyag a fazekasán (Róm 9:21). Júdás árulásáról is azért szólt Jézus – név nélkül! –, hogy amikor bekövetkezik, higgyenek benne, hogy isteni voltánál fogva látta előre az esetet, de arra is emlékezzenek követői, hányszor kívánta ezt az árulást megakadályozni. Isten szeretete és igazságossága csorbítatlan(ul egy) marad a predesztinációs tanításban, melynek eszmei alapjai benne vannak már az Ószövetségben (Jer 18:1 és sk., Péld 16:9). Részletes kifejtését Pál apostol adja a Római levélben (8:28–11:36), történeti kivetülésében Habakuk jaj-mondásai teszik nyilvánvalóvá (Hab 2. fej.), míg történelmi megvalósulását Dániel és a Jelenések könyve tárja fel. Mivel a Jelenések könyvét csak kisebb részben hitelesíti az egyébként hiteles János apostol személye, tartózkodási helye a látomások során, a keresztényüldözések idején tanúsított magatartása, a könyv felirata a benne foglalt jövendölések Istentől hozzánk való eljutásának fokozataival törődik inkább, úgy ahogyan azt János megértette, de végső soron ez a pár mondat a bibliai kinyilatkoztatás egészére is világosságot vet. A Jel 1:1–3 a maga egyszerű felirat voltában is rendkívüli része a Bibliának. „Jézus Krisztus kijelentése, ame~ 16 ~

Jelenesek_m.indd 16

2005.06.16. 5:29:47

lyet adott néki az Isten, hogy megmutassa az ő szolgáinak, amiknek meg kell lenniük hamar: Ő pedig elküldvén azt az ő angyala által, megjelenté az ő szolgájának Jánosnak, aki bizonyságot tett az Isten beszédéről és Jézus Krisztus bizonyságtételéről, mindenről, amit látott. Boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban; mert az idő közel van.” E pár vers közli minden prófécia, általában minden Istentől jött kinyilatkoztatás hozzánk való eljutásának mikéntjét (a Biblia másutt is „prófétai beszéd”-ként határozza meg teljes önmagát – 2Pét 1:19–21, vö. Jel 22:6). Öt fokozatot sorol fel: Isten, az Atya osztja meg gondolatait Jézussal, „adja” neki a rejtett dolgok feltárását („békesség tanácsa lesz kettejük között”, Zak 6:13/b, vö. Luk 13:6–9), azután Jézus angyalok által juttatja tovább a látomásokat, és azok értelmezését is (a Jelenések könyve legtöbb látomását angyalok tevékenysége idézi elő, pl. a hét trombitaszó, a hét csapás, de szinte mindenütt ők segédkeznek, rákérdeznek, előreviszik az apostol megértését, pl. az elpecsételés, a végidő egyházának létrejötténél). A negyedik fokozat az Atya Isten, Jézus és az angyalok után az emberi szolgák – a próféták, apostolok – csoportja, akiket e hatalmas és kiváltságos látomások okán joggal mondhatnánk inkább Jézus „barátainak”, hiszen „nem mondalak többé titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura, titeket pedig barátaimnak mondottalak, mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek” (Ján 15:15). Ennél a fokozatnál az is kiderül, és az egész könyv megértése során nyilvánvaló lesz, hogy a Jelenések könyve legelsősorban „az Ő (Jézus) szolgáinak” szóló üzenet, ha valaki követője lesz Jézusnak, meg fogja érteni, ha viszont ~ 17 ~

Jelenesek_m.indd 17

2005.06.16. 5:29:47

nem, aligha. „Megtisztulnak, megfehérednek és megpróbáltatnak sokan, az istentelenek pedig istentelenül cselekszenek, és az istentelenek közül senki sem érti; de az értelmesek értik.” (Dán 12:10) „Felelt nékik Jézus és mondta: Az én tudományom nem az enyém, hanem azé, aki küldött engem. Ha valaki cselekedni akarja az Ő akaratát, megismerheti e tudományról, vajon Istentől van-é, vagy én magamtól szólok? Aki magától szól, a maga dicsőségét keresi, aki pedig annak dicsőségét keresi, aki küldte őt, igaz az, és nincs abban hamisság.” (Ján 7:16–18) Végül, ötödik fokozatként itt állunk mi, akik hiszünk Istenben, de nem csupán annyira, hogy Ő létezik, hanem már legalább annyira, hogy minden szava igazság, Ő „az igazmondó Isten” (Tit 1:2). Mi lehetünk az a „boldog, aki olvassa, és akik hallgatják e prófétálásnak beszédeit, és megtartják azokat, amelyek megírattak abban; mert az idő közel van” (Jel 1:3). A Jelenések könyve is boldogmondással kezdődik, mint a Hegyi beszéd (vö. Mt 5:1–12). Innen adódik a nem túl merész következtetés, hogy aki ezt a könyvet „olvassa, hallgatja”, és a megismert valóság szerint él, a boldogmondások hegyén érezheti magát. A Jelenések könyve a történelem megértéséről adott boldogmondás. A történelem megérthető, az elmúlt kétezer év ok-okozati összefüggéseiben feltárható annak a segítségével, aki ezt az Apokalipszist adta. Ezért iktatja közbe most személyes bizonyságtételét Uráról, Megváltójáról az idős János apostol, mielőtt mindarra rátérne, amiben az Ő jóvoltából részesült.

~ 18 ~

Jelenesek_m.indd 18

2005.06.16. 5:29:47

Vallomás a Szentháromságról, különösképpen pedig Jézus Krisztusról (1:4–8) A felirat után illesztett személyes vallomás így kezdõdik :„János a hét gyülekezetnek, amely Ázsiában van…”. A Jelenések könyve négy része közül a legelső hét kisázsiai (ennyit jelent az „Asia” – mint római provincianév –, azaz nem a „nagy” Ázsiát, a kontinenst, hanem a mai Törökország nyugati területét) keresztény közösségnek küldött levél, Jézus Krisztus közvetlen üzenete az ókori episztola formájában. Mint Pál apostol is majd mindegyik levelének elején „kegyelmet és békességet” kíván, az idős János apostol is ezt teszi, de nem magától, embertől nyerhető kegyelmet és békességet, hanem e legfőbb javak forrásától, az isteni személyektől. Először az Atyát nevezi meg, „akitől van a mindenség, és mi is Őbenne” (1Kor 8:6/a), „aki van, aki volt, és aki eljövendő” (1:4/b), – jelezve, hogy a bűn történelmének teljes elrendezése után „az Isten sátora az emberekkel van, és velük lakozik, és azok az Ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velük, az ő Istenünk” (Jel 21:3). Isten látható, érzékelhető személy, nem afféle „szellem”, mint gondolni szokták. Jézus azt mondta, hogy hallotta a hangját, látta az arcát, mint ahogyan a mennyben lakozó és onnan kiindulva a küldetésüket teljesítő angyalok is „látják az Ő orcáját” (Ján 5:37/b és Mt 18:10). Isten vágyakozik teremtményeivel ismét a legközvetlenebb közösségben lenni, de ez még nem lehetséges: nem tudnánk elviselni egy végtelenül tiszta, igaz Lény színről színre látását, de Ő sem jelenik meg a bűn sújtotta Földön, csak a teljes helyreállítás bekövetkezése után. ~ 19 ~

Jelenesek_m.indd 19

2005.06.16. 5:29:47

Másodjára a Szentlelket említi János: „és a hét lélektől, amely az Ő királyiszéke előtt van” (1:4/c). A Szentléleknek sok jelképe szerepel a Bibliában: a szél, a víz (eső), az olaj, a kettős tüzes nyelv, a galamb. A „hét lelket” „hét tűzlámpás”-nak is mondja utóbb (4:5/b). Igen szép jelképi kifejezése ez annak, hogy Isten mindent meg kíván osztani teremtményeivel: az élet javait, boldogságát, de önmagát is. Ezt a Szentlélek által teszi, aki gyümölcsöt érlel, ajándékokat osztogat. Ahogy Jézus, a „Bárány” (1Ján 1:29; Jel 5:6; 14:1) és követőit „juhok”nak nevezi (Mt 10:16; Ján 10:1 és sk.), úgy a Szentlélek „hét lelke” már azt a „hét gyülekezetet” (1:20) jelzi, amely vezetni engedte magát Tőle. Harmadjára és legrészletesebben beszél az apostol szeretett Megváltójáról, akinek viszont ő – János – volt a „szeretett tanítványa” (Ján 21:20). Legalább hat-hét döntő kijelentést tesz Jézusról, jóllehet az egész Biblia, s főleg az Újszövetség mindezideig részletesen vallott Róla. Jézus „a hű tanúbizonyság” – Isten hűséges követe, aki megmutatta, hogy itt a földön is lehet a menny értékrendje szerint élni. Első helyre került János vallomásában ez a kijelentés, mert igazán hűséges, pontos, a magát a képviselendő ügy mögé rejtő személlyel ritkán lehet találkozni. „Mint a havas hideg az aratásnak idején: olyan a hű követ azoknak, akik őt elbocsátják, mert az ő urainak lelkét megvidámítja.” (Péld 25:13) „A legtöbb ember talál valakit, aki jó hozzá, de hű embert, azt ki találhat?” (Péld 20:6) Jézus attól a pillanattól kezdve, hogy életét ajánlotta fel teremtményeiért, földi küldetésének befejeztéig – de még azon is túl, mindmáig, az a hűséges Isten, aki „ha hitetlenkedünk, Ő hű marad, Õ magát meg nem tagadhatja” (2Tim 2:13). ~ 20 ~

Jelenesek_m.indd 20

2005.06.16. 5:29:48

Jézus „a halottak közül az elsőszülött” – vajon miért ez áll a második helyen? Azért, mert hűségéért életével kellett fizetnie. De Jézus Istenként is vállalta a halált! „Aki, mikor Istennek formájában volt, nem tekintette zsákmánynak azt, hogy Ő az Istennel egyenlő, hanem önmagát megüresítette, szolgai formát vévén föl, emberekhez hasonlóvá lévén, és mikor olyan állapotban találtatott mint ember, megalázta magát, engedelmes lévén halálig, mégpedig a keresztfának haláláig.” (Fil 2:6–8) Az igazságos Isten, az élet teremtője és újjáteremteni tudója azonban visszaadta neki az életet, nem engedhette, hogy „szentje rothadást lásson” (Zsolt 16:10, vö. Csel 2:27; 13:35–37). Jézus ezáltal „a föld királyainak fejedelme”. Sátán birtoka újra Isten birtoka lett: „Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön” (Mt 28:18) – mondta feltámadása után Jézus. Aki vezető e földön, településeket, országokat igazgat, Jézusnak tartozik majd elszámolással. Országa Jézus tulajdona, ő pedig vezetőjeként is csak sáfár. Jó erre gondolni, amidőn a világ fejedelmei uralkodnak felettünk, és még jótevőknek is mondatják magukat (Luk 22:25). Jézus Krisztus „szeretett minket és megmosott bennünket a mi bűneinkből az Ő vére által” – az szeret igazán, aki igazságban szeret. Jézus nem elvtelenül szeretett és szeret. Szeretete nem bírta elviselni, hogy az ember bűnében meghaljon, ezért emberré lett, és magára véve elhordozta e világ bűneit, hogy ezt látva, talán föleszmélünk, és az Ő életének tiszta tükrében meglátjuk képmásunkat. S akkor talán azt is érezni fogjuk, hogy mosakodásra, megfürdésre van szükségünk. A golgotai áldozat vére minden szennytől képes megszabadítani (Jel 7:14). ~ 21 ~

Jelenesek_m.indd 21

2005.06.16. 5:29:48

Jézus „tett minket királyokká és papokká az ő Istenének és Atyjának” – aki követni kezdi Jézust, megszűnik rabszolgaélete, mert „aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek” (Ján 8:34/b). Jézus tanítványainak élete: királyi szabadság és függetlenség, papi felelősség és elhívás. A Biblia az egyetemes papság elvét hirdeti, vagyis azt, hogy minden megtért ember pap: „Ti pedig választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, megtartásra való nép vagytok, hogy hirdessétek annak hatalmas dolgait, aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott el titeket.” (1Pét 2:9) Jézus „eljő a felhőkkel, és minden szem meglátja Őt, még akik Őt által szegezték is, és siratja Őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen” (Jel 1:7) – a második eljövetel várása pecsételi meg, ki az igaz keresztény. Akit szeretünk, attól nem szeretnénk távol élni. Vágyakozunk a közelségére. „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az Ő megjelenését.” (2Tim 4:7–8) A második eljövetel az igazak feltámadásával is egyenlő, de lesz részleges feltámadás is a gonoszok köréből (Dán 12:2; Mt 26:64). Egyesek az örömtől, mások az elvesztegetett élet miatti bánattól sírnak majd. Akit kirekesztett és ma is kirekeszteni kíván az emberiség, Ő Jézus, „a kezdet és a vég”. Ahogyan Ő volt a kezdet, Ő lesz a vég is. Ama vég után pedig olyan kezdet következik, melyben Ő nem csak kezdet és vég lesz. „Mit koholtok az Úr ellen? Elpusztít Ő, nem lesz kétszer veszedelem.” (Náh 1:9) „Én vagyok az Alfa és az Ómega, kezdet és vég, ezt ~ 22 ~

Jelenesek_m.indd 22

2005.06.16. 5:29:48

mondja az Úr, aki van, és aki volt, és aki eljövendő, a Mindenható.” (Jel 1:8) Itt végződik Jánosnak a szeretettől és igazságtól átforrósodott bizonyságtétele, mely a Jelenések könyve felirata utáni személyes vallomás, lírai hangvétel a nagy, látomásos epika előtt.

~ 23 ~

Jelenesek_m.indd 23

2005.06.16. 5:29:48

Cranach: Az elsõ bevezetõ látomás (Részlet a Luther-Biblia illusztrációiból, 1534) fametszet

Jelenesek_m.indd 24

2005.06.16. 5:29:48

II. fejezet

A

HÉT LEVÉL

(1:9–3:22)

A

Jelenések könyve a bevezetésben közli, hogy Jézus Krisztusnak azért adta Isten a jövőbeli események kinyilatkoztatását, „hogy megmutassa az Ő szolgáinak” – mindenkori követőinek, „munkatársainak” (1Kor 3:9), a „hű és bölcs szolgák”-nak (Mt 24:45 és sk.) kézbesített üzenetet, akik megértik, megérthetik azt a maga teljességében. A kezdő versben kinyilvánított szándék megmutatkozik a szerkezeten is. A Jelenések könyve 4 része közül nem véletlenül a hét levél a legelső. Vajon miért? Ebben az első szerkezeti részben szólítja meg Jézus a történelem országútján egymás után következő gyülekezeteit. Itt szól arról, hogy Ő, aki „az egyházat tulajdon vérén szerezte” (Csel 20:28), mely közösségeket vallja magáénak itt a földön, a két eljövetel közötti időben. Istennek a földi történelemben mindig voltak látható gyülekezetei, noha a láthatatlan egyház mindig nagyobb, szélesebb körű volt azoknál (Mt 8:11). A látható egyház kiválasztására a teremtés után mintegy 2500 évig kellett várni. Az özönvíz előtti „ősvilág”-ban (Jób 22:15) sem államra, sem egyházra nem volt szükség, illetve idővel megmutatkozott, hogy szükség van egyrészt fékező erőre a gonoszság terjedésének feltartóztatásában – ebben jelölte meg Isten az özönvíz után az állam legfőbb feladatát 1Móz 9:5–6 értelmében –, másrészt lelki-szellemi világosságra az ember egyéni és közösségi ~ 25 ~

Jelenesek_m.indd 25

2005.06.16. 5:29:48

fejlődésének érdekében. Az ószövetség egyháza a zsidó nép volt mint beleszületés által szerveződő közösség, csaknem másfél évezreden keresztül, az i. e. 1445 és i. sz. 34 közötti időben. Az újszövetségi egyház története azonban immár nem a vérség, hanem a választás kötelékei között zajlik. Az őskereszténységre ruházott megbízatás addig az időig szólt, míg az eredetileg egységes kereszténység betöltötte hivatását: az evangélium terjesztését. Amikor a kereszténység megoszlott, és politikai-hatalmi érdekekbe bonyolódott, nem az egész vagy magát kereszténynek nevező egyház(ak) voltak Jézus Krisztus szemében a valódi választott nép, hanem azok a közösségek, amelyek hűségesek maradtak hozzá, és a nagy missziós parancsolat szellemében (Mt 28:19–20) teljesítették Megváltójuktól kapott küldetésüket. Az igazi keresztény közösségek listáját és jellemzését adja meg a hét levél úgy, ahogyan a történelem országútján egymás után következnek. Ezért rendkívüli része ez a Jelenések könyvének, de az egész Bibliának is. Aki tudomást akar szerezni arról, mely közösségek voltak Jézus gyülekezetei a történelem során, az innen szerezhet Róla tudomást.

Bevezető látomás a hét levélhez (1:9–20) A hét levél helyes értelmezéséhez tekintetbe kell vennünk az előtte szereplő bevezető látomást, és annak magyarázatában magának Jézusnak a kijelentéseit. A bevezető látomás mennyei fenségében mutatja be Jézust mint aki „hét gyertyatartó között jár-kel (peripateo), jobb kezében tartja a hét csillagot, a szájából pedig ~ 26 ~

Jelenesek_m.indd 26

2005.06.16. 5:29:48

kétélű, éles kard jön ki”. A három jelkép közül az első kettőt mindjárt az 1. fejezet azonosítja (1:20), a harmadik pedig a Bibliának három ízben is azonosított jelképe (Mt 10:34; Eféz 6:17; Zsid 4:12). A hét gyertyatartó hét keresztény közösség, a hét csillag e közösségek lelki vezetői, a kétélű éles kard az Ige, a Biblia jelképe. A bevezető látomás arra utal, hogy első és második eljövetele között Jézus nem jön el Földünkre, nem avatkozik bele a földi eseményekbe látványosan, de ennek ellenére beváltja ígéretét, hogy „én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28:28), mégpedig úgy, hogy „vív szájának kardjával” (Jel 2:16). Követőiben az igaz igeismeretet elültetve vezeti és növeli művét. A bevezető látomás adta értelemhez társul Jézusnak az a magyarázata is, mellyel János apostolhoz szól: „Írd meg, amiket láttál és amik vannak, és amik ezek után lesznek” (Jel 1:19). A megfogalmazás a kettős próféciát előre bejelenti. A hét levél egyszerre szól a János apostol korabeli (tehát az I. század végi) kisázsiai keresztény gyülekezeteknek („amik vannak”), és egyszerre a történelem országútján egymás után következő hét korszak hívő közösségeinek („amik ezek után lesznek”). Ennek az igazságnak az elfogadásához föltétlenül szükséges a térképre is rátekintenünk. Miért éppen ez a hét gyülekezet a jézusi levelek címzettje? – kérdezhetnénk. Nagyobb gyülekezetek jöttek létre Antióchiában, Alexandriában, Rómában és a Római Birodalom sok-sok városában. Miért éppen Efézus, Szmirna, Pergamum, Thiatira, Szárdisz, Filadelfia és Laodicea keresztény közösségeinek szólnak Jézus levelei? – Azért, mert ezek a városok egyazon római hadiút mentén feküdtek. A Keletre tartó út Efézustól Laodiceán át haladt a mai Törökország belső részei, majd Szíria, ~ 27 ~

Jelenesek_m.indd 27

2005.06.16. 5:29:49

India felé. Az e városokban kifejlődött gyülekezetek lelki minőségét is megvilágítják Jézus levelei, de rajtuk keresztül a történelem országútján egymás után következő korszakok Jézus által vállalt gyülekezeteinek állapotát is.

A hetes szám a teljesség száma a Bibliában, különösen pedig a Jelenések könyvében, s ez szintén azt sugallja, hogy a Jézus első és második eljövetele közötti korszakot – az elmúlt kétezer évet – teljességre törően, hiánytalanul mutatja be a levelek profetikus üzenete. További érv, hogy a történeti-folytatólagos értelmezés elégíti ki egyedül a hét levél helyes értelmezését: a levelek végén az elbúcsúzásokban a második eljövetel mind közelebbi voltára célzó utalások, melyek sorrendben így következnek: 1–3. levél: Nincs utalás Jézus második eljövetelére 4. levél: „Tartsd meg, ami nálad van, amíg eljövök” (2:25) 5. levél: „Elmegyek hozzád, mint a tolvaj” (3:3) 6. levél: „Eljövök hamar” (3:11) 7. levél: „Az ajtó előtt állok és zörgetek” (3:20) ~ 28 ~

Jelenesek_m.indd 28

2005.06.16. 5:29:49

Mint láthatjuk, az egymásra következő levelek végén az elköszönésekben szinte kézzelfogható közelségbe kerül a második eljövetel, s ahogy a hetedik, Laodiceai üzenethez érkezünk, már karnyújtásnyira van tőlünk.

A levelek szerkezete és tanítása Minden levél bemutatkozással kezdődik, azután dicsérettel folytatódik (kivéve az 5. és a 7. levelet, melyben nincs dicsérni való), de a dicséret után feddés következik (kivéve a 2. és a 6. levelet, e korszak keresztény közösségeiben nincs olyan mérvű hiba, hogy azt Jézusnak szóvá kellene tennie). A leveleket felszólítások és ígéretek zárják le. Ez az öt részből álló szerkezet jelzi Jézus lelkületét az emberi, gyülekezeti problémákhoz, ugyanakkor gyakorlati tanítás a helyes keresztény hozzáállásra nézve is. Világos képlet legyen minden Krisztust követő ember számára: először a jót vegye észre mindenkiben, hiszen igaz kapcsolatot csak a kedvező, a helyes jellemvonásokra építhetünk. Ha szükséges, nem hiányozhat a szeretetteljes feddés, mint ahogy utána a buzdítás, a bátorítás Isten segítségének elfogadására, igénylésére, s végezetül az ígéretek sem. „Isten ígéreteinek közmondásként kell élniük minden keresztény ajkán.” (Spurgeon) Minden egyes levél azzal a formulával zárul, melylyel földi tanításait is gyakran zárta le Jézus: „Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.” – A „gyülekezeteknek” többes száma hármas próféciává avatja a leveleket, melyek 1.) az I. század végi, 2.) a történelemben egymás után következő gyülekezeteknek szóltak, de van még egy szempont: 3.) mindegyik szól mindegyiknek, mindegyikből tanulhat mindegyik. ~ 29 ~

Jelenesek_m.indd 29

2005.06.16. 5:29:49

Jézus Krisztus hét levele (2:1–3:22) Efézus: az első keresztény korszak (I–II. század eleje) (2:1–7) A kereszténység története szép kezdettel indult. Jézus első levelében az őskereszténységnek megfogalmazott üzenet található. A levél nagy része dicséret: a fáradozásért és tűrésért, az elvhűségért, a teherhordozásért, az áldozatvállalásért és azért is, hogy a sok-sok fáradságban „nem fáradtál el” (2:2–3). Olyan sok az értékes tulajdonság, hogy – és ez párját ritkítja a levelek között – újra dicsér: „De az megvan benned, hogy a nikolaiták cselekedeteit gyűlölöd, amelyeket én is gyűlölök.” (2:6) A nikolaiták olyan tévtanítók voltak, akik azt vallották, hogy a test cselekedetei nem szennyezik be a lélek tisztaságát, vagyis minden bűnre mentséget találtak, mint később a manicheusok. Valószínűleg gnosztikus tanítók, talán egy Nicolaus nevű mester követői lehettek, az ókori egyházatyáktól (Hyppolitus, Iraeneus) rekonstruálható elveik alapján azt mondhatjuk, hogy a későbbi, eltorzuló kereszténység szinte mindent átvett tanításaikból. Az efézusi levélben még csak „cselekedeteket” olvasunk, a harmadik, pergamumi levélben már „tanítás”-t (2:15). Örök törvényszerűség: a feddés nélkül hagyott gonosz cselekedeteket az arcátlanság csakhamar hamis tanításokká duzzasztja. A nagyfokú elismerés mellett a rövid bírálat azonban alapvető bajra irányítja a figyelmet: „De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad.” (2:4) Már az őskeresztény kor végén jelentkezett ez a baj! János ~ 30 ~

Jelenesek_m.indd 30

2005.06.16. 5:29:49

apostol levelei szóvá teszik: „Fiacskáim, ne szóval szeressünk, se nyelvvel; hanem cselekedettel és valósággal.” (1Ján 3:18) A kereszténységre állandóan leselkedő veszély kiütközött: a Jézus Krisztus iránti odaadó szeretetet a feladatok elvégzése, a kötelesség teljesítése, a hitelvek előtérbe helyezése alig észrevehetően, de félreszorította. Nem nagy elmozdulás első látásra, de a „hajszálrepedés megjelent a falon” (Vankó Zsuzsa megfogalmazása). Annak figyelmét azonban, aki jobb kezében tartja a hét csillagot, és aki jár-kel a hét arany gyertyatartó között, ez sem kerülhette el (2:1). Jézus megtérésre és azt megelőzően visszaemlékezésre szólít fel. Ha nem fogadják el kérlelését, „hamar eljövök hozzád és megrázom gyertyatartódat” (2:5 helyesbített fordításban2). Az ígéret – miként a sorra következő minden egyes levélben – egyedül a győzelmes életre jutóknak szól, csak rájuk vonatkozik (2:7).

Szmirna: az üldözések gyülekezete (II. század eleje – 313) (2:8–11) Az első gyülekezetet a szeretet meggyengüléséből az üldözések emelték ki. Isten útjai valóban kifürkészhetetlenek. A gyertyatartó megrázása bekövetkezett: Jézus Krisztus megengedte az üldözéseket, de ezek föl-

2 A fordítást az eredeti szöveg alapján több ízben pontosítanunk kellett e könyv lapjain. Ahol az Olvasó nem a Károlyi-fordítással találkozik egészen pontosan, az ebből a törekvésünkből származik.

~ 31 ~

Jelenesek_m.indd 31

2005.06.16. 5:29:49

rázták a keresztényeket. Az első szeretetet visszanyerték. A szmirnai levélben csak dicséret található, egyetlen szemrehányó szó nincsen benne. A Római Birodalom legvéresebb üldözései nem Nero, nem is Domitianus, hanem Decius és Diocletianus idejében lobbantak fel, leghevesebben ez utóbbi császár idején, i. sz. 303–313 között. Erre vonatkozik Jézus Krisztus idői próféciája, melyet az általános bibliai nap=év elv (Ezék 4:6) szerint kell értenünk: „és lesz tíz napig való nyomorúságtok” (2:10/b). A kereszténység ebben a korban visszanyerte első szeretetét, hite csodálatosan megerősödött. A külső szegénység belső gazdagságot takart (2:9/a). Az első halált többeknek el kellett ugyan szenvedniük, de reményt keltő a levélvégi ígéret és bátorítás: „Légy hű mindhalálig, és néked adom az életnek koronáját… Aki győz, annak nem árt a második halál.” (2:10/b, 11/b) Nem az első halál „felfüggesztett ítélete” a tragikus, hanem a második halál, melyből nincsen visszaút. Ugyanakkor egy rejtett megoszlás már ebben az időszakban kezdetét vette. A kereszténység egységes volt ugyan, de az üldözéseket sokan csak megalkuvással vélték túlélni. Voltak, akik életüket adták Krisztusért. Voltak azonban, akik a túlélés fejében megtagadták Urukat. Ez utóbbiak „káromolták” a hűségeseket, magukat igaz keresztényeknek állították („akik azt mondják, hogy ők zsidók” – „a zsidó”, „Izráel” jelképes jelentésben: a mindenkori hívő nép), „és nem azok, hanem a Sátán zsinagógája” (2:9/b). Ez az ekkor még csupán rejtett megoszlás tátongó réssé szélesedett a következő korszakban.

~ 32 ~

Jelenesek_m.indd 32

2005.06.16. 5:29:49

Pergámum: a fordulat idejének gyülekezete: a valdensek (313–538) (2:12–17) A harmadik levél a kereszténység történelmének máig ható, legnagyobb fordulatot előidéző korszakát világítja meg. Ekkor vált el a krisztusi kereszténységet képviselő gyülekezetektől a hatalmi kereszténység. Ez volt az az időszak, melyben a szeretet hatalmát a hatalom szeretete váltotta fel a kereszténység döntő részének életében. „Sátán királyiszéke” került a kereszténység területére, nálatok „a Sátán lakik” (2:13) – ahogy másodszor, megerősítve mondja Jézus. A világi és az egyházi történetírás „Nagy Konstantinusz-i fordulat” néven ismeri ezt a változást, és általában pozitív előjellel látja el. Úgy vélik, a római államhatalom belátta, amit ekkorra be kellett látnia: a kereszténységet nem tudja elpusztítani, jobb tehát, ha kibékül vele. Győzött Jézus Krisztus ügye – ez a rövid következtetés, melynek azonban minden bibliai prófécia ellentmond. A pergámumi levél Bálámnak, az egykor igaz próféta hitehagyásának történetére visszautalva érzékelteti a helyzetet: „De az a panaszom ellened, mert vannak ott nálad, akik a Bálám tanítását tartják, aki Bálákot tanította, hogy vessen botránykövet az Izráel fiai elé, hogy egyenek a bálványáldozatokból és paráználkodjanak.” (2:14). Bálám az i. e. XV. században élt próféta a pénz hatására állt rá, hogy Izráel népére átkot mondjon. S amikor négy ízben sem sikerült az átokmondás – hiszen átok helyett áldás jött ki a száján –, azt tanácsolta Báláknak, a moábita királynak, hogy küldje a zsidó fiatalokhoz a maga népe erkölcstelen ifjúságát ünnepelni és mulatni. (4Móz 22–24. fej. és 31:16) Ha nem megy ~ 33 ~

Jelenesek_m.indd 33

2005.06.16. 5:29:49

külső erővel egy nép szétzüllesztése, belülről kell szétverni. Sátán hol „ordító oroszlán” (1Pét 5:8), hol viszont „világosság angyala” (2Kor 11:14). S ez utóbbi minőségében kétségkívül megejtőbb és sikeresebb. Jézus pergámumi levele nem az így kialakult hatalmi kereszténységnek szól – ez csak mintegy fölsejlik a háttérben –, hanem a IV–VI. század idején élt hűséges hívőknek, akiket megfedd azért, mert engedik végbemenni ezt a folyamatot. Az akkori idők Krisztushoz továbbra is ragaszkodó keresztényei valóban tudatában voltak a szemfényvesztő átalakításnak. Egyikük „puha diktatúrának” nevezte a Konstantin császár politikai sakkhúzása nyomán kialakult helyzetet. Érzékelte, hogy a testi üldözések időszakát a lelkiismereti terror ideje váltja föl: aki nem ért egyet a hatalmi egyházzal, nem vesz részt a Bibliával ellentétes kultuszokban, rövidesen az üldözések céltáblája lesz. Jézus megrótta akkor élő lelki közösségét amiatt, hogy nem lépett föl határozottabban az eltorzulással szemben, sőt, az első korszakban gyűlölt nikolaiták „cselekedetei”-ből „tanítás”-t engedett formálni, és megtűrte soraiban az ilyen igehirdetőket (2:14–15, vö. 2:6; 2Ján 9–11). Felszólításában Jézus a leghatározottabban megtérésre buzdít, ugyanakkor kétszer is megismételi ebben a rövid levélben, hogy égi erővel és csodatétellel nem fog közbeavatkozni. Nála van „a kétélű éles kard” (2:12), azzal „vív” a hitehagyás ellen (2:16). Igéje „az elrejtett manna” (2:17, vö. Mt 4:4). Ezek a kijelentések egyben azt is sejtetik, hogy olyan időszak virrad az emberiségre, melyben ez az Ige csak igen-igen kevesekhez jut el, hiszen a hatalmi kereszténység első dolga lesz félretenni az őt sokszorosan leleplező isteni Igét. Akik a többség túlnyomó ereje ellenében is a teremtő Isten útmutatá~ 34 ~

Jelenesek_m.indd 34

2005.06.16. 5:29:49

sa szerint kívánnak élni, az életben sokszor megvetést, üldözéseket zúdítanak magukra. Jézus végső ígérete azonban arról biztosítja őket, hogy az általa meghozott ítéletben – mely egy egész élet igazzá nyilvánítása lesz – mindenképpen „fehér kövecskét” kapnak, a halálból való fölmentés, az örök élet elnyerésének ítéletét (az ókori bírósági gyakorlatban a felmentő ítéletet ennek a tárgynak a felmutatásával hozták a vádlott tudomására). Felvetődik a kérdés, kik lehettek egészen pontosan Jézus Krisztus pergámumi levelének címzettjei? A hatalmi kereszténységet ismerjük: a császári Rómában köttetett meg a későbbi „trón és oltár szövetsége”, itt változtatták meg a Tízparancsolat IV. parancsolatát Nagy Konstantin 321-es vasárnap-törvényével, itt alakult ki leggyorsabban és leglátványosabban az a szinkretista vallásosság, mely minden kultuszból merítve „egyetemes”-nek (katholikosz, katolikus) kezdte nevezni magát. De hol, kiknek a közösségében élt tovább a krisztusi kereszténység? A legősibb látható egyháznak e korszaktól kezdve a Nagy Konstantinusz-i fordulat után a Cotti-Alpokba szoruló valdenseket tarthatjuk. A bibliai istenhitet ők őrizték meg és örökítették tovább ettől az időtől, a IV–VI. századtól fogva. A valdensekről általában csak később, a XII–XIII. századtól értesülünk, inkvizíciós jegyzőkönyvekből, más későbbi utalásokból. Eredetüket ők vezették vissza idáig, és ezt nincs okunk kétségbe vonni. Felemelő róluk olvasni (vö. E. G. White: A valdensek. In: A nagy küzdelem, 1888., Bp. 1985., 1990; Göncz Árpád: Sarusok. Bp., 1964.)

~ 35 ~

Jelenesek_m.indd 35

2005.06.16. 5:29:50

Thiatira: hosszú időszak a fordulat után (538–1517). A wycliffiták, lollardok, husziták, a nagy reformáció gyülekezetei (2:18–19) A konstantinuszi fordulat következményeinek visszafordításához nagyobb bátorságra, hitre, erőre lett volna szükség. Ami a IV–VI. század idején kiformálódott, további útján a kereszténység szétszakadásához, az emberiség történelmének leghosszabb és leggyászosabb időszakához vezetett. Ez volt a középkor. Ennek az időszaknak a kiértékelése a thiatirai levél. A leghosszabb korszakról a leghosszabb levél szól. Jézus bemutatkozásában nyomatékosítja, hogy az Ő szemét és állásfoglalását nem téveszti meg a mindenütt és végtelennek látszó évszázadokon kitartó, hamisított kereszténység uralma (2:18). Bár a hatalmi egyház lelki és politikai értelemben is szinte azt tette az emberiséggel, amit éppen akart, és közben fennen hirdette, hogy „Krisztus uralkodik szentjeivel és papjaival”, az ekkor is élő igaz keresztények dicsérete, és előrehaladó reformációs mozgalmainak elismerése (2:19/b) után Jézus bejelenti: a bálámi állapotok után ebben az időszakban jézabeli állapotok állnak be. Aki az Ószövetség történeteit megismerte és kiértékelte, annak nyílik meg az Újszövetség és a Jelenések könyve – ezt a jelenlegi visszahivatkozásnál is láthatjuk. Bálám története rendkívül találóan foglalta össze, mi történt a IV–VI. században, Jézabel történeténél pedig keresve sem találnánk megfelelőbbet a VI–XVI. század közötti időszak érzékeltetésére. Jézus Krisztus beszéde rövid, tömör, de egyértelmű, és szeretetében ellentmondást nem tűrő. ~ 36 ~

Jelenesek_m.indd 36

2005.06.16. 5:29:50

A középkor a pogányság uralomra jutása keresztény köntösben, ahogyan Jézabel, a pogány szidóni királylány Akhábnak, Izráel királyának feleségévé lett, és a választott nép életét gyökerestül felforgatta. Az i. e. IX. századi történet szerint Jézabel hozta magával Baál és Asera hamis prófétáit, az erkölcstelen szokásokat, a kihívóan erőszakos magatartást, és ezzel tette tönkre gyönge férjének, Akhábnak országát. Bálám egykor igaz próféta volt, igazból lett hamissá, Jézabelnek soha, egy kisujjal sem volt kapcsolata az igazsággal. Vele Sátán véglegesen felállította királyiszékét Isten népének táborában (vö. 2:13). Nem kis csodálkozással olvassuk Jézus Krisztus elmarasztalását, mellyel igazi közösségeihez fordul, és azt panaszolja, hogy „megengeded amaz asszonynak, Jézabelnek, aki magát prófétának mondja, hogy tanítson, és elhitesse az én szolgáimat, hogy paráználkodjanak és a bálványáldozatokból egyenek” (2:20). Jézus azonban nem kívánt lehetetlent. Isten erejével, a hit nagyobb elszántságával sok mindennek elejét lehetett volna venni, ami a középkorban megtörtént. A Nagy Konstantinusz-i fordulat (313) és Nagy Károlynak a pápa általi császárrá koronázása (800) között csaknem ötszáz év telt el. A teljhatalom csúcsára csak a XI–XV. század között jutott el Róma, amikor is a inkvizíció máglyái fellobbantak, a búcsúcédulák a hiszékenyek tömegeinek zsebéből vették ki a pénzt, akár az unokák lelki üdvösségének megvásárolására szánt összegeket. Volt idő és alkalom mindezt megakadályozni. A világban nem csupán a gonoszság térnyerése miatt következik be a sötétség, hanem legfőképp azért, mert akiknek világosság van a kezükben, nem emelik magasra lámpásaikat. ~ 37 ~

Jelenesek_m.indd 37

2005.06.16. 5:29:50

Mindazonáltal Jézus egyre több olajjal táplálta Thiatira gyertyatartóját. A valdensek után jövő wycliffiták (lollardok), majd a husziták, végül pedig az előreformációs mozgalmak után, a XVI. század elejétől kibontakozó nagy – lutheri, kálvini – reformációra tökéletesen illik a megjelölés: „a te utolsó cselekedeteid többek az elsőknél” (2:19/b). Eközben a hatalmivá torzult egyháznak is „adtam néki időt is, hogy megtérjen az ő paráználkodásából, és nem tért meg” (2:22). Ennek beteljesedése lett az egyházi válság 1517 után, majd a hűbéri rendszer válsága 1640 és 1789 között. A korszakhatárok itt nem merevek, olyannyira nem, hogy már e negyedik levél végén sejteti Jézus, hogy második eljövetele közeledik („Ami nálatok van, azt tartsátok meg addig, míg eljövök.” 2:25), sőt a Biblia egyik leggyakrabban visszaidézett jövendölését, a 2. zsoltár egyik szakaszát fölemlítve mondja: „És aki győz, és aki mindvégig megőrzi az én cselekedeteimet, annak hatalmat adok a pogányokon. És uralkodik rajtuk vasvesszővel, mint a fazekas edényei széttöretnek; amiképpen én is vettem az én Atyámtól.” (2:26–27). Az erre következő „és adom annak a hajnalcsillagot” (2:28) mintegy keretbe fogja az üzenetet, hiszen a 2:19/b-re rímelve, az elő- és reformációs mozgalmak vezéralakjaira céloz; Wycliffe-t is, Luthert is, Melanchtont is gyakran nevezték a reformáció „hajnalcsillagának”. (Túl azon, hogy e kijelentés a próféciák egyre erősödő hatásáról is vall 2Pét 1:19–21 szellemében.) Hogy a középkor sajnos valóban „sötét” volt – és ez nem csupán a XVIII. századi gondolkodás eltúlzása, mely a ragyogó görög-római kultúra és a saját kora közötti közbevetésnek tételezte a medium aevumot, azaz a „közép-kor”-t –, a 2:23–24 versek próféciája erősíti meg. Ilyen értelemben olvasunk még a középkorról a ~ 38 ~

Jelenesek_m.indd 38

2005.06.16. 5:29:50

hét levél párhuzamos részében, a hétpecsétes könyv látomásának Thiatirához hasonló negyedik szakaszában (Jel 6:8), a hét trombitaszó-látomás összegzésében (Jel 9:20), de később is (Jel 11:3–10, 12:13–16). A Biblia szerint ugyanakkor a középkori sötétség elsősorban a hitehagyó egyház viselkedése miatt borult a világra.

Szárdisz: A protestantizmus további szétágazódásai a baptistáktól a metodistákig (XVI–XVIII. század) (3:1–6) A reformációs mozgalmak a IV–V. században elkezdődtek, és egyre nagyobb teret hódítottak. Az 1517ben megindult nagy reformáció néhány évtized alatt Európa lakosságának 60%-át az „új hit” (ami valójában az ősi volt) táborába vonzotta. Az újabb jézusi levél azonban arra világít rá, hogy a győzelmesen elkezdődő reformáció a protestantizmus történelmében nem folytatódott. A levél egyetlen szó dicséretet sem tartalmazva azt fejti ki, hogy néhány évtized alatt a protestantizmus egyházai mélyebbre süllyedtek a római katolicizmusnál. „Az a neved, hogy élsz, és halott vagy”, „mert nem találtam a te cselekedeteidet Isten előtt teljeseknek.” (3:1/b, 2/b) Jézus Krisztusnak ez a két kijelentése mindent magába zár. A magára büszke protestantizmus élőhalotti állapotba került, mert nem vitte végig a re-formációt, a kereszténység visszavezetését a kezdeti állapotához. Méltatlanná vált nevéhez, az elődök úttöréséhez, az alapítás szándékához, de leginkább Krisztus parancsolataihoz. A levél két ízben is szóbahozott jelképe, a „fehér ruha” – a megtérés utáni megszentelődés – hiányzik belőle. ~ 39 ~

Jelenesek_m.indd 39

2005.06.16. 5:29:50

A fehér ruha a Bibliában a megtisztult, megszentelt jellem jelképe (vö. Jel 19:8), melynek létrejöttéhez megtérés, küzdő hittel élő és Isten törvényeit betöltő kereszténység szükséges. A megtérést még csak-csak tanította, tanítja a protestantizmus, jóllehet elég felemás módon, ha a középkori, ezzel ellentétes egyházi gyakorlatok sorozatát hagyta érintetlenül vagy feddés nélkül: a csecsemőkeresztséget, a vezeklést (búcsújárást), a vasárnapünneplés újdonsült gyakorlatát, a tekintélyen alapuló egyházi életet, a „törpepápaság”-ot (Paolo Ricca: A pápaság mint ökumenikus probléma). A megszentelődést, melynek a fehér ruha a jelképe, már egyáltalán nem tanítja. Más szóval: az Isten törvényeinek maradéktalan betöltése – ennek tanítása és gyakorlata – hiányzik. Így vált sok protestáns közösség élményvallássá, ezekből indultak ki a XX. század elejétől a karizmatikus mozgalmak, melyek napjainkra elvégezték dicstelen feladatukat: „ünneplő gyülekezetek”-ké alakították át közösségeiket. Az is nagyon beszédes megfogalmazás, ahogy Jézus második eljövetelét jelenti be Szárdisznak: „Hogyha tehát nem vigyázol, elmegyek hozzád, mint a tolvaj, és nem tudod, mely órában megyek hozzád.” (3:3) A világ számára olyan lesz a második eljövetel, mint a tolvaj váratlan, éjjeli megjelenése. Pál apostol azonban figyelmezteti a keresztényeket, hogy „ti, atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módra lephetne meg titeket. Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé!” (1Thess 5:4–6). Szárdisz tehát nem foglalkozik a próféciákkal, melyek „sötétben világító szövétnekek” (2Pét 1:19–21), s melyek Jézus tanítása szerint a végidőben való hit alapját képezik (vö. Ján 16:1–4). ~ 40 ~

Jelenesek_m.indd 40

2005.06.16. 5:29:50

A protestáns egyházak tekintélyelvű viselkedése a középkori egyházmodellt csempészte vissza, de e folyamat a XVII–XVIII. században is érezhető volt már. A világi, politikai hierarchia módjára szerveződött az egyház. Ez végzetesnek bizonyult, és a protestantizmust a XIX. században a konzervativizmus és a teológiai liberalizmus csataterévé tette. A protestáns ortodoxia és a történetkritikai bibliamagyarázat a vakok és világtalanok küzdelmét hozta, olyannyira, hogy a század végén még a darwinizmust is sorai közé engedte. A XX. századra a protestantizmus lényegileg az ateizmus legfőbb szálláscsinálója lett. Pedig a megszentelődés és a próféciaértés mellett az egyházi élet megújítását már Luther így ecsetelte a XVI. század elején: „Előszó a német miséhez (Vorrede zur Deutschen Messe) című írásában (1526) az istentisztelet három formáját különbözteti meg: a latin misét, amelyet elsősorban a művelt rétegek kedvéért nem akart megszüntetni, azután az ebből kialakított német misét, amely az »együgyű népet« célozza meg: »közöttük sokan vannak, akik még nem hívők vagy keresztények«. Az istentisztelet általa elgondolt harmadik formájáról sajnos nem túl részletesen ír, de amit papírra vetett, az rendkívül érdekfeszítő: Az istentiszteletnek ezt a harmadik formáját nem a nagy nyilvánosság számára tartják, hanem »azoknak, akiknek való«. Luther azt javasolja, hogy ezek a keresztények magánházaknál gyűljenek össze imádkozni, a Szentírást olvasni, keresztelni, úrvacsorázni, és így tovább. Néhány mondatban felvázolja az ilyen istentisztelet körvonalait, amelynek meglepően kevés feltételt támaszt: »Itt nincs szükség sok és hangzatos éneklésre. Itt a keresztelést és a sákramentumok kiszolgáltatását is egyszerűre és rövidre lehet fogni, és mindent az igének ~ 41 ~

Jelenesek_m.indd 41

2005.06.16. 5:29:50

és a szeretetért való könyörgésnek kell alárendelni. Rövid tanításnak kell elhangzania a hitvallásról, a Tízparancsolatról és a Miatyánkról. Röviden: ha vannak olyan férfiak és nők, akik elhatározták, hogy igazán keresztények akarnak lenni, a formák és a szabályok hamarosan kialakulnak.« Ugyanakkor rezignáltan hozzáfűzi: »Én magam nem tudok egy ilyen gyülekezetet sem megszervezni, sem irányítani. Egyelőre ugyanis nincsenek meg hozzá az embereim, és olyanokat sem látok, akik erre törekednének.« Úgy látja, hogy a kereszténység még mindig nagyon kötődik a középkori katolicizmushoz és a vele járó kiskorúsághoz. Ha azonban bekövetkezik, írja, hogy egy ilyen irányú mozgás és nyomás indul meg alulról, »akkor én is szívesen megtenném a magamét, és segítenék legjobb tudásom szerint. Mindaddig megmaradok azonban (az istentisztelet) két, részletezett módja mellett…, míg azok a keresztények, akik komolyan veszik az igét, maguk úgy nem találják, hogy szükség van a változtatásra.«” (WA 19, 75 l., Idézi: Klaus Douglass: Az új reformáció. 95 tétel az egyház jövőjéről, Kálvin Kiadó, Bp., 2002. 213–214. l.) A levél következő kitétele: „De van Szárdiszban egy kevés neved, azoké, akik nem fertőztették meg ruháikat” (3:4/a) arra utal, hogy ebben a korszakban is éltek igaz keresztények, és volt látható egyháza is Jézus Krisztusnak. Ezek sorrendben a baptisták, a puritánok, a metodisták, a mennoniták, a herrenhutterek voltak. A protestantizmus egyre több kisközösségre bomlott, mert ahogy egyikük-másikuk folytatni akarta a reformáció munkáját, új felismerésekre jutva, kizárták soraikból az egyházak. Így érkezünk el a XVIII–XIX. század fordulójához. A kizártak mellett Jézus ugyanazon szavakkal tesz bizonyságot, mint amit földi életében is mondott: ~ 42 ~

Jelenesek_m.indd 42

2005.06.16. 5:29:50

„Aki győz, az fehér ruhákba öltözik; és nem törlöm ki annak nevét az élet könyvéből, és vallást teszek annak nevéről az én Atyám előtt és az ő angyalai előtt.” (3:5, vö. Luk 12:8–10)

Filadelfia: felekezetközi ébredés és a végidő egyházának születése, a Miller-mozgalom és az advent közösség, XIX. század (3:7–13) A XIX. század elejére a kereszténység vigasztalan képet mutatott. Az 1054-től a nyugatitól elváló ortodoxia a legszorosabb összefonódásban élt a cári hatalommal. 1798-ban Berthier tábornok megfosztotta trónjától a római pápát. A protestánsok ezer sebtől vérezve több tucat csoportra hullottak szét. A francia felvilágosodás eszmegyárosai kijelölték a vallás társadalmi szerepét – a karitatív feladatvállalást. Evangéliumhirdetésre nem volt szükség a deizmus időszakában. A hatalmi kereszténység vert helyzetbe jutott. A keresztény felekezetek egyikében sem lehetett túl sok remény a jövőre nézve. A római egyház véglegesen visszautasította a reformációt, és 1546 óta a Tridentinum szellemében élt. A protestánsok nem folytatták a reformációt. Európa a levert napóleoni háborúk után a Szent Szövetség szintjére került. A kereszténység megújulására a régi kontinensen nem lehetett remény. Azonban „segítségül lett a föld – Amerika földje – az asszonynak” (Jel 12:16/a). A világ legszabadabb állama ekkor az 1776-ban függetlenséget szerzett Egyesült Államok volt. Ez az ország adott lehetőséget arra a felekezetközi ébredésre, melyre az ~ 43 ~

Jelenesek_m.indd 43

2005.06.16. 5:29:51

1830–40-es években került sor, s vezető erejének a Miller-mozgalom számított. E mozgalom megörökítése a filadelfiai levél. William Miller elvallástalanodott baptista farmer volt, aki azonban komolyan kezdte tanulmányozni a Bibliát, és figyelme a Dániel könyvében szereplő idői próféciákra terelődött, melyekre egykor Josephus Flavius zsidó történetíró is kiemelten hivatkozott, vagy Isaac Newton angol természettudós is tanulmányt írt róluk. Megállapításait Miller a gyülekezetek elé is tárta, és az akkor 18-19 milliós Egyesült Államokban előadói körutakat szervezve csaknem egy milliónyi érdeklődőre tett szert. 1833–43 között több ezer előadást tartott, a gyülekezetek mellett hangversenytermekben, színházakban, sátoros összejöveteleken. Nem Miller volt az első, aki a Dán 8:14 és 9:24–27 próféciái közti összefüggést felfedezte. Nicolaus Cusanus, a római egyház tudós püspöke már a XV. században tanulmányt írt arról, hogy a 2300 éves prófécia lejártakor sorsdöntő események fognak bekövetkezni a földi történelemben (Coniectura de ultimis diebus – Sejtelmek az utolsó napokról). Cusanus a XVIII. század végére számította ki a 2300 év lejártát. Miller azonban a Dán 9:25 által megadott kezdő időpontot helyesen i. e. 457-re tette, s onnan számítva a 2300 év 1843–44-ben járt le. Nem értették meg azonban a Miller-mozgalomban a prófécia teljes szövegéből a legutolsó részt: „Kétezer és háromszáz estvéig és reggelig, azután kiderül a szenthely igazsága.” (Dán 8:14) A „szenthely igazsága kiderülését” (más, ezzel egyenlőképp helyes fordításban a „megigazíttatik a szenthely” kijelentést) a Föld bűntől való megtisztításával, azaz Jézus Krisztus második eljövetelével azonosították. ~ 44 ~

Jelenesek_m.indd 44

2005.06.16. 5:29:51

1844 után a nagy csalódás keserűsége segített felszínre hozni a filadelfiai levélben és a Jel 10:1–11:2 közötti látomás két jelképes cselekedetével előre megjövendölt üzenetet. (Lásd ott részletesen!) A 2300 év lejárta nem Jézus második eljövetelének időpontját, hanem az igazak fölötti ítélet mennyben való kezdetének és ezzel párhuzamosan a földön a végidők egyháza születésének időpontját nyilatkoztatta ki. Miként maga a kereszténység, a végidők útkészítő népe is egy nagy csalódásból született. A magunkban való csalódás azonban mindig segít ragaszkodni Jézushoz, akiben sohasem kell csalódnunk (Mt 11:6). Az igazság nyilvánvalóvá vált a nagy csalódás után. Akik ezt a Miller-mozgalomból megértették, csakhamar megalakították az advent-mozgalmat (1844), majd szervezetileg is a Biblia minden igazságához visszatérő, reformációs egyházat, az adventista gyülekezetet (1863). Jézus, akiben boldogok lehetünk, mert soha nem kell benne megbotránkoznunk, kijelenti a levél bemutatkozásában, hogy nála vannak a „kulcsok” (azonosítását lásd Luk 11:52), Ő az, aki „megnyit és bezár”, aki „nyitott ajtót” ad népének az Ige kutatására (Kol 4:3), az evangelizálásra (1Kor 16:9), és Jézus bemenetele a mennyei szentélybe az ítélet kezdetét, az igazakon való ítéletet jelzi (1Pét 4:17). A levélben nincs feddés, csak dicséret. Pedig Filadelfia – „testvéri szeretet” – népe kicsiny, „kevés erőd van”, annál többen támadják viszont „azok közül, akik zsidóknak mondják magukat és nem azok, hanem hazudnak” (3:8–9), de legfőbb erénye, hogy „megtartottad az én béketűrésre (hüpomoné=állhatatosságra) intő beszédemet” (2:8/b, 10/a). A végidőben minden azon múlik, mennyire pontosan engedelmeskednek követői ~ 45 ~

Jelenesek_m.indd 45

2005.06.16. 5:29:51

Jézus beszédeinek – mint ahogy az emberi történelem legelején is a teljes engedelmesség mentette volna meg a világot a bűntől. Filadelfia ereje az Igéhez való hűség, ami egyszersmind az Isten akaratához és törvényeihez való hűség. Aki nemcsak hallgatója, hanem megtartója is az Igének (Jak 1:22), azt Jézus megtartja (3:11), sőt „oszloppá teszi” (3:12). Filadelfia ideje azért ér az 1830as évektől egészen a legvégsőkig, mert a hatodik levél a „megpróbáltatás idejét” említi, „amely az egész világra eljő, hogy megpróbálja a föld lakosait” (3:10). A mai eltorzult, látható (adventista) egyházban is így lehet a legfőbb cél – a filadelfiai lelkülethez való visszatérés.

Laodicea: a legutolsó korszak. Az adventizmus romlása és megújulása, a XIX. század végétõl máig (3:14–22) A felekezetközi Miller-mozgalomból kinövő adventközösség feladata a bibliai prófécia szerint: „Ismét prófétálnod kell néked sok népek és nemzetek, és nyelvek és királyok előtt” (Jel 10:11). A nagy csalódás ezrekre zsugorította le létszámukat. Biblia-kutató konferenciákat szerveztek azonban, melyeken tudatosult tagjaik előtt, hogy a 2300 éves prófécia lejárta a mennyei ítélet kezdete, s ezzel együtt egy láthatóan kiformálódó földi egyház, amely – mint egykor Keresztelő János az első eljövetel előtt – útkészítő kell hogy legyen Jézus Krisztus második eljövetele előtt. A hetedik levél után nem következik újabb levél. Laodicea a végidők egyháza, a hozzá intézett levél annak minősítése. „Laodicea” egyébként lefordítható: „az ítélet népe”, „megítélt nép” – mindkettőt egyaránt jelenti. ~ 46 ~

Jelenesek_m.indd 46

2005.06.16. 5:29:51

A szárdiszi levélhez hasonlóan ebben sincs dicséret, csak megrovás. Jézus Krisztus így mutatkozik be: „Ámen, a hű és igaz bizonyság, az Isten teremtésének fejedelme” (3:14). Az evolucionizmust elfogadó és hirdető világban – melynek szociál-darwinizmusa a hívők életébe is behatolt – szükségesnek látja emlékeztetni követőit, hogy „Őáltala és Őbenne teremtetett minden”, „Nála nélkül semmi sem lett, ami lett” (Kol 1:16; Ján 1:3), Jézus, a Szentháromság teremtő Istene mindenkit újjá tud teremteni, a hazugot és önmagának hazudót, a becsapót és önbecsapót egyaránt. Szükség van erre a bemutatkozásra, mert Laodicea népe a legsúlyosabb lelki betegségben, az önámításban él. Többet tud Isten szándékairól, mint más egyházak tagjai, akik kereszténynek vallják magukat, s ez a többletismeret magabízóvá teszi. Van elméleti istenismerete, de nincs gyakorlati istenfélelme. Büszkesége azonban ellene tesz bizonyságot (Hós 7:10). A büszkeségből minden esetben rossz következmények származnak: elvakultság, követelődzés, szeretetlenség. A végidők gyülekezete ilyen lelkülettel nem töltheti be feladatát, sűrű hályoggal a szemén csak vakokat vezethet a világtalan. Az öncsalásnak ezt az emberileg reménytelenül elveszett állapotát megrendítő egyszerűséggel állítja elénk Jézus: „Tudom a te dolgaidat, hogy te sem hideg nem vagy, sem hév; vajha hideg volnál, vagy hév. Így mivel lágymeleg vagy, sem hideg, sem hév, ki foglak vetni téged az én számból. Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok és meggazdagodtam, és semmire nincs szükségem; és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult és a nyavalyás és szegény és vak és mezítelen.” (3:15–17) E szavak megértéséhez tudni kell, hogy az ókori Laodicea városa fölött két folyócska egyesült: egy hideg ~ 47 ~

Jelenesek_m.indd 47

2005.06.16. 5:29:51

és egy meleg vizű patak. A városon átfolyó víz így jellegzetesen áporodott, langyos volt. Ezt a természeti képet kihasználva adja Jézus Krisztus a lelki jellemzést. A büszke vallásosságnál rosszabb, veszélyesebb és reménytelenebb nincsen. Ennél az ateizmus is jobb, illetve kevésbé rossz („vajha hideg volnál”). Az igazi megoldás természetesen az „első szeretet” visszanyerése, a „hév” állapot lenne. Egy ismert történet szerint, a XIX. század végén Canterbury érseke megkérdezte az akkor leghíresebb angol színészt, miért tódulnak az emberek a színházakba, és miért üresek a templomok. „A válasz rendkívül egyszerű – válaszolta a színész. – Mi, színészek úgy adjuk elő a képzeletbelit, mintha valóság volna, önök, lelkészek pedig úgy beszélnek a valóságról, mintha képzeletbeli lenne.” A keresztény evangelizálásnak az ajkukat szólásra nyitó hívő emberek élete és magatartása az aranyfedezete. Ezért Jézus felajánlásai a hit erősítésére, a jellem megtisztítására és a napi, Szentlélek által folytatott küzdelem elősegítésére vonatkoznak: „Azt tanácslom néked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált aranyat, hogy gazdaggá légy, és fehér ruhákat, hogy öltözeted legyen, és ne láttassék ki a te mezítelenségednek rútsága, és szemgyógyító írral kend meg a te szemeidet, hogy láss.” (3:18) Laodicea nem egészében elvetett, de megrostálandó nép, akik elfogadták az üzenetet, megtérnek a tékozló fiú elesettségénél is súlyosabb, a tékozló fiú bátyjának állapotából, és kiáradhat rájuk a Szentlélek ereje, a legvégső nagy evangéliumhirdetésben: „Az Isten országának ez az evangéliuma hirdettetik majd az egész világon, bizonyságul minden népnek, és akkor jő el a vég.” (Mt 24:14) ~ 48 ~

Jelenesek_m.indd 48

2005.06.16. 5:29:51

A laodiceai üzenet elfogadása állandó rostálás: „Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg.” (3:19) Ebben az üzenetében így ismétli meg Jézus a tíz szűzről szóló példázatát (Mt 25:1–13), valamint benne rejlik az utolsó órában jött szőlőmunkások példázata is (Mt 20:1–16). Az idők vége elközelgett. Jézus „az ajtó előtt áll”, minden embernél „zörget”, és – mint eddig mindig is az Isten művében – ki-ki szabad döntésén múlik, hogy milyen ember lesz: az örök életre alkalmas jellem fejlődik ki benne, vagy veszendő lesz, „mint egy utcasár” (Ésa 10:6; Zak 9:3). A búcsúzás szavaiban az az óriási ígéret is rejlik, hogy a végidők igazi Krisztus-követőinél senki sem került közelebb Krisztushoz a történelem során. Ilyen hatalmas győzelmet ér el ennek az üzenetnek az elfogadásával az egyház, és ezzel a győzelemmel fejeződik be az a világtörténelem, melynek egyik pontján Jézus mondta ki a győzelmi szót: „Elvégeztetett” (Beteljesedett) (Ján 19:30), másik pontján pedig hívő népe jut ugyanerre a győzelemre: „elvégeztetik (beteljesedik) az Istennek titka, amint megmondotta az Ő szolgáinak, a prófétáknak” (Jel 10:7). „Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő énvelem. Aki győz, megadom annak, hogy az én királyiszékembe üljön velem, amint én is győztem, és ültem az én Atyámmal az Ő királyiszékében. Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek.” (3:20–22) Ezzel ér véget a hetedik levél, egyszersmind a levelek sorozata is, hogy „változzék a szín”, és a hétpecsétes könyvről szóló rész vegye kezdetét, élén a hozzá kulcsot adó bevezető látomással. ~ 49 ~

Jelenesek_m.indd 49

2005.06.16. 5:29:51

Cranach: A hétpecsétes könyv (Részlet a Luther-Biblia illusztrációjából, 1534) fametszet

Jelenesek_m.indd 50

2005.06.16. 5:29:51

III. fejezet

A

HÉT PECSÉT

(4:1–8:1)

A

Jelenések könyvét megnyitó Jézus Krisztus hét levele a két eljövetel közötti igazi keresztény közösségek jellemzése és értékelése, hét, János apostol korabeli (i. sz. I. század végi) keresztény gyülekezet helyzetének alapulvételével. Az Ószövetségből már jól ismert, ún. kettős próféciát olvashattunk: Jézus üzenete szólt annak a hét őskeresztény gyülekezetnek, mely pontosan ugyanilyen sorrendben (Efézus, Szmirna, Pergamum, Thiatira, Szárdisz, Filadelfia, Laodicea) helyezkedett el egy római hadiúton, de szól általuk „az egyháztörténet országútján” elhelyezkedő hét keresztény korszaknak is. Ezen kívül az egyes üzenetekben a profetikus mondandó melletti erkölcsi és hitbeli megvilágítások minden kor minden Jézus Krisztusban hívő emberének is szólnak, amit az egyes levelek végi elköszönések („Akinek van füle, hallja, mit mond a Lélek a gyülekezeteknek”) a többes szám alkalmazásával külön is tudatosítanak. A következő, második vázlatprófécia jól elhatárolódva veszi ezek után a kezdetét. Figyeljük meg, hogy egyébként mindegyik ez után következő vázlatprófécia nyelvtanilag is pontosan jelezve, így indul el: – „Ezek után láttam…” (Jel 4:1 mint a hét pecsétlátomás kezdete); – „És láttam azt a hét angyalt...” (Jel 8:2 mint a hét trombitaszó-látomás kezdete); ~ 51 ~

Jelenesek_m.indd 51

2005.06.16. 5:29:52

– „És láttatott nagy jel az égben…” (Jel 12:1 mint a hét csapásba torkolló látomás kezdete). A világos nyelvtani jelzésen kívül a hetes szám használata is állandósul a Jelenések könyve vázlatpróféciáiban. Ez a szám általában a teljesség száma a Bibliában (vö. mindjárt: Jel 1:4). Minden látomásban a hetes egység szerepel, ami jelzi azt is, hogy az egymás után következő próféciák között szoros párhuzam áll fenn, mint az előző, a dánieli négy fém, négy vadállat esetében is történt (Dán 2. és 7. fejezetében). Mindegyik látomás a teljes történelmet világítja meg más-más szempontból, nem veszve el a részletekben. A szempontot a bevezető látomás tárja elénk, ezzel készít fel a soron következő profetikus jelzések megértésére mind általánosságban, mind pedig a részletekben. Vajon mi a hét pecsétes könyvről szóló vázlatprófécia vezérszempontja?

Bevezető látomás a hét pecséthez (4:1–5:14) Rendkívüli, szokatlanul hosszú e vázlatprófécia bevezető látomása, összesen 25 vers. (A XVI. században elvégzett fejezetbeosztás indokolatlanul osztotta két – a 4. és az 5. – fejezetre ezt az egységes látomást.) Egyedülálló ez a részlet, mert látomás formájában bepillantást nyújt a mennybe. A menny leírását, valamint egy (de az egész menny tevékenységét összegző) cselekményt is elénk állít. Többször végigolvasva ezt a két fejezetet, megfigyeléseinket a következőképpen összegezhetnénk: 1. A menny a világegyetemnek egy meghatározott, ~ 52 ~

Jelenesek_m.indd 52

2005.06.16. 5:29:52

valóságos területén fekszik, ahogyan azt más bibliai kifejezések az eddigiekben is sejtették (5Móz 4:39, 26:15; Zsolt 103:19; 1Kir 8:30–49; 2Krón. 6:23, 39; Mt 6:9; Márk 16:19; Ján 6:33–58; Csel 7:49; Eféz 1:20, 2:6; Fil 3:20 stb.). A mennyben kézzelfogható valóságok vannak, a három isteni személy, az Atya királyiszéke, a királyiszék körül a smaragdhoz hasonló szivár vány, mennyei lények (angyalok), közülük különösen négy „élőlény, kérub”, az emberiség előörseként számon tartható huszonnégy vén, akik közül a mennybe ragadtatott Énokhot, aki „eltűnt, mert Isten magához vette” (1Móz 5:24), Illést (aki „felment szélvészben az égbe” (2Kir 2:11), valamint a halottaiból feltámasztott Mózest (Júd 9) név szerint ismerjük, a Jézus feltámadásával egyidejűleg a jeruzsálemi sírokból előjövő igazakról pedig kifejezett utalás által tudunk (Mt 27:52–53). A menny mint a világmindenség központja valóságos, ámbár emberi szavakkal szinte leírhatatlan tisztaságú és fényességű hely. János apostol is az ásványok tündökléséhez tudta csak hasonlítani, ahogyan könyvének befejezésében a menynyei Jeruzsálemet (Jel 21. fej.). E bepillantás alapján azonban még meggyőzőbben maradhat meg bennünk a zsoltáros kijelentése, mely szerint „az Úr a mennyekbe helyeztette az Ő székét, és az Ő uralkodása (onnan) mindenre kihat” (Zsolt 103:19), vagy a Miatyánk megszólítása, a távoli, mennyben levő Istenhez, aki azonban gondviselésével minden ember életét számontartja és védelmébe veszi. (Mt 6:9) 2. A mennyei cselekmény, ha rövid is a bevezető látomásban, a Biblia egyik legmegrendítőbb drámáját tárja elénk. János apostol a „királyiszékben ülő” (bizonyára azért fogalmaz így, mert még a szemléletes látomás alapján ~ 53 ~

Jelenesek_m.indd 53

2005.06.16. 5:29:52

sem talál szavakat a mennyei Atya jellemzésére) jobb kezében egy könyvtekercset pillant meg, „amely be volt írva belül és hátul, és le volt pecsételve hét pecséttel” (Jel 5:1). Ez a hét pecséttel lezárt könyv az egész bevezető látomás és az utána jövő vázlatprófécia középponti tárgya és azonosítandó jelképe. Erre vonatkozóan hangzik el előbb „egy erős angyal” részéről a kérdés: „Ki volna méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, és felbontsa annak pecséteit?” (Jel 5:2) A kérdés után azonban nem érkezik felelet. Sem a menny angyalai, sem a huszonnégy vén, senki más valaki sem vállalkozik arra, hogy felnyissa a könyvet, sőt, még a ránézésére sem. Mi lehet vajon ez a könyv? Már Dániel könyvében találkozhatunk a „fel van jegyezve az igazság írásában” kifejezéssel (Dán 10:21), mely az emberi történelem jelképének tekinthető. (A „könyv” általában a megtörtént események feljegyzett tárháza a Bibliában). A világmindenség bűntelen lényei feszült érdeklődéssel figyelik, hogyan vezeti céljához Isten a bűnt befogadó emberi történelmet. Hogyan bontakozik ki és ér véget a meg váltási terv (Ef 1:10, 2:10), melyet nyomon követni lehet, de a megoldás lényegét teremtmény nem találhatta ki. A bűnt befogadó emberiség „elveszett” lenne önmagában (Luk 15. fej. három példázatának kulcskifejezésével: az elveszett juh, drachma és fiú). Fájdalmas és siratni való tény ez, amint János apostol is „igen sírt”, szembesülve a bűnt választó emberi történelem kilátástalanságával és a mennyben is bekövetkező, döbbent csenddel. Ekkor lép hozzá a huszonnégy vén közül egy, hogy vigasztalja: „Ne sírj: ímé győzött a Júda nemzetségéből való oroszlán, Dávid gyökere, hogy felnyissa a könyvet, ~ 54 ~

Jelenesek_m.indd 54

2005.06.16. 5:29:52

és felbontsa annak hét pecsétjét.” (Jel 5:5) A megoldás, a győzelem kijelentését kapja az apostol. Van tehát megoldás, létezik az emberileg megoldhatatlannak látszó kérdésben, elveszettségben győzelem. De vajon mi lehet az?

A kétféle győzelem A Biblia ebben a látomásban kétféle győzelemről, kétféle sikerről ad számot. Jól meg kell ezt értenünk, mert enélkül a vázlatprófécia egészét nem értjük, nem érthetjük meg. Az egyik győzelem: amit e világ győzelemnek tart. János apostol először „oroszlán”-ról hall, közvetlenül a győzelem bejelentése után. Az oroszlán az állatok királya, hatalmas erejű vadállat. Isten az emberi fogalmakhoz igazította több ízben is Igéjét és jelképeit. Az oroszlán az erő jelképe a Bibliában, és egyszerre jelzi Isten és Sátán erejét (utóbbit vö. 1Pét 5:8). Kettős jelkép tehát. Itt nyilvánvalóan Jézusról hangzik el, de az emberi elgondolások szintjén. A bűnben élő ember elgondolása ugyanis a győzelemről az, hogy ezen a világon az győzhet, akinek ereje, hatalma, pénze van. Az ember – a nagyoktól a leghétköznapibb „kicsikig” – a győzelmet valamilyen fölénybe kerülésben látja és ragadja meg. Győzni az ő szemében mindenesetre annyit jelent, mint erővel, hatalommal, tudással győzni. Isten szemében azonban más minősül győzelemnek. Az „oroszlán” utáni jelkép a „Dávid gyökere”. A gyökér a fa földbe ágyazott, láthatatlan „ereje”. Nem hivalkodik, nélküle mégsem állna a fa. Nem csoda, ha János apostol erre a szózatra felkapta ~ 55 ~

Jelenesek_m.indd 55

2005.06.16. 5:29:52

az eddig szomorúságtól lecsüggesztett fejét. De amit látott, az a gyökérnél is megrendítőbb volt. „Megöletett Bárányt” látott maga előtt (Jel 5:6). „Rendkívül fontos jelenet és igen kifejező szemléltetés az, amit ez az igeszakasz tartalmaz. Az tűnik ki itt, hogy a megváltás áldozatát senki sem tudta volna megvalósítani Jézus Krisztuson kívül. Az összes menynyei lény közül senki nem tudott még csak ránézni sem erre a könyvre. A világmindenségben mindenütt a szeretet uralkodik, és az emberen kívüli értelmes lények, köztük az angyalok és angyalfejedelmek, mind bűntelenek. De egyedül csak a Fiú – aki egészen egy az Atyával a szeretet teljességében – tudta vállalni annak a szinte felfoghatatlan áldozatnak a megvalósítását, hogy hozzánk hasonló halandó, szenvedő emberi formában elviselje a kárhozat ítéletét minden ember helyett. Amikor úgy tűnt, hogy senki sem tudja ezt teljesíteni, János apostol igen sírt. János bizonyára nem értett meg mindent, de valamiképpen mégis mélyen átérezte a dolog lényegét: az emberiség tragédiáját, ha nem lenne Megváltó, ha bűneinkben kellene elvesznünk, remény nélkül. Jellemző módon a megváltott és üdvözült embereket képviselő huszonnégy vén egyike vigasztalja meg Jánost sírásában. Két fontos, Ószövetségből ismert messiási megjelölést tartalmaz a vének bejelentése, ami egyértelműen azonosítja Krisztus személyét. És ekkor következik az egész látomás drámai csúcspontja: János most meg is pillantja azt a Szabadítót, akiről az előbbi szózat szólt. De a mondottakkal ellentétben egy megölt bárányt lát maga előtt állni! Az oroszlánnal szemben a bárány a gyengeség, a kiszolgáltatottság jelképe. A megölt Bárány pedig a vereséget, a legyőzetést fejezi ~ 56 ~

Jelenesek_m.indd 56

2005.06.16. 5:29:52

ki. Egyedül csak az érzékeltet valami különöset, hogy e Báránynak hét szarva és hét szeme van. A szarv mindig a hatalom jelképe a Biblia nyelvezetében, a hét pedig a teljesség száma. E megölt Bárány tehát valamiképpen mégis hatalommal teljes. Ezt még jobban megerősíti az, hogy hét szeme is van, amihez az a megjegyzés társul, hogy ez Istennek hét Lelke, aki elküldetett az egész földre. Tehát isteni, lelki hatalommal, Isten Lelkével is teljes ez a Bárány. János apostolnak ismerős volt a szenvedő, megölt Bárány mint messiási jelkép Ésaiás nevezetes próféciája alapján (53. fejezet). Tehát az ószövetségi jelképes elnevezésekbe is bele volt már rejtve ez a titok vagy látszólagos ellentmondás, hogy a Messiás, noha hatalommal teljes isteni lény, mégis a bűnösök kezébe adatik. Miközben a kígyó fejére tapos, az halálos marással a sarkába mar. Úgy tűnik, hogy teljesen legyőzik, mégis Ő a győztes, mégpedig éppen ezáltal! Ezt fejezi ki ez a drámai kép. Erkölcsi győzelem ez, nem az erőfölény, hanem a jóság és a szeretet hallatlan győzelme. Egy élet is kevés hozzá, hogy kimerítsük ennek a kinyilatkoztatásnak a mélységét!” (Vankó–Reisinger: Hogyan tanulmányozzuk a Szentírást? Bp., 1996. 111–112. – Az előbbi szerzőtől).

A vázlatprófécia „lovasai” Miért van szükség erre a bevezető látomásra? Azért, hogy gondolkozásunkat az Isten szerinti győzelem felé irányítsa a hétköznapi életben, de történelemszemléletünkben is. Nem az a győztes a hétköznapokban, aki erősebb, aki vitatkozik, kiabál, aki indulatai kitörésével kívánja ~ 57 ~

Jelenesek_m.indd 57

2005.06.16. 5:29:52

„győzelmeit, sikereit” elérni. Csalóka, kétséges „győzelmek” lesznek ezek. Az a valódi győztes, aki türelmével, szeretetével „állja a próbát”. Isten Lelke „nem erővel, hatalommal” siet a segítségünkre. A legnagyobb nehézségekben is lehetséges a győzelem, ha tudatosítjuk: „Teljes örömnek tartsátok, atyámfiai, mikor különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy a ti hiteteknek megpróbáltatása kitartást szerez. A kitartásban pedig tökéletes cselekedet legyen, hogy tökéletesek és épek legyetek, minden fogyatkozás nélkül. Ha pedig valakinek közületek nincsen bölcsessége, kérje Istentől, aki mindenkinek készségesen és szemrehányás nélkül adja, és megadatik néki” (Jak 1:2–5). A bevezető látomás után, a pecsétek felbontásakor a valódi győzelem-vereség jelenetei tűnnek elő. Úgy, ahogy Jézus Krisztus látja a történelmet. A Jelenések könyve második látomássorozata immár nagy léptekkel halad a végkifejlet felé, középpontjában a hatodik és a hetedik pecsét felbontása közötti tanításával, mely az „elpecsételés”-ről szól. Ez a pecsét-látomás teljesen párhuzamos a levelekével, többször kiegészíti vagy szemléletessé teszi azokat, csak szempontja más. A levelek hívő közösségeket jellemeztek, a felbontásra kerülő pecsétek viszont a jó és a rossz nagy küzdelmének titkaiba, Jézus hatalomátvételének fokozataiba vezetnek be. A szemünk előtt pereg le, hogyan indult el történelmi útjára Jézus Krisztus ügye, a fehér és vörös lovas jelképezte győzelmi futással, melyet a súlyos üldözések sem bírtak megakasztani (Efézus, Szmirna), hogyan történt meg ezután a fekete lovas jelképezte bukás és érlelődtek be hosszú következményei a halottsárga lovas és az ötödik pecsét időszakában (Pergámum, Thiatira, Szárdisz). Megfigyelhetjük, hogy a mélypontról hogyan ível ~ 58 ~

Jelenesek_m.indd 58

2005.06.16. 5:29:53

fel újra Isten megváltási terve a hatodik pecsét idején, hogyan készít hívő népet Krisztus eljövetele napjára („az elpecsételés”), melyet a hetedik pecsét felbontása hoz a Bibliában egyedülállóan közelivé (Filadelfia, Laodicea). A Biblia legrégibb kézirataiban egyetlen szócska áll a bevezető versekben: „Jöjj”. Nem Jánosnak hangzik el ez a felhívás, hiszen ő úgyis „látja” a sorra bekövetkezendőket, hanem inkább a történelmi jelenetek „előhívását” végzik el a mennyei lények. Ők azok, akik mintegy kiszólítják a pecsétek rejtekéből a történéseket, melyek Jézus Krisztus hatalma és ellenőrzése alatt valósulnak meg.

Jézus feltöri az első hat pecsétet (6:1–17) Az első lovas Az első lovas jelképezi a kereszténység győzelmi futását a kezdeti időkben. Az íj az evangélium gyors terjedését, a korona a lelkekben való hódítását, a fehér szín pedig tisztaságát jelenti. „Kijött győzve, hogy győzzön”: azért lehetett ilyen diadalfutás az őskereszténység korszaka, mert a külsőket a belső győzelem előzte meg. Ők először önmaguk felett győztek, úgy éltek, ahogyan Krisztus élt, azaz a tanítás igazságán kívül a valódi életszentség tisztasága is jellemezte őket. Mint említettük, az efézusi levéllel párhuzamos ez a szemléltetés (Jel 2:1–7). Azóta sem volt ilyen „fehér” korszaka a kereszténységnek. A XVI. századi reformáció sokat tett a tanítás tisztázásáért, de azután Szárdisz éppen a cselekedeteket, a hit megszentelődésben való folytatását ~ 59 ~

Jelenesek_m.indd 59

2005.06.16. 5:29:53

vetette el. Egyedül a vég idején jön létre ehhez hasonló „megfehéredés” (Dán 12:10; Jel 19:8).

A második lovas A 4. vers szó szerint „tűzvörös” lovast állít elénk, mely „elvette a békességet a földről” az öldöklést szimbolizáló „nagy kard”-dal. Döntő a megfogalmazásban, hogy „adatott néki”, hogy mindezt tegye. A 6. fejezet kulcsszava ez az „adatott”. Ez a mindig ismétlődő kifejezés arra utal, hogy az itt szereplő megpróbáltatások, melyek a gyülekezetekre és a mártírokra vártak, Jézus Krisztus tudtával és engedélyével történtek meg. Nem Ő okozta ezeket, de nem gátolta meg az üldözéseket, a vérengzéseket, a következők miatt: 1. Lelepleződjék, mennyire rombolásba viszi a világot Sátán uralma. 2. Megmutatkozzék, a Földön mindig éltek emberek, akik soha el nem fogadják Sátán fejedelemségét, és folytonosan kifejezik vágyukat a tőle való szabadulásra. 3. Jézus Krisztus akkor jelenik meg, amikor az ördög teljes megsemmisítéssel fenyegeti őket. Jézus Krisztusról azt mondja a Biblia, hogy Ő is „szenvedések által lett tökéletessé” és „üdvösség fejedelmévé” (Zsid 2:10). Ő irányította, segítette az üldözések korában is egyházát, a szmirnai gyülekezetet, mely a tűzvörös lovas párhuzamát adta.

A harmadik lovas A „fekete” szín a gyász, a bukás jelképe. A mérleg az Isten előtt való megméretést jelképezi (Dán 5:27). Jézus ~ 60 ~

Jelenesek_m.indd 60

2005.06.16. 5:29:53

ítélete szerint a keresztény közösségek többsége elesett ebben az időszakban. Elfogadták a pergámumi levélben szereplő „Bálám tanácsát”: szövetségre léptek a pogánysággal. Létrejött a hatalmi egyház. E hitehagyás súlyos következményei mindenestül beérlelődnek a következőkben. Ez a bukás indította útjára a lelki éhínséget a Földön. A 6. versben szereplő búza és árpa ára, a korabeli pénzeszközök értékét ismerve, rendkívül magasnak látszik. Ha drága a gabona és a kenyér, akkor éhínség dúl. A Biblia jelképes nyelvezetében ez annyit jelent, hogy az „Élet Igéjéről”, Jézus Krisztusról és az „írott Igéről” vajmi keveset tudnak ekkor az emberek, hozzáférhetetlenné lesznek nagy tömegek számára. Csupán a pergámumi „elrejtett manna” áll rendelkezésre. Sátánnak nem sikerült teljesen eltüntetnie az evangéliumot, a Keresztrefeszített kegyelmét, sem a Szentlélek munkáját sem korlátozhatta („de a bort és az olajat ne bántsd”). A „bor” Jézus Krisztus kiontott vérének, az „olaj” pedig a Szentléleknek a jelképe.

A negyedik lovas Szó szerint „halottsárga”, „hullasárga” lovasról van szó. Ahogyan a halál beállta után lassan oszlásnak indul egy tetem, úgy következett el a „fekete” után a „halottsárga” időszak, melynek nyomában „sír”, „halál”, „éhség”, „fegyver” és a „föld fenevadai” jártak. A thiatirai Jézabel uralmának időszaka volt ez, nyomorúságai szó szerint és jelképesen egyaránt a középkorra illenek. Értelmetlen háborúk, hadjáratok, hódítások, tömeges ~ 61 ~

Jelenesek_m.indd 61

2005.06.16. 5:29:53

éhínségek, járványok és a feldúlt területeken Európaszerte is felbukkanó vadállatok pusztításai éppúgy jellemezték ezt a hosszú történelmi korszakot, mint a gazdasági, társadalmi és kulturális értékek elsatnyulása és pusztulása. „A pápaság dele a világ éjféle volt… A kereszténységet erkölcsi és szellemi gutaütés érte.” (Wylie, I. 4., A nagy küzdelem, 56–57. l.)

Az ötödik pecsét Az üldözések a középkor előrehaladtával nem lanyhultak, hanem egyre inkább fokozódtak, és a XVI–XVII. század között értek tetőpontjukra. Jól ismert a Wycliffel és Husszal, valamint követőikkel megesett kegyetlenkedések sorozata, majd a reformáció üldözése, 1572-ben volt a Szent Bertalan éji vérengzés, 1655-ben a piemonti valdensek példátlan kiirtása, de még a XVIII. század elejéről is tudunk tömeges mártíromságokról (vö. Arnauld krónikája: Valdens hősök, Bp., 1942.) A fennmaradt írásos emlékekből azt látjuk: e korszak hívői ismerték Jézus nagy apokaliptikus beszédét, Jelenések könyvét, mert többször hivatkoznak profetikus teljesedésükre. Példaként idézzük A szántóvető imádsága és panasza című iratot, egy ismeretlen wycliffita szerzőtől, az 1360 körüli idők Angliájából: „Uram adjál szívet a mi királyunknak és az ő uraságainak ahhoz, hogy megvédelmezzék a te hűséges pásztoraidat és juhaidat a farkasok szájától és kegyelmet arra, hogy megismerjenek téged, aki vagy az igaz Krisztus, a mennyei Atyának Fia, az Antikrisztussal, a Dölyf gyermekével szemben. És adjad meg Uram nékünk a te szegény Bárányod türelmét és erejét, hogy el tudjuk szenvedni a farkasok és gonoszok ellen~ 62 ~

Jelenesek_m.indd 62

2005.06.16. 5:29:53

ségeskedéseit a te törvényeidért. És Urunk, ahogyan ezt Te megígérted, rövidítsed meg ezeket a napokat. Urunk, ezt most kérjük tőled, mert még soha nem voltunk ilyen szükségben.” (Idézi: Froom, im. ) A XVII. század közepén pedig John Milton, Az elveszett paradicsom költője számolt be a valdenseket ért üldözésről A piemonti vérengzésre című versében: „Uram, bosszuld meg szentjeid, kiket az Alpesek haván kardélre hánytak; torold meg mind a vértanut, ahány csak harcolva melletted vallott hitet. Nyögésükre maradhat-é süket a fül? – Szelíd nyáját az ős karámnak szétszórta a piemonti vadállat: zúdult le nő s gyerek – hörgésüket a völgy a szirtre dobta, az pedig tovább az égre – ennyi vért se látott Itália, hol még pöffeszkedik a zsarnok – ám a drága vértől ázott mező szabadságot terem meg itt s megtörik rajt a babilóni átok.” (Képes Géza fordítása) A Bibliában a „vér” az élet jelképe. Az pedig, hogy az igazságtalanul kiontott „vér kiált”, igen gyakori megszemélyesítés az ószövetségi iratokban (1Móz 4:10, vö. Hab 2:11). Az „oltár” a jeruzsálemi templom áldozati oltára, melynek alján csatorna nyílt az áldozati állatok ~ 63 ~

Jelenesek_m.indd 63

2005.06.16. 5:29:53

vére lefolyására. S hogy a hívőkkel milyen kíméletlen igazságtalansággal végeztek, vö. Zsolt 44:23; Róm 8:35–37. Mindezek alapján nyilvánvaló, hogy itt is jelképes bemutatással van dolgunk, mint a Jelenések könyvének döntő hányadában. A sok ezernyi, igazságtalanul elpusztított ember élete Isten igazságszolgáltatását követeli (a 6:10 vers helyesen: „nem szolgáltatsz igazságot a mi vérünkért”). Jézus Krisztus hűségéről biztosítja őket, és „egyenként fehér ruhák”-at ad nekik, míg be nem telik az összes mártír száma, akiknek az Ő második eljöveteléig életükkel is bizonyságot kell tenni. Másrészt ez az ötödik pecsétnél feltörő „kiáltás” az egyre erősödő hívő mozgalmakat is jelképezi, mint a thiatiraiakhoz írott levélben is („a te utolsó cselekedeteid többek az elsőknél”), a „kevés idő” a szabott korszakra utal, amikor „adatott” hatalom az ellenségnek (Dán 7:25), a „nyugodjanak” pedig a halálban levő alvás állapotára.

A végidő eseményeinek bevezetése: a hatodik pecsét „Ezek a jelek a XVIII. század végén kezdtek teljesedni. 1755-ben volt a történelem legszörnyűbb földrengése. Bár az emberek általában a lisszaboni földrengésként emlegetik, de kiterjedt Európa, Afrika és Amerika nagy részére is. Érezték Grönlandban, a nyugat-indiai szigeteken, Madeirán, Norvégiában és Svédországban, Nagy-Britanniában és Írországban. Nem kevesebb mint négymillió négyzetmérföldet érintett. A földmozgás Afrikában majdnem olyan súlyos volt, mint Európában. Algír nagy része romba dőlt, Marokkó közelében egy ~ 64 ~

Jelenesek_m.indd 64

2005.06.16. 5:29:53

nyolc-tízezer lélekszámú falu teljesen eltűnt. Hatalmas hullám söpört végig Spanyolország és Afrika partvidékén, amely városokat öntött el, és nagy pusztítást okozott. A rengés Spanyolországban és Portugáliában volt a legerősebb. Úgy tudjuk, hogy a beömlő hullám Cadiznál hatvan lábnyira emelkedett. »Portugáliában a legnagyobb hegyek erősen meginogtak. Mintha az alapjuk is megmozdult volna. Némelyiknek megnyílt a csúcsa. Megdöbbentő volt, ahogy meghasadtak és szétszakadtak. Hatalmas földdarabokat dobtak magukból a szomszédos völgyekbe. A beszámoló szerint lángok lövelltek ki ezekből a hegyekből.« Lisszabonban »a föld alól mennydörgésszerű hang hallatszott, majd rögtön ezután heves rengés rombolta le a város zömét. Mintegy hat perc alatt hatvanezer ember pusztult el…« A prófécia a nap és a hold elsötétedését említi következő jelként. Ez huszonöt évvel később következett be. Megjelenését az a tény tette megdöbbentőbbé, hogy a próféta megjövendölte teljesedésének pontos idejét is. Amikor a Megváltó az Olajfák hegyén az egyház sokáig tartó megpróbáltatásáról, az 1260 éves pápai üldözésről beszélt tanítványainak – amelynek megrövidítését megígérte –, említést tett bizonyos eseményekről, amelyek megelőzik eljövetelét, és meghatározta, hogy mikor tűnik fel ezek közül az első: »Azokban a napokban, az után a nyomorúság után, a nap elsötétedik, és a hold nem fénylik.« (Márk 13:24) Az 1260 nap, illetve év, 1798-ban ért véget. Az üldözés negyed évszázaddal előbb majdnem teljesen megszűnt. Az üldözést követően, Krisztus szavai szerint, a nap elsötétedik, ez a prófécia 1780. május 19-én teljesedett be. ~ 65 ~

Jelenesek_m.indd 65

2005.06.16. 5:29:53

»Majdnem – ha ugyan nem egészen – a legmisztikusabb, és mindmáig meg nem magyarázott jelenségként… áll előttünk az 1780. május 19-i sötét nap, New England teljes látható egének és légkörének mérhetetlenül rejtélyes elsötétedése«. Egy szemtanú, aki Massachusettsben élt, a következőképpen írta le ezt az eseményt: »Napkeltekor az égbolt tiszta volt, de hamarosan elborult. Felhők ereszkedtek le, s a sötét és baljóslatú felhőkből villámok cikáztak. Dörgött az ég, és kevés eső is esett. Kilenc óra felé a felhőréteg elvékonyodott és rézszínűvé vált. A föld, a sziklák, a fák és az épületek, a víz és az emberek kinézete megváltozott e különös földöntúli fénytől. Néhány perccel később súlyos fekete felhő takarta el az egész égboltot, a horizont egy keskeny szegélyét kivéve. Olyan sötét lett, mint nyári estéken kilenc óra körül szokott lenni…« 1780. május 19-e a történelem »sötét nap«-ja. Mózes kora óta nem tudunk ilyen sűrű, ilyen nagy kiterjedésű és ilyen sokáig tartó sötétségről. A leírás, amelyet szemtanúk adtak erről az eseményről, annak az isteni kijelentésnek a visszhangja, amelyet Jóel próféta huszonöt évszázaddal a beteljesedés előtt így jegyzett fel: »A nap sötétséggé válik, a hold pedig vérré, minekelőtte eljő az Úrnak nagy és rettenetes napja.« (Jóel 2:31)” (A nagy küzdelem, 272–276. l.) A prófécia által említett természeti jelenségek mellett a társadalmi előrejelzések is méltán kelthetik fel a figyelmünket. A gazdagok említése a vagyoni különbözőségek növekedését jelzi. Az pedig, hogy a föld hasadékaiba bújnának az eljövendő Krisztus elől, a végső nagy evangéliumhirdetés (Mt 24:14, Jel 14:6–13) mindenkihez eljutó voltát tanúsítja. ~ 66 ~

Jelenesek_m.indd 66

2005.06.16. 5:29:53

Mit jelent a Bárány haragja? A bevezető látomás előbb mint „Júda oroszlánjáról”, később mint „megöletett Bárányról” tesz említést Jézusról. A szelídség azonban sohasem elvtelen visszahúzódás a Bibliában. A szelíd ember határozott is egyben (vö. 1Sám 10:15–17 és 11:1–7). Jézus is eljön ítélőként és szabadítóként, a bűnnel szembeni jogos haragjával. A „Bárány haragját” azoknak kell elviselni, akik azonosultak a bűnnel, nem használták ki a tőle kapott jó lehetőségeket a megváltozásra. Amint földi élete során egyazon cselekedetében történt az árusok kiűzése s a vakok és sánták meggyógyítása (Mát 21:12–14), eljövetele egyeseknek ítélet, „harag” lesz, másoknak viszont örömteli szabadulás. A Jelenések könyve 6. fejezete a középkori „nyomorúságos időre” irányította tekintetünket (3., 4., 5. pecsét). Arra a korszakra, amelyben Sátán soha nem látott hoszszúságú időre lehetőséget kapott az Isten népe elleni támadásra. Ekkor két jellegzetes fegyverét, az ámítást, a csalást éppúgy használhatta, mint a nyers erőszakot és magatartást. De az a kettő együtt sem bizonyult elégségesnek Krisztus gyülekezetének megsemmisítésére. A „megöletett Bárány”-t a „nagy szóval kiáltó megölettek” is „szentnek és igaznak” szólították (6:10). Nem keseredtek meg ellene, elfogadták a mártírhalált. Jézus Krisztus második eljövetele előtt a támadás újra feléled nyája ellen. Sátán ekkor is kettőzött erővel támad majd, „mint aki tudja, hogy kevés ideje van” (Jel 12:12). A 6. fejezet vázlatpróféciájában tehát helyet kap a végidők egyik legfontosabb pillanatképpróféciája is, mely mindannyiunkat kell hogy foglalkoztasson. ~ 67 ~

Jelenesek_m.indd 67

2005.06.16. 5:29:54

A hatodik pecsét felnyitása elvezetett „a Bárány haragjának ama nagy napjá”-ig, amikor lezárul a világ kegyelmi ideje, s többé megváltozni, megjobbulni nem lehet. A bibliai „ama nap” a Jézus Krisztus második eljövetelét közvetlenül megelőző, legutolsó történelmi szakasz, mely az utolsó hét csapástól veszi a kezdetét. Erre vonatkozóan hangzott el a Jel. 6. fejezetének végén a kérdés: „Mert eljött az Ő (= a Bárány) haragjának ama nagy napja, és ki állhat meg?” (Jel 6:17) Így ezután nem a hetedik pecsét felbontása következik, hanem erre a nagy kérdésre egy különlegesen szép, közbeékelt látomás ad feleletet, mely a végidők igaz hivőit szemlélteti, azokat, akiket Jézus Krisztus „elpecsétel”, azaz védelem alá helyez a hét csapás idején.

Közbeékelt látomás az elpecsételésről (7:1–17)

A

látomásban szereplő angyalok „féken tartják Sátán angyalait mindaddig, amíg Isten népének elpecsételése megtörténik… Az a feladatuk, hogy visszatartsák romboló erejét annak, aki szerte jár, mint ordító oroszlán, keresve, hogy kit nyeljen el.” (E. G. White: Kiegészítõ megjegyzések Jel 5:11-hez) „Midőn az elpecsételés munkája befejeződött, Isten így szól az angyalokhoz: »Ne álljatok ellene többé Sátánnak, hogy pusztító tevékenységét végezze. Hadd hajtsa végre gonosz szándékait az engedetlenség fiain, mert ezek bűnpohara egészen betelt«” (Review and Herald 1901. IX. 17.; Bizonyságtételek VI. kötet, 408. l.) Az „elpecsételés”-sel Isten magáénak jegyez el embereket, oltalmába fogadja őket nehézségek, csapások ~ 68 ~

Jelenesek_m.indd 68

2005.06.16. 5:29:54

esetén. Az „elpecsételés” bibliai jelképe tehát az Isten védelmébe fogadást jelenti. Ez történt a zsidó nép egyiptomi tartózkodásának végén, a tíz csapás idején. Isten megkülönböztette azokat, akik a tizedik csapás előtt hittel engedelmeskedtek felhívásának, s a Krisztust jelképező páskabárány vérével megkenték az ajtófélfát és szemöldökfát. „Megkapták a szabadulás jegyét azok, a »akik sóhajtanak és nyögnek mindazokért az utálatosságokért, amelyeket cselekedtek«. Most elindul a halál angyala – az ezékieli látomás öldöklő fegyverrel ábrázolt angyala –, aki ezt a parancsot kapta: »Vénet, ifjat, szüzet, gyermeket és asszonyokat öljetek meg mind egy lábig, de azokhoz a férfiakhoz, akiken a jegy van, ne közelítsetek, és az én templomomon kezdjétek el.« (Ezék 9:4, 6) Az öldöklés a nép állítólagos lelki őrei között kezdődik. Először a hamis őröknek kell elpusztulniuk.” (A nagy küzdelem, 583. l.) A pecsét látható jel, melyet Isten azokra helyezhet, akik hitüket külső cselekedetekkel is bizonyítják. A végső időkben egyedül az a hit nyerheti el az isteni oltalmat, mely Isten törvényeit maradéktalanul betölti. Azok kaphatják meg a pecsétet, akik „a Jézus hite” által „megtartják az Isten parancsolatait” (Jel 14:12). Ezen belül a Tízparancsolat IV. parancsolatát nevezi a Biblia pecsétnek (Ezék 20:12, 20). A IV. parancsolat akkor lesz pecsét, midőn az evangélium „hirdettetik majd az egész világon bizonyságul minden népnek” (Mt 24:14), s az embereknek lehetőségük lesz, hogy válasszanak Isten „pecsétje” és „a fenevad bélyege” között. Ebből viszont értelemszerűen következik, hogy ezt a hitet az Isten népéhez tartozóknak még „a késői eső” ideje előtt meg kell szerezniük, míg mások ~ 69 ~

Jelenesek_m.indd 69

2005.06.16. 5:29:54

a nagy evangéliumhirdetés során nyerhetik el. Laodicea számára tehát a kegyelmi idő gyorsabban ér véget, mint a világ számára. A látomásban döntő azonosítási pont, hogy János először szóban kap tájékoztatást a 144 000-ről. Azután „látni” is fogja őket mint „nagy sokaságot”, melyet senki meg nem számlálhatott (7:9). Ebből az alábbi tanítások következnek: 1. A 144 000 és a megszámlálhatatlan „nagy sokaság” egy és ugyanaz: mindkettő a végső idők elpecsételtjeit mutatja be, akik élve érik meg Jézus Krisztus második eljövetelét, és elváltozatás útján a feltámadott igazakkal együtt a mennybe ragadtatnak. 2. A 144 000 jelképes szám, mert amikor János apostol látta őket, olyan sokaság tárult a szeme elé, „melyet senki meg nem számlálhatott” (7:9). „Ma se kísérelje meg senki, hogy megszámolja Isten népét, hanem legyen mindenkinek mélységesen együtt érző szíve, olyan, mint Krisztusé, amely az elveszett világ megmentéséért dobog.” (Próféták és királyok, 120. l.) „Nem Isten akarata, hogy vitatkozzunk azon, hogy kikből áll a száznegyvennégyezer ember, mert ez nem segít előbbre bennünket a lelki fejlődésben. Fogadjuk el ehelyett inkább azt a magyarázatot, hogy Istent választottai nemsokára úgyis meglátják szemtől szembe.” (E. G. White: Kiegészítõ megjegyzések Jel. 14:1–4-hez). 3. A 144 000 „az Izráel fiainak minden nemzetségéből van elpecsételve”, ugyanakkor a 9. vers hozzáteszi: „minden nemzetből, ágazatból, népből és nyelvből”. Nem jelentheti tehát semmiképpen sem a test szerinti Izráelt, hanem csakis a lelki Izráelt a végső időkben, azaz olyan embereket, akik Isten hívő népének a Szentlélektől, késői esőtől támogatott evangéliumhirdetésére tértek meg mindenünnen (vö. Róm 2:28–29., 6:16 és Ésa 2:2). ~ 70 ~

Jelenesek_m.indd 70

2005.06.16. 5:29:54

„A Biblia kifejezési módja szerint a lelki Izráel is úgy áll előttünk, mint amely tizenkét törzsre oszlik, hiszen a mennyei Jeruzsálem tizenkét kapuján olvasható Izráel 12 törzsének neve (Jel 21:12).” (GC. Biblia-kommentár, Jel. 7:4-hez) Ezeket az embereket Isten és a Bárány tette méltóvá arra, hogy előttük álljanak. Engedték, hogy isteni erő alakítsa át őket, és ezáltal az Isten szerinti megítélésben bizonyultak igazaknak. – A „fehér ruha” az egyik leggyakrabban előforduló bibliai szimbólum, az átalakult jellem, a hitet cselekedetekkel párosító élet jelképe. – A „pálmaág” az örök életet előrevetítő sátoros ünnep fő tartozéka volt, „hogy örvendezzetek az Úr előtt, a ti Istenetek előtt.” (3Móz 23:40). A 7. és 10. versben „üdvösség”-nek fordított kifejezés eredeti értelme: „szabadítás”. Az eddigi hálaénekek után ez is „új ének”, mert a megváltottak minden eddigit megkoronázó tapasztalatáról szól. Először a teremtésért, majd a megváltásért dicsőítette Istent a huszonnégy vén, a kérubok és az angyalok sokasága, most még áthatóbbá és erőteljesebbé fokozódik a dicséret, a gondviselés végső szabadítását elismerve, Krisztus hatalomátvételének küszöbén (12/b). „Annak a végtelen áldozatnak a tudata, amelyet a menny gyógyulásukért hozott, szégyennel tölti el őket, Isten iránt pedig olyan hálával és dicsőítéssel telik meg a szívük, ami az el nem bukott lények számára érthetetlen. Mélységesen szeretnek, mert Isten sok bűnt bocsátott meg nekik. Akik osztoztak Jézus Krisztus szenvedésében, azok részesülhetnek dicsőségében is.” (A nagy küzdelem, 577. l.) Jánost mindezek gondolkodásra késztették, mert egy minden eddiginél nagyobb szabadulás titkára kellett ~ 71 ~

Jelenesek_m.indd 71

2005.06.16. 5:29:54

fölfigyelnie és azt közvetítenie. A presbiter kérdésére (7:13) nem tudott rögtön válaszolni, ezért tőle várt feleletet a fehér ruhákba öltözöttek győzelmérõl. Ezután ismét meglepő és csodálatos jelképcsere közvetkezik: a Bárány olyat tesz, amit a pásztorok tesznek. A „megöletett Bárány” az egyedüli „jó Pásztora” az embernek (7:17). „A Megváltó minden korszakban a megpróbáltatás iskolájában nevelte és fegyelmezte választottait. Keskeny ösvényen jártak, és megtisztultak a szenvedések kohójában. Jézusért elviseltek támadást, gyűlölték a bűnt.” (A nagy küzdelem, 577. l.)

A hetedik pecsét felnyitása (8:1)

A

„nagy nyomorúság”-ot, a hét csapás időszakát gyorsan lezárja Jézus második adventje. A látomás most ismét a pecsétek felnyitására terelődik, melyet félbeszakított az elpecsételésről és az elpecsételtekről szóló jelenet. A „lőn nagy csendesség a mennyben” kifejezés arra utal, hogy Jézus a megváltott emberiség magáhozvételéért angyalseregek kíséretében elhagyja a mennyet (Mt. 25:31; 24:21). A „fél óra” a prófetikus nap=év elv szerint mintegy 7,5 nap (a „fél óra” a nap 48-ad része, 360 nap egy év, így jön ki a mintegy 7,5 nap). A „nagy csendességnek” azonban van még egy értelme a látomássorozatokon belül. „A hetedik pecsétnél keletkező csend hidat képez a pecsétek felnyitása és a trombiták megfújása között, mert kitűnik, hogy mind ez ideig a kinyilatkoztatás még nem teljes, még ~ 72 ~

Jelenesek_m.indd 72

2005.06.16. 5:29:54

több mindent fel kell tárni Isten eseményekkel teljes tervéből, amelyek végbemennek majd a Gonosz elleni nagy küzdelem folyamán.” (GC. Biblia-kommentár, Jel 8:1-hez). Így jutunk a 3. látomássorozat kezdetéhez, melyet az eddigiekhez híven ismét bevezető látomás indít útjára.

~ 73 ~

Jelenesek_m.indd 73

2005.06.16. 5:29:54

Dürer: A könyvecske megevése (Az Apokalipszis-sorozatból, 1498) fametszet

Jelenesek_m.indd 74

2005.06.16. 5:29:54

IV. fejezet

A

HÉT TROMBITASZÓ LÁTOMÁSSOROZATA

(8:2–11:19)

L

egördültek a Jelenések könyve első két sorozatának, a hét levélnek és a hét pecsétnek jelenetei. Jézus Krisztus először hét korabeli keresztény közösséget jellemzett, de rajtuk keresztül az egyháztörténet egymás után következő hét korszakát, és bennük hét igaz egyházat is. Majd a második jövendöléssorozatban a gyülekezetek és a világ küzdelmének pillanatnyi állását mutatta meg. A győzelmes és gyorsan terjedő őskereszténységet a fehér lovasról szóló látomásban, az üldözések egyházát a tűzvörös lovaséban, s e két győzelmes időszak, az I–IV. század eleji kor szemléltetése után a harmadik, fekete lovaséban a gyászos bukást, a Pál apostol által is jelzett „hitehagyás”-t (aposztázia – 2Thess 2:3), mely döntő fordulatot idézett elő a kereszténység történetében mind a mai napig, főleg a IV–VI. század közötti fordulat hosszadalmasra nyúló kihatásában, melyet a negyedik lovas halottsárga színe érzékeltet, a középkor jelképeként, mely időszakot a bibliai próféciák (már Dániel könyve 7:25 versétől fogva) 1260 éves időszaknak jeleztek (vö. Dán 12:7; Jel 11:2–3; 12:6, 13; 13:5). Ez a bukás vagy hitehagyás „constantinusi fordulat” vagy „Nagy Konstantinusz-i fordulat” néven került bele a történelemkönyvekbe, világiakba és egyháziakba egyaránt, s mint említettük, általában pozitív minősítéssel, mondván, hogy a Római Birodalomnak nem sikerült ~ 75 ~

Jelenesek_m.indd 75

2005.06.16. 5:29:55

az új vallást, a kereszténységet kiirtania, noha három évszázadon át ádáz harcot szervezett ellene, végül békejobbját nyújtotta a fent említett császár által, a 313as milánói türelmi rendelettel, mely hirtelen – a legvéresebb 10 éves „nyomorúság” (Jel 2:10) után, teljesen váratlanul – véget vetett a keresztényüldözéseknek, sőt kárpótlási törvényeket is tartalmazva, elvett épületeket, elkobzott birtokokat is visszajuttatott nekik. Cserébe az államhatalommal való együttműködést kérte, természetesen hatalom- és pénzmegosztás fejében. Míg az emberi történelemszemlélet a józan értelem felülkerekedését ünnepli Nagy Konstantin tettében, addig Jézus Krisztus sátáni csalásra mutat rá benne, melyet az addig egységes egyházának föl kellett volna ismernie, le kellett volna győznie. Hogy az egyház vezetői és sok-sok tagja nem ezt tette, az a Megváltó szemében „bálámi hitehagyás” (Jel 2:14), „fekete színű lovas”, aki az ítélet mérlegét tartva a kezében nyilatkoztatja ki, hogy „megmérettél a mérlegen, és híjával találtattál” (Dán 5:27). Az elbukásból föl lehetett volna állni, a IV– VI. század több mint 200 esztendeje állt rendelkezésre, a IX.-ig pedig további 300 év. Ez nem történt meg, s így egy ezután következő, sokszorta hosszabb időszak sem volt elegendő arra, hogy a „betegágyból” (Jel 2:22) kikerüljenek: az egyház és az állam kölcsönösen tönkretették egymást a „trón és az oltár” szentségtelen frigye során. A szeretet hatalmát a hatalom szeretetével fölcserélő „nagy” kereszténység és a jézusi tanításokat továbbra is hűségesen követő „kis” kereszténység ebben az időszakban vált el véglegesen egymástól. A kisebb kereszténység fejének Jézus Krisztust tartotta, a nagy kereszténységben kialakult az „apostoli szukcesszió” (jogfolytonosság), a primátus, vagyis a római pápaság ~ 76 ~

Jelenesek_m.indd 76

2005.06.16. 5:29:55

eszméje és gyakorlata, melynek következtében ez még tovább osztódott, 1054-ben elvált egymástól a nyugati és a keleti egyházrész, az előbbi római katolikusnak, az utóbbi ortodoxnak (vagyis az eredeti hithez ragaszkodónak) nevezte magát, majd 1517-től a második nagy „szkizma” is végbement: a reformáció elutasításával Róma kizárta soraiból a protestánsokat, de csakhamar az egyes protestáns felekezetek is azokat, akik a reformáció folyamatát továbbvinni kívánták. A kereszténység nagy megoszlása tehát nem 1054ben, vagy 1517-től történt meg. Ezek csak következmények voltak. A végső ok, a máig ható legmérgesebb gyökér a politikai hatalom és a kereszténység egyesítése Nagy Konstantin csaknem 1700 évvel ezelőtti világából nőtt ki. Ebben először az állam, utóbb azonban mindinkább a hatalmi egyház diktálta a feltételeket. Minthogy Dániel, Jézus és Pál vázlatpróféciái, valamint a Jelenések könyve első két jövendöléssorozata sokszorosan felhívja a figyelmet erre, várható az újabb, harmadik látomássorozattól, hogy e súlyos torzulásra adott isteni válasszal foglalkozzék. Az eddigi bibliai jövendölésekben drámai jelzésekként, egyre részletezőbb leírásban került elénk a fehérből és tűzvörösből feketébe váltó folyamat. Szükséges, hogy egy ilyen mérvű, a kereszténység egész történelmére kiható fordulat isteni kezeléséről is értesüljünk. Ez a váradalmunk az ószövetségi zsidó nép kiválasztottságának 1500 éves történelmében, annak bemutatása során már teljesülhetett. Isten Ésaiás prófétától fogva, a 70 éves babiloni fogságot pontosan előre jelző Jeremiáson át Ezékielig, Habakukig, Dánielig tökéletesen rávilágított, hogy Ő „irgalmas és kegyelmes Isten, aki megbocsát hamisságot, vétket és bűnt, de nem hagyja ~ 77 ~

Jelenesek_m.indd 77

2005.06.16. 5:29:55

a bűnt büntetlenül” (2Móz 34:7). Az újszövetség választott népe éppúgy kettéhasadt Nagy Konstantin idejétől fogva, mint Salamon halála után Izráel és Júda. Isten azonban Izráel számára az asszírok,3 Júda számára az Újbabilóni Birodalom fenyítő ítéletét engedte meg – nem összeroppantásként, hanem fölrázásként. Ugyanez történik a 313-ban elkezdődött torzulás nyomán. Ezekről a figyelmeztető történelmi istenítéletekről szól a hét trombitaszóról való látomássorozat.

A bevezető látomás (8:2–6)

A

nagy csendben, ami a hetedik pecsét felnyitása után beállt, egyszerre hét angyal jelent meg János apostol előtt látomásban, „és adatott nékik hét trombita”. Mivel a fúvós hangszerek – harsona, kürt – közül a trombita a figyelmeztetés, az ítélet jelképe, egyértelmûvé válik, hogy itt történelmi ítéletek elevenednek meg. A bevezető látomás ezt megelőző része egészen részletesen kibontja e bekövetkezendő ítéletek mennyei hátterét. Eddig is láttuk, hogy a bevezető látomások mindegyike a menny irányító, megengedő szerepét hangsúlyozta. Így van ez most is. Miután a hét angyal felsorakozott, és trombitáját átvette, „egy másik angyal” jelent meg a látomásban, „és megállt az oltárnál, arany tömjénezőt tartva” (8:3). A jóillattétel, vagy a tömjénfüstöt gerjesztő oltárról van

3 „Asszíria haragom botja, pálca az ő kezében az én búsulásom” (Ésa 10:5)

~ 78 ~

Jelenesek_m.indd 78

2005.06.16. 5:29:55

szó, mely a jeruzsálemi szentély „szenthely” részének végén, közvetlenül ama kárpit előtt volt, mely a legbelső résztől, a „szentek szentjé”-től a szenthelyet elválasztotta. A kárpit nem ért a mennyezetig, így a jó illattétel oltárán gerjesztett tömjénfüst be tudott szállni a szentek szentjébe. gyertyatartó jóillattétel oltára kárpit

PITVAR szent kenyerek asztala

SZENTEK SZENTJE

SZENTHELY

égõáldozati mosdóoltár medence

SZENTÉLY frigyláda

Azután azt látta János, hogy az angyalnak sok tömjén adatott, „hogy tegye minden szenteknek könyörgéseihez az aranyoltárra… és felment a tömjén füstje a szentek könyörgéseivel az angyal kezéből az Isten elébe” (8:3–4). ~ 79 ~

Jelenesek_m.indd 79

2005.06.16. 5:29:55

Majd hirtelen változásra lett figyelmes a páthmoszi látnok: az angyal a tömjénezőbe tüzet töltött „és levetette a földre: és lőnek mennydörgések és szózatok, és villámlások és földindulás” (8:5). Aki az ószövetségi áldozati rendszert ismeri, annak ez a jelenet fokozatosan érthetővé válik. A jeruzsálemi templomnak „szenthely” részébe csak a papok léphettek be. Ahogy az udvarból ide léptek, a szenthely bal oldalán állt a hétkarú gyertyatartó, a menóra (2Móz 25:31–40). Ebben állandóan égett az olaj, világosságot bocsátva az egyébként ablak nélküli, sötét teremre. A menórával szemben, a jobb oldalon helyezkedett el a szent kenyerek asztala (2Móz 25:23–30), melyre minden szombatnapon hat-hat frissen sült, lepényformájú kenyeret raktak ki, fedővel leborítva. Szemben, a kárpit előtt foglalt helyet a harmadik tárgy, a jóillattétel oltára, melyen naponta mutattak be tömjénfüsttel áldozatokat, reggel és este (2Móz 30:1–10). Mind a három szenthelybeli tárgy az eljövendő Megváltót idézte, aki „a világ világossága” (Ján 12:46), „az élet kenyere” (Ján 6:48), és akiről ezt mondja Pál apostol: „Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus, aki adta önmagát váltságul mindenekért…” (1Tim 2:5–6/a). A jóillattétel oltáránál végzett szolgálat a közbenjárás szolgálata volt. Az embernek egyrészt lelkiismereti-értelmi világosságra, másrészt akarati erőre, harmadrészt azonban – és mindenekfölött – kegyelemre van szüksége. Az embereknek a kegyelmet közbenjáró szolgálatával Jézus Krisztus, a Megváltó biztosítja. Ebből következik, hogy a bevezető látomás angyala nem lehet más, mint maga Jézus. Több ízben nevezi őt jelképesen a Biblia „angyal”-nak: ez a szó a héber ~ 80 ~

Jelenesek_m.indd 80

2005.06.16. 5:29:56

nyelvben (mal’ák) és a görögben is (angelosz), „követ”et, „küldött”-et jelent. Nem arról van tehát szó, mintha Jézus létmódja szerint angyal, teremtmény lenne, hanem arról, hogy Ő az Atyának az emberiséghez küldött legfőbb követe, Megváltója. Az Ószövetségben Jézus az Isten „arcának angyala” (Ésa 63:9), a Jelenések könyve pedig e bevezető látomáson kívül másutt is mondja Őt „erős angyal”-nak (10:1 és sk.). A bevezető látomás tehát arról szól, arra vezet rá, hogy Jézus Krisztusnak, az emberiség közbenjárójának Isten, az Atya előtti esedezése egyszer véget ér. Isten hosszútűrő, de nem végtelenül tűrő. A szeretet Istene mindenkinek méltányos időt biztosít a megtérésre és a mennyek országa polgárjogának elnyerésére (Ján 3:3, 5), de aki visszaél a Teremtő jóságával (Róm 2:4), annak számára a közbenjárás az ítélet során megszűnik. A történelemben is megszűnik, mégpedig a legvégén, amidőn a hét utolsó csapás kezdetét veszi. De Jézus Krisztus közbenjárását megvonta a hatalmi kereszténységtől, kiformálódása idejének elején, és hatalmának csúcsán is. A hét trombitaszó kezdetét tehát nem ott kell keresnünk, ahonnan a hét levélről és a hét pecsétről szóló próféciasorozatok kezdődnek; Efézus és Szmirna, a fehér és tűzvörös lovas időszaka dicséretben részesült Jézus részéről, a megrovás a bukás idejétől, 313-tól veszi kezdetét, amelyet a levelekben Pergamum, a pecséteknél a fekete lovas jelképez. Az első négy trombitaszó, mely meglehetős gyorsasággal harsan fel, és nyomukban a látomások is gyorsan követik egymást, azt érzékeltetik, hogy e csapások, fenyítő ítéletek egymás után sebesen következve, valamikor a IV–VI. században teljesedtek be. Ha közel megyünk mindegyikhez, még többet tudunk meg róluk. ~ 81 ~

Jelenesek_m.indd 81

2005.06.16. 5:29:56

Az első négy trombitaszó (8:7–13) „Az első angyal azért trombitált, és lőn jégeső és tűz, vérrel elegy, és vetteték a földre; és a földnek harmadrésze megégett, és az élőfáknak harmadrésze megégett, és minden zöldellő fű megégett.” (8:7) Az egyes trombitaszók megszólalásakor felrémlő látomások mindegyikében egy-egy jellegzetes elem kerül a középpontba, ezeket kell megfigyelnünk, értelmeznünk. János apostol sok más látomás mellett egyugyanazon a szombatnapon kapta, mégis meg tudta jegyezni őket, nekünk a megjegyzésen kívül az azonosítást is el kell tudnunk végezni. „Jégeső, tűz, vérrel elegy… vettetett a földre” – látszólag össze nem illő elemek tűnnek elénk. A tél, a meleg és a vérontás képzetei közül az első kettő szemben áll egymással. Éppen ilyen hihetetlennek látszó események játszódtak le 410-ben, amikor is télvíz idején a nyugati gótok a havas Alpokon átkelve betörtek Itáliába, nevezetes vezérükkel, Alarikkal az élen, hogy fölperzselve településeket, kardélre hányva a tehetetlen és kiszolgáltatott embereket Róma felé vonuljanak, ahol a hatalmi kereszténység főhadiszállása berendezkedni kezdett. „…amikor határsorompóink felnyíltak, a barbár föld úgy öntötte magából a fegyveres csapatokat, mint az Aetna a tüzes szikrákat… Korra és nemre való tekintet nélkül végiggyilkoltak és -gyújtogattak mindent, még a csecsemőket is elráncigálták anyjuk melléről és végeztek velük…” – írta Ammianus Marcellinus római történetíró. (Idézi: Római történeti Chrestomathia, Bp., 1963. 269., 271. l.) Wolf Schneider Urtól Utópiáig c. könyvében így ír a ~ 82 ~

Jelenesek_m.indd 82

2005.06.16. 5:29:56

támadás római birodalomra gyakorolt hatásáról: „A világváros halálának napja 410. augusztus 24-én következett be: a nyugati gótok meghódították Rómát. Három napig fosztogattak, majd továbbvonultak Dél-Itáliába… Germánok az Örök Városban! Az antik világ megrendült. Egyetlen város sem örök életű, de hogy Róma sem az, hihetetlennek tűnt.” (Bp., 1973, 128. l.) A „harmadrész” kifejezés régóta ismert bibliai számszimbolika, a tetemes, de nem a legnagyobb rész jelölésére. A fenyítő ítéletek mindvégig korlátozottak maradtak. „A második angyal is trombitált, és mint egy tűzzel égő nagy hegy vetteték a tengerbe, és a tengernek harmadrésze vérré lőn. És meghalt a tengerben lévő teremtett állatoknak harmadrésze, amelyekben élet volt; és a hajóknak harmadrésze elveszett.” (8:8–9) A második látomás középpontjában a „tenger” áll: ide vettetik a tűzzel égő nagy hegy, itt pusztít a háború, itt vesznek el állatok és hajók. A következő, 420-as, 430as évtizedek második fenyítő hordájának a vandálok bizonyultak. Európát végigdúlva, az Ibériai-félszigeten telepedtek le, itt, Andalúziában tanulták ki a hajókészítés mesterségét, majd szárazföldihez társuló tengeri erőikkel foglalták el Észak-Afrikát (Augustinus, a híres ókori egyházi tanító Hippo 430-as vandál ostroma alatt halt meg), tönkreverték Róma hajóhadát, kegyetlenkedéseik nem ismertek határt. Geiserich vezetésével borzalmas pusztítást vittek véghez Rómában, 455-ben. Bizonyára ezért alkotta meg a „vandalizmus” elnevezést Grégoire francia püspök az 1790-es években (a Konventhez írott levelében) a forradalmi terror megjelölésére, vagy nálunk Berzsenyi Dániel, a Vandal bölcsesség című költeményében. A vandalizmus ma is fogalom, sőt, bizonyos értelemben ma igazán fogalom. Ami 1600 ~ 83 ~

Jelenesek_m.indd 83

2005.06.16. 5:29:56

éve a föld harmadrészén esett meg, mára már szinte a világ egészét veszélyezteti, ahogy a Biblia másutt mondja, „megtelik a föld erőszakoskodással” (1Móz 6:11, vö. Mt 24:37). „A harmadik angyal is trombitált, és leesék az égről egy nagy csillag, égve, mint egy fáklya, és esék a folyóvizeknek harmadrészére, és a vizek forrásaira. A csillagnak neve pedig üröm: változék azért a folyóvizek harmadrésze ürömmé; és sok ember meghalt a vizektől, mivel keserűkké lőnek.” (8:10–11) A harmadik trombitaszó látomásában a „folyóvizek”re terelődik a figyelem. Milyen népvándorláskori népet találhat a 400-as évek derekán, mely lovasaival a folyóvizek mentén haladt előre és osztogatta csapásait, méghozzá egy démoni népvezér irányításával („leesett az égről egy nagy csillag, égve, mint egy fáklya” – a hullócsillag Sátán és a tőle áthatott, különösen pusztító emberek jelképe Ésa 14:12-től fogva, vö. még: Jel 9:1). Ez a 440-es, 450-es években Róma kapui alatt feltűnő, addig is a többi ázsiai hordát nyugat felé szorító-terelő népcsoport: a hunok, hírhedt vezérük pedig Attila, akiről Nagy Sándorhoz hasonló emlékezettel („Isten ostora”) bír az emberiség, s akit irodalmunkban Arany János Buda halála és Gárdonyi Géza A láthatatlan ember című műve örökített meg. Ammianus Marcellinus így jellemezte e népet: „Vadságuk minden képzeletet felülmúl… életmódjuk folytán…olyan edzettek, hogy sem a tűznek, sem az ízletes ételnek nem érzik hiányát… Csecsemőkoruktól fogva megszokták a hideget, az éhezést és a szomjúságot… Ha támadás éri őket, ék alakban vonulnak csatába, közben ijesztő harci kiáltásokat hallatnak. Mivel könnyen és gyorsan mozognak, szánt szándékkal szétszóródva oly hirtelen csapnak át táma~ 84 ~

Jelenesek_m.indd 84

2005.06.16. 5:29:56

dásba, hogy rendezetlenül is roppant vérengzést okozva száguldoznak… Ez a tettre kész, korlátozást nem tűrő emberfajta, amely csak úgy égett mások dúlásának szörnyű vágyától, a szomszédos népeket végigrabolván és gyilkolván egészen az alánokig hatolt előre.” (Római történeti Chrestomatia, i. m., 266–267. l.) „A negyedik angyal is trombitált, és megvereték a napnak harmadrésze, és a holdnak harmadrésze, és a csillagoknak harmadrésze; hogy meghomályosodjék azoknak harmadrésze, és a nap az ő harmadrészében ne fényljék, és az éjszaka hasonlóképpen.” (8:12) A heves és kegyetlen csapások súlya alatt a Nyugatrómai Birodalom végül 476-ban végleg összeomlott. A kegyelemdöfést a germánok adták meg, Odoáker királyuk taszította le a trónról az utolsó római császárt, Romulus Augustulust. A fények kihunytak. A bukás előtt jó pár évtizeddel Hieronymus (magyarosan Jeromos), a Vulgata bibliafordítás szerzője, a híres „ókori humanista” egyházi tanító így írt: „Remegés fog el, amikor meggondolom a szerencsétlenségeket, amelyek a mi korunkat érték. Mert húsz, sőt több esztendőn át ontották vérüket a rómaiak mindennap, Konstantinápoly, Scythia, Trákia, Macedónia, Dácia, Thesállia… Dalmácia és Pannonia határai között, amelyeknek mindegyike és összessége meg lett sarcolva, ki lett fosztva… a gótok, szarmaták, kvádok, alánok, hunok, vandálok és morvák által… Templomok lettek lerombolva, lovakat szállásoltak be Krisztus oltárai mellé… A római világ hanyatlóban van és mi mégis fennen hordjuk fejünket, ahelyett hogy meghajtanánk… amikor az egész világon az öszszes fények kioltattak, amikor a római birodalom lefejeztetett, vagy hogy még helyesebben fejezzem ki magam, amikor az egész világ elveszett egyetlen városon ~ 85 ~

Jelenesek_m.indd 85

2005.06.16. 5:29:56

keresztül – némává váltam és megaláztam magam.” (60. sz., Héliodorushoz intézett leveléből és Ezékiel-kommentárja előszavából) Ne felejtsük el: ez a Római Birodalom már nem a pogány császári Róma, és nem is Julianus apostata Rómája. Ez az államszervezet a kereszténnyé vált Római Birodalom. A politikai és egyházi hatalom 313-as kiegyezése után mintegy száz évvel, a 381-es államvallássá nyilvánítás után pedig három évtizeddel elkezdődtek a csapások, jeléül annak, hogy Jézus Krisztus nem jár közbe azért a közösségért, nem vallja magáénak azt, ami pedig büszkén hirdette: Krisztus uralkodik papjaival. A rombadőlő Róma azonban nem lett végleg rommá. Újra föléledt, mint az egyiptomi főnixmadár. Róma első polgára, a pápa vette kezébe az ügyek irányítását, kapta meg a Keletrómai Császárság részéről a Pars Occidentalis, Európa nyugati részei feletti hatalmat 538ban. Konstantinápolytól egyre eloldódva, 800-ban már új császárt koronáz: Nagy Károlyt, akitől földterületeket is nyer a VIII. század második felében; így jön létre majd a Pápai Állam. A Nagy Konstantin-i eszmei fordulat gyakorlati (nevelésügyi, közigazgatási) valóra váltója a „Karoling reneszánsz”. A 476-ban lezárult első négy csapás utáni szünet a VI–VII. század, de mint a viharfelhők egyelőre csendes tornyosulása, érzékelteti a fojtogató jövőt a negyedik trombitaszóra következő látomás: „És láttam és hallottam az égnek közepette egy angyalt 4 repülni, aki ezt mondta nagy szóval: Jaj, jaj, jaj a föld lakosainak a három angyal trombitájának többi szavai miatt, akik még trombitálni fognak.” (8:13)

4 A régi kéziratokban „sas” szerepel.

~ 86 ~

Jelenesek_m.indd 86

2005.06.16. 5:29:56

E történelmi elcsendesedés után, a világnak ugyancsak keleti tájáról érkeznek az újabb csapások, ezúttal azonban délkeleti irányból, és jóval tartósabban, mint a keleti-északkeleti népvándorlás ütései. A Bibliának ismét egyedülálló részéhez érkeztünk.

Az ötödik és hatodik trombitaszó (9:1–21) „Az ötödik angyal is trombitált, és láttam, hogy egy csillag esett le az égről a földre, és adatott annak a mélység kútjának kulcsa. Megnyitotta azért a mélységnek kútját: és füst jött fel a kútból, mint egy nagy kemencének füstje, és meghomályosodott a nap és a levegőég a kút füstje miatt. A füstből pedig sáskák jöttek ki a földre, és adatott azoknak hatalom, mint hatalmuk van a föld skorpióinak. És megmondatott nékik, hogy a földnek füvét ne bántsák, se semmi zöldellőt, se semmi élőfát, hanem csak azokat az embereket, akiknek homlokukon nincsen az Istennek pecsétje. És adatott azoknak, hogy meg ne öljék őket, hanem hogy kínoztassanak öt hónapig, és azoknak kínzása olyan, mint a skorpió kínzása, mikor megmarja az embert. Annakokáért azokban a napokban keresik az emberek a halált, de nem találják meg azt, és kívánnának meghalni, de a halál elmegy előlük. A sáskáknak formája pedig hasonló volt a viadalhoz felkészített lovakhoz, és a fejökön mintegy aranyhoz hasonló koronák voltak, és az orcáik olyanok voltak, mint az emberek orcái. És olyan hajuk volt, mint az asszonyok haja, és fogaik olyanok voltak, mint az oroszlánoknak. És olyan mellvértjeik voltak, mint a vas mellvértek, és az ő szárnyaik zúgása olyan volt, mint a viadalra száguldó sok lovas szekerek zúgása. ~ 87 ~

Jelenesek_m.indd 87

2005.06.16. 5:29:56

És skorpiókhoz hasonló farkuk volt és fullánkjuk, és a farkukban volt a hatalmuk, hogy ártsanak az embereknek öt hónapig. Királyukul pedig a mélység angyala volt felettük, annak a neve zsidóul Abaddon, görögül pedig Apollion, azaz Vesztő a neve. Az első jaj elmúlott, ímé ezután még két jaj következik.” (9:1–12) Itt nem gyors, portyázó népekről értesülünk, mint a nyugati gótok, vandálok, hunok és germánok esetében. A „keleti” nagy népvándorlás „mélyebbről” jött, erős egységet kovácsolt az addig szétszórt törzsek között. A nyugati népvándorlás hordái egy-két év vagy legfeljebb évtized múltán szinte eltűntek a történelem színpadáról; a délkelet felől érkező arab-török veszedelem, melyet az iszlám erősített, csaknem ezer évig vetítette fenyegető árnyékát Európára. Ezért kíván az előbbieknél részletesebb bemutatást és értékelést az ötödik és hatodik trombitaszó időszaka. A látomás – miként a harmadik trombitaszó esetében is – egy hullócsillag által jelképezett démonikus személyiséggel kezdődik („egy csillag esett le az égről a földre”), aki más démoni erőket szabadít majd fel („és adatott annak a mélység kútjának kulcsa”). A rövid meghatározás a szétszórt és egymással ellenségeskedő arab törzsek egyesítőjére, Mohamedre illik, aki a VII. században lépett fel. Két idézet jól szemlélteti hirtelen feltűnését, és az általa alapított vallásnak, az iszlámnak gyors térhódítását: „Negyvenéves korában váratlanul kilép az események színpadára, és attól a perctől kezdve állandó izgalomban tartja a megriadt várost. Évek hosszú érlelődését, töprengését, akaratát és csüggedését hirtelenül cselekvésbe robbantja ki egy látomás. Mekka sziklás hegyoldalában, gondolataiban elmerülve, úgy érezte, hogy valaki hoz~ 88 ~

Jelenesek_m.indd 88

2005.06.16. 5:29:57

zálépett, és így szólt: »Olvass!« Ijedten válaszolta: »Nem tudok.« Arra a megjelent alak a földhöz szorította, és háromszor ismételte meg parancsát: Olvass, Urad nevében, aki alkotta, Az embert vércsomóból formálta. Olvass, Urad kiválasztott, Az, aki a tollal tanított, Tanította az embert arra, amit nem tudott. Mohameden irtózatos félelem vett erőt. Gyenge idegzete a sok töprengés alatt összeroppant. Gondolatainak sötét árnyai most rátámadtak, és mázsányi súllyal nehezedtek szívére. Felesége, Khadidsa, vigasztalgatta, és ez a vigasz egy ideig megnyugtatta, de a látomás ismétlődött. Önkívületben összeesett, harangzúgást és idegenek lépteit hallotta, félelmében kiverte a hideg veríték. Le kellett takarni köpenyével. És az égi hang ismét megszólalt: »Ó, te betakart, kelj fel és hirdesd az igét. Uradat buzgón dicsérd, ruháidat a szennytől kíméld és a mocskot kerüld! Ne haszon fejében tégy jót. Légy türelmes Uradért. S ha megfújják a trombitát, bizony aznap látsz majd csodát.« Mohamed önmagában megtalálta azt a kiválasztott embert, akiről éveken át, talán már fiatal korában töprengett, aki hivatva volt az arab népet is arra az útra vezetni, ahová Mózes, Zoroaszter és Jézus a maga népét vezette. Első inspirációi megrendítették, mert ellenőrizhetetlenül törtek ki belőle, de félt attól, hogy ezek a látomások lidérclángok, amelyek ingoványba fogják vezetni. Látta a zsidók gazdagságát Arábiában, és ismerte tudásukat, ami mély hatással volt rá, látta a keresztény bizánci állam hatalmát, és imponált neki Perzsia. ~ 89 ~

Jelenesek_m.indd 89

2005.06.16. 5:29:57

Mindezeknek a népeknek volt vezetőjük, akit Isten küldött nekik, csak az arabság marcangolta egymást babonákba fulladva. Azok után, amit a zsidóktól és a keresztényektől hallott, a bálványozás istenkáromlásnak tűnt fel előtte. Nem a bölcsész elvont spekulációi vezették az egyistenhitéhez, hanem a tapasztalati tények, amelyek folytán az arab bálványimádást ostobának és a koreisiták üzleti vállalkozásának találta. A világban már más légkör uralkodott, csak az elzárt Arábia maradt meg ősei elavult vallásánál. Már előtte is sok arab elfordult a bálványozástól, és vagy keresztény hitet vallott, vagy pedig semlegesen viselkedett. Mohamedet inspirációi most a válaszútra állították. Vagy elfogadja a zsidók és keresztények hitét, és azt hirdeti honfitársainak, vagy pedig elég erősnek érzi magát arra, hogy mint Allah prófétája lépjen fel, s népének irányítója és vezére legyen.” (Germanus Gyula: Allah akbar, Bp., 1976, 332–333. l.) „Mohamed eredeti tervét most bámulatra méltó taktikával folytatta. Mekka meghódítása előtt azonban előbb az egész világot meg akarta tanának és uralmának nyerni, hogy a »szent város« mint megérett gyümölcs hulljon az ölébe. A vízbe dobott kő mind szélesebb gyűrűket vetett maga körül. 628-ban követségeket küldött a világ uralkodóihoz, Heraklius bizánci császárhoz, Khoszrew perzsa királyhoz, az egyiptomi helytartóhoz, akiket felszólított, hogy ismerjék el őt, és kövessék vallását. Heraklius válaszra sem méltatta a felhívást, a perzsa király haragra gyulladt, és utasította jemeni helytartóját, hogy állítsa elő azt a vakmerőt, aki ilyen levéllel mer fordulni hozzá… Sem Heraklius, sem a perzsa király nem sejthette, hogy alig egy évtized múlva Szíriát, Irakot és Perzsiát ~ 90 ~

Jelenesek_m.indd 90

2005.06.16. 5:29:57

a muszlim arabok ellenállhatatlan hadserege fogja meghódítani.” (I. m. 351. l.) A 2–4. vers bemutatja a „mélység kútja” felnyitásának következményeit. János apostol igen szemléletes kinyilatkoztatásban látta, hogy „nagy füst jött fel a mélység kútjából, mint a kemence füstje, amely elhomályosította a napot és a levegőeget”. Majd mintha mind közelebb és közelebb került volna hozzá a gomolygó füst, és ekkor sáskasereget látott kibontakozni a füstből, amelyek azonban nem növényzetet pusztítottak, mint a sáskák, hanem skorpiókhoz hasonlóan embereket, „akiken nem volt az Isten pecsétje”. A hódító iszlám hadak valóban úgy özönlöttek elő Arábia pusztaságának kútjából, mint a pusztító sáskasereg, amely szinte sűrű füstfelhőnek látszik. Hadjárataik elhomályosították a kereszténység „napját”. Fennmaradt Abu-Bekr hadiparancsa 632-ből, amely utasítást ad a pálmafák, a növényzet kímélésére a szent háborúban, amelynek célja a hitetlenek megbüntetése. Az, akiken nincs az „Isten pecsétje”, valószínűleg az iszlám gondolkodás szerint értendő, vagyis a gyaurokra, a hitetlen keresztényekre vonatkozik. A hitehagyó kereszténység tragikus ítélete volt ez: a pogány horda olyanoknak tekintette őket, „akiken nincs az Isten pecsétje”, védelme. Az 5–6. vers időmeghatározást közöl, de nem mondja ki egész pontosan, hogy az öt hónapos kínzás kikre vonatkozik. A napév elv értelmében „5 hónap” = 150 esztendő. 150 év hosszú idő egy lassú kivégzésre. Pontosan ezt tette azonban az Ottomán Birodalom a Keletrómai vagy Bizánci Császársággal. Az iszlám vallási hódításnak ugyanis újabb lendületet adott időközben, hogy a szeldzsuk törökök a XI. században elfoglalták Mezopotámiát, és felvették az iszlám hitet. (A törökök ősei ~ 91 ~

Jelenesek_m.indd 91

2005.06.16. 5:29:57

a türkök, a török elnevezés a VI. században bukkan fel először.) Az iszlám hitre tért törökök birodalma I. Othmán szultán neve után kapta az Ottomán Birodalom elnevezést. A Bizánci Birodalmat is I. Othmán támadta meg elsőként 1299. július 27-én a bapheumi vagy nikomédiai csatában. Ezután még 150 évig „kínozták” a birodalmat támadásaikkal, megfélemlítéseikkel, amint a hatalmas ragadozó játszik áldozatával, kényelmesen halasztja végső leterítését. Hogy milyen volt ez a kínzás, arról egy korabeli szerzetes így ír: „Az izmaeliták szétáradtak és szétszálltak a földön, mint a madarak a földön, mint a madarak a levegőben, egyes keresztényeket kardélre hánytak, másokat foglyul ejtettek, a többieket pedig lekaszálta az idő előtti halál. Azok, akik ekkor nem pusztultak el, később az éhezésbe haltak bele, mivel az egész földön olyan éhínség támadt, amilyen még nem volt a világ teremtése óta, és Isten adja, hogy a jövőben se legyen. S ekkor az élők valóban irigyelték azokat, akik már előttük meghaltak…” (Kazsdan–Litavrin: Bizánc rövid története, Bp., 1961, 275. l.) Az idézet utolsó mondatában szinte visszhangzik a 6. vers utolsó mondatrésze: „és kívánnának meghalni, de a halál elmegy előlük”. A 150 éves időszak 1449-ben járt le, amikor II. Murad szultán hozzájárulásával léphetett már csak trónra Bizánc utolsó uralkodója. „1448-ban meghal VIII. János. A két testvér, Konstantinos és Démétrios vitáját, hogy kié legyen Konstantinápoly, II. Murad dönti el Konstantinos javára; az új császárt 1449-ben koronázzák meg…” (Kazsdan–Litavrin: i. m. 292. l.) A politikai önállóságnak ezt a megszűnését tekinti a prófécia a „kínzás” végének, a Bizánci Birodalom Ottomán Birodalomba való bekebelezésének. Négy év múlva a bi~ 92 ~

Jelenesek_m.indd 92

2005.06.16. 5:29:57

rodalom fennállásának látszata is megszűnik: 1453-ban elesik a főváros Konstantinápoly, és az Ottomán Birodalom fővárosává lesz. A 7–10. vers az iszlám hódító seregek, az arab, majd török hadak szemléletes leírása. Még mindig az a benyomás, mintha János apostol mind közelebbről és közelebbről szemlélhetné őket: először csak füstfelhőnek látszanak, majd sáskahadnak, majd végül közelebbről szemlélheti a „sáskák formáját”, és ekkor már lovasoknak látja őket. A „ragyogó koronák” kifejezés bizonyára a fényes, színes turbánokra vonatkozik. A hosszú hajra és a nevezetes lófarokra utalás egészen egyértelmű. Az oroszlánfogak a vas mellvértek és a szárnyak zúgásának említése erejét, szívósságát, gyorsaságát fejezi ki. A 11. vers különösen nagy jelentőségű. Itt válik teljesen nyilvánvalóvá az egész iszlám mozgalom démonikus ihletettsége. „A mélység angyala” = a mélység követe. A mélység kifejezés jelentéséről szóltunk a 9. fejezet 1. versénél. A prófécia tehát azt jelenti ki, hogy Sátán személyes hatalma állt az iszlám erők térhódítása mögött. A Vesztő, Pusztító nevet vö. Ján 8:44-gyel. Rendkívüli vezéregyéniségre vagy egyéniségekre is utalhat a „mélység angyala” kifejezés, akiket Sátán szinte közvetlen irányítása alá vont. Sok magyarázó gondolt I. Othmán személyére. Vonatkozhat azonban a prófécia utódai közül egyes hasonló nagy hódítókra és vezérekre is, mint pl. II. Murad vagy II. Mohamed, vagy II. Szulejmán. II. Murad adta hozzájárulását az utolsó bizánci császár trónralépéséhez 1449-ben. II. Mohamed pedig bevette Konstantinápolyt 1453-ban. II. Szulejmán alatt (1520– 1566) volt a birodalom fénykora, amikor a legnagyobb kiterjedésű és a legerősebb volt. A 12. vers kijelenti, hogy az a nyomorúság, amit az ~ 93 ~

Jelenesek_m.indd 93

2005.06.16. 5:29:57

ötödik trombitaszó zúdított az emberekre a Bizánci Birodalom megdöntésével bezárólag, megfelelt az első jajszónak. Egyben bejelenti, hogy az előre meghirdetett további két jajszó (8:13) is be fog következni. Isten ad időt a megtérésre (2:21), halasztja végső ítéletét. Figyelmeztetésül, ébresztésül és bizonyságul megengedi ezeket a történelmi ítéleteket, előre látja azonban, hogy ezek sem vezetnek megjobbuláshoz (lásd 20:21). Ezért jelenti ki bizonyossággal a prófécia: a második és harmadik jajszó is be fog teljesedni. A 13–14. vers leírja, hogy amikor felhangzik a hatodik trombitaszó, Isten trónjától jövő szózat utasítja a trombitáló angyalt, hogy oldja el az Eufrátesznél megkötözött négy angyalt. A Jel 20:1–3-mal való párhuzam és az ötödik trombitaszónál található utalások egyértelművé teszik, hogy a mélység démoni erőinek eloldozásáról van szó. A „megkötözés” és isteni parancsra való „eloldozás” jelképes beszéde nagyon szemléletesen ábrázolja azt, amit az egész Szentírás tanít: Sátán tevékenységének teret ad a szabad döntést tiszteletben tartó Isten. A démoni birodalom azonban a Teremtő hatalma alatt áll, ha korlátot állít nekik, át nem léphetik (vö. Jób 1–2. fejezet). Feltűnő, hogy a prófécia mennyire hangsúlyozza az iszlám hatalom démoni erőkkel való összeköttetését. A négy angyal jelképében a magyarázók régtől fogva a szeldzsuk törökök eredeti négy szultanátusát ismerték fel: Aleppo, Ikónium, Bagdad és Damaszkusz. Az a tény, hogy az ötödik és hatodik trombitaszó hadseregei annyira hasonlóak (9:7–10 vö. 9:17–19), nyilvánvalóvá teszi, hogy ugyanannak a hatalomnak a két fázisáról van szó. A nomád törökök a X–XI. században telepedtek meg Mezopotámiában, illetve az iszlám arab ~ 94 ~

Jelenesek_m.indd 94

2005.06.16. 5:29:57

birodalomban, felvéve a mohamedán vallást. Hamarosan katonai hódításokat indítottak el, és a XI. század közepére már övék lett a kalifák birodalma az Industól a Földközi-tengerig. Fővárosuk Bagdad lett. A gyors hódítás után azonban kisebb szultanátusokra esett szét a szeldzsuk birodalom. I. Othmán (1288–1326) azonban újra birodalmat alapított a szultanátusok egyesítésével, illetve Kis-Ázsia elleni hódító hadjárataival. I. Othmán kezdte meg a bizánci birodalom 150 éves kínzását 1299-ben. Az Ottomán Birodalom kialakulásának ez a leírása bizonyára visszapillantás a hatodik trombitaszóról szóló szakasz elején. Az ötödik trombitaszó ugyanis – amint láttuk – az iszlám hatalom egész első időszakát felöleli, a Bizánci Birodalom bukásáig, beleértve az Ottomán Birodalom felemelkedését és a Bizánci Birodalommal való 150 esztendős harcát is. A hatodik trombitaszó viszont az Ottomán Birodalom nagyhatalmi időszakát mutatja be attól kezdve, hogy Bizánc örököse lett, ami egyben az iszlám világhatalom második korszaka. A perspektivikus vázlatpróféciáknál gyakran érvényesül az ismétlődés elve olyan vonatkozásban is, hogy amiről egyszer már szó volt, arra később visszapillantásszerűen ismét visszatér, hogy valami újabb esemény vagy időszak hátterét és összefüggéseit megmutassa. A 15. vers szerint a négy angyal eloldoztatása szabott időre történt: tevékenységük „órára, napra, hónapra és esztendőre” volt „elkészítve”. Megint azzal a ténnyel találkozunk tehát, hogy Isten teret hagy Sátán munkájának, az emberiség bűnhöz ragaszkodása miatt, de korlátot szab a démoni erők munkájának. A prófétai nap-év elv szerint ez az időmeghatározás 391 évvel és 15 nappal azonos. Logikus, hogy ezt az időt a 150 éves kínzás ~ 95 ~

Jelenesek_m.indd 95

2005.06.16. 5:29:57

végétől, Bizánc politikai önállósága megszüntetésétől számítsuk. A bapheumi, vagy nikodémiai csata 1299. július 27-én történt. Ha ehhez hozzáadunk 150+391 év és 15 napot, az eredmény: 1840. augusztus 11. Az ötödik és hatodik trombitaszó iszlám hatalommal való azonosítása egészen általános volt már a reformáció századában is a protestánsok között. Az időmeghatározás pontos megfejtése és azonosítása azonban váratott magára. Gondolhatunk itt arra, hogy a „végidő”-ig terjedő időszakról van szó, Dán 12:4 értelmében, ezért a prófécia megértése csak a végidő korszakának kezdetén történhetett meg, a végidőre vonatkozó többi időmeghatározással együtt William Miller kapcsolta össze először a 150 éves és a 391 év 15 napos időszakokat. A mozgalom neves igehirdetője, John Litch pedig a kezdő és befejező dátumot is meghatározta. 1838-ban ezt a nyilatkozatot tette: „A török hatalom megdöntetik 1840-ben, valószínűleg augusztus hónapban.” (Idézi: Urias Smith, i. m. 513. l.) Néhány nappal 1840. augusztus 11-e előtt pedig határozottan kijelentette, hogy 11-én jár le a profetikus idő. Akkor kell valami olyan eseménynek történnie, amelynek nyomán „az oszmán hatalom Konstantinápolyban törést szenved. Én bizonyára hiszem, hogy így lesz – tette hozzá.” (Idézi: Ellen G. White: A nagy küzdelem, 299. l.) Ez annál nagyobb érdeklődést keltett, mert a Török Birodalom sorsa a napi politikai hírek egyik fő témája volt akkor; 1838-ban ugyanis ellenségeskedés tört ki a birodalmon belül: az egyiptomi pasa – a szultán alárendeltje – fellázadt a konstantinápolyi szultán ellen. A szultán segítségért fordult az európai hatalmakhoz, mert szorongatott helyzetbe került. Anglia, Poroszország, Franciaország, Ausztria és Oroszország részvéte~ 96 ~

Jelenesek_m.indd 96

2005.06.16. 5:29:58

lével Londonban konferenciát tartottak. A konferencia eredményét összegező Londoni Egyezmény ultimátumával pontosan augusztus 11-én érkezett meg Alexandriába a lázadó Ali pasához a szultán követe, Rifat bej. A szultán megsegítését elhatározták, de ugyanakkor gyámság alá vetették a török hatalmat, a két marakodó fél egyaránt az említett európai országok ellenőrzése alá került. Ugyanezen a napon a szultán érdeklődött az európai hatalmak követségein arról, hogy mi történik, ha a pasa az ultimátumot elutasítja. Azonban csak egy kurta, megalázó választ kapott: Erről gondoskodás történik – és semmi további felvilágosítást. A. Anderson ezt írja: „Hová lett a szultán függetlensége? Eltűnt, örökre eltűnt! Mint egy beteg ember, látványosan beleomlott az európai nagyhatalmak karjaiba és ettől fogva…Törökországot így emlegették: »Kelet beteg embere«.” (I. m. 93. l.) Érdekes és fontos tény: a 391 éves és 15 napos időszak azzal kezdődött, hogy az Ottomán Birodalom megszüntette a Bizánci Birodalom politikai önállóságát. Hasonló módon állapítja meg a prófécia a 11–13. fejezetben a pápaság teljhatalmának idejét is. Az 1260 éves időszak a pápa fogságából való kiszabadításával kezdődik a világi hatalom részéről, és fogságba vetésével végződik, ugyancsak a világi hatalom részéről. Az a tény pedig, hogy a kezdő időpontot azzal a kulccsal találjuk meg, ha a 150 éves időszakhoz hozzákapcsoljuk a 391 év és 15 napot, hasonlít ahhoz, hogy a 2300 éves időszak kezdőpontját is a 70 hetes időszakkal való összekapcsolás adja meg. A szultanátus formailag – hatalom nélkül és mindjobban európaizálva – még 1917-ig fennállt. Akkor a Török Köztársaság lépett a helyére, amely már nem iszlám alapon áll. ~ 97 ~

Jelenesek_m.indd 97

2005.06.16. 5:29:58

John Litch próféciamagyarázata látványos és pontos beteljesedésének rendkívül nagy megerősítő hatása volt a Miller-mozgalomra, amely éppen abban az évben kezdett nagy mozgalommá alakulni. Összehasonlíthatjuk ezt azzal, hogy az adventmozgalom első európai fázisára viszont az 1798. február 15-i események gyakoroltak rendkívüli hatást, az 1260 éves időszak bezárulása is látványosan történt, előzetes próféciamagyarázatok pontos beteljesedéseként. A profetikus jövendölés szenzációs történelmi megvalósulásáról a polgári lapok is megemlékeztek. Ellen G. White mint átélő tanú, így ír mindezekről: „Pontosan a jelzett időben Törökország követe által elfogadta Európa nagyhatalmainak védelmét, és így a keresztény nemzetek irányítása alá helyezkedett. Tehát a jövendölés pontosan teljesedett. Amikor ez a hír elterjedt, sokan meggyőződtek arról, hogy a prófétai magyarázat alapelvei, ahogy Miller Vilmos és társai elfogadták, helyesek, ami az adventmozgalomnak csodálatos lendületet adott. Tudós és tekintélyes férfiak csatlakoztak Millerhez, hogy az üzenetet szóban és írásban hirdessék, és így 1840–44-ig a mű gyorsan fejlődött.” (A nagy küzdelem, 299. l.) Amikor az Ottomán Birodalomról és annak több évszázados fennállásáról beszélünk, felmerül a kérdés: Dániel könyve 2., 7. és 8. fejezetének vázlatpróféciái vajon miért nem említik ezt a birodalmat, hiszen KözelKeleten, az előző birodalmak helyén is jött létre. Az Ottomán Birodalom tulajdonképpen nem volt birodalom, az ókori nagy birodalmak értelmében. Inkább hosszú ideig fennálló katonai megszállás volt csupán. A Makkai László által szerkesztett Egyetemes Történelmi Kronológiá ban (Bp., 1967., 254. l.) így olvasunk erről: „Ez a biroda~ 98 ~

Jelenesek_m.indd 98

2005.06.16. 5:29:58

lom nem volt egységes, összetartása jóformán kizárólag katonai erőszakon alapult… A szüntelen háborús hódításokra épült rendszer belső ellentmondásai gátolták a társadalmi, gazdasági fejlődést…” A 16. versben említett jelképes szám a török hadseregek óriási számára utal, majd a 17–19. vers szemléletes leírásukat tartalmazza. A 9:7–10. versekkel való sok azonos vonás arról árulkodik, hogy mindkét esetben iszlám seregekről van szó. A tűz (vörös), jácint (sötétkék) és kénkő (sárga) említése a török seregek öltözetének három jellegzetes színére utal. A szöveg arról beszél, hogy „tűz, kénkő és füst” által ölték meg az emberek harmadrészét. Ez bizonyára a puskapor használatára és a török tüzérségre utal. A tüzérség a török hadsereg erőssége volt. 9:7–10-hez hasonlóan jellegzetes itt is a lófarokra, a híres török lovasságra való hivatkozás. Az oroszlánokhoz hasonlítás szinte ellenállhatatlan erejüket ábrázolja. A 20–21. vers megállapítja, hogy a figyelmeztető ítéletek nyomán „sem tértek meg” az emberek: sem vallási tévelygéseikből, sem erkölcsi romlottságukból. Az iszlám csapása a „keresztény világot” sújtotta. Mégis azt mondja a prófécia: „kezeik csinálmányainak imádásából” nem tértek meg a történelmi ítélet hatására sem. Tehát Isten kijelentése szerint a középkori egyházban tulajdonképpen a pogányság győzedelmeskedett. Közbenjárók imádata – az Atya és Fiú helyett –, képek, szobrok tisztelete, pogány szertartások átvétele jelezte ezt. A vallási tévelygéssel mindig együtt jár az erkölcsi romlás is. „Gyilkosságok, ördöngösségek, paráznaságok, lopások” jellemezték az egyesek, az egyház és az egész középkori társadalom életét. A magyarországi reformáció legjelesebb képviselői ~ 99 ~

Jelenesek_m.indd 99

2005.06.16. 5:29:58

írásaiból látjuk, mennyire megértették ezeket a „trombitaszókat”, fenyítő ítéleteket azok, akik a Bibliából merítették hitüket. A török hódításban, mely 1526-ban az ország elesését is maga után vonta, nem a történelem véletlenét, a sor kiszámíthatatlan csapását látták, hanem a bálványimádás büntetését: „Annakokáért, hogy sok országok, királyok, nemzetségek fegyver alá adattak, és hogy az Magyarország is török birodalma alá adatott, nem történetből vagyon, sem azért, hogy ugyan ilyen változó ez világnak dolga, avagy hogy Isten eltávozott volna ez világtul, hanem inkább mindezek az nagy és hatalmas Istentül vannak, ki azt mondja az Ézsaiásnál az ő szent fiának: Valamely ország és nemzetség neked nem szolgál, el kell annak pusztulni. Melyről az Dávid király is azt mondja: Csókolgassátok az Istennek fiát, hogy az Istennek haragja fel ne gerjedjen, és elvesszetek. Mert hamar felgerjed az ő haragja. Bódogok mindazok, kik őbenne bíznak.” (Károlyi Gáspár: Két könyv, I. 1563. A Károlyi Gáspár, a gönci prédikátor c. kötetben, Bp., 1984, 17. l.) „Az én beszédemet ti meghallgassátok, Hogy kik nagy dolgokat hallani kévántok, Jövendőt, mulandót érteni akartok: Régi és uj dolgot ingyen majd hallotok. Nekünk az próféták nyilván megmondották, Ez világ idejét, irásokban hagyták, Sok csudák lettenek, melyek már elmultak, Jövendőket várunk, mint megprófétálták. De szükség az időt nekünk elosztanunk, Utolsó időknek csudáit értenünk, ~ 100 ~

Jelenesek_m.indd 100

2005.06.16. 5:29:58

Pogány törököknek idejeket tudnunk, És az Antikrisztust illik megesmernünk.” (Batizi András: Meglött és megleendő dolgoknak, teremtéstül fogva mind az itéletig való históriája, 1544, a Régi Magyar Költők Tárában) „Csudáltam már régen az idő forgását, Mert soha nem láttam ily szomoruságát, Az mint mostan látom, hogy mind az egész föld majd siratja magát… A megvidámító nap is jaj hova lött? Bizony az is sirván már gyászban öltözött, Orca béborulván Fölyhőkben bujdosik, mert öröme elkölt. Homályban jár a nap, vagyon nagy sötétség, Mert majd következik az lelki sötétség, Isten igéjének Lámpása elalszik, lesz szörnyű sötétség. Fügefa megzöldül, vagyon közel az nyár, Az melyet hiveknek serege igen vár, Kevés idő van már, Az is nagy hirtelen, higgyed, hogy majd eljár… Megzöndült a tenger habok zugásával, Emberek epednek hadak várásával, Ez jele bizonnyal, Hogy Krisztus ítélni eljön hamarsággal.” (Talán Bornemissza Péter a szerzője: A végítélet közelgése c. versnek, a Régi Magyar Költők Tárában)

Jelenesek_m.indd 101

2005.06.16. 5:29:58

Az első közbeékelt látomás: a végidő egyházának születése (10:1–11:2) A Biblia vázlatpróféciái egy megadott történelmi kortól kiindulva, egészen a vég idejéig, az emberi történelem lezárásáig, azaz Jézus Krisztus második eljöveteléig bocsátanak világosságot az események menetére. Így van ez mind a tíz vázlatprófécia esetében, Dániel könyvétől Jézus nagy apokaliptikus beszédén és Pál apostol II. Thesszalonikai levél 2. fejezetén át a Jelenések könyvéig. Ugyanakkor azt is megfigyelhettük, hogy az eddigi látomások különleges gonddal tértek ki a legvégső történelmi szakasz összefüggéseire. A pecsétekről szóló látomásban találkoztunk először közbeékelt látomással, a hatodik és hetedik pecsét felbontása közötti időben. Itt értesültünk arról a nagy ígéretről, hogy a földi civilizáció válságával párhuzamosan, a konkoly növekedése mellett a gabona is beérik az aratásra (Jóel 3:13; Mt 13; Jel 14:14–17), vagyis az evangélium életátalakító ereje „nagy sokaságot” (Jel 7:9) készít fel arra, hogy az Urat várják második eljövetelekor. Az elpecsételés közbeékelt látomása rájuk és győzelmük titkára hívta fel János apostol figyelmét, és a mi figyelmünket is. Most ugyanezzel a jellegzetességgel találkozunk a trombitaszó-látomásban is. A hatodik trombitaszó után nem következik rögtön a hetedik, hanem szintén közbeékelt látomásban, sőt látomásokban van részünk. Ebben kapunk választ arra, hogy Isten mikor és hogyan indította útjára azt a mozgalmat, mely felkészül, és fel is készíti az emberiséget Jézus Krisztus dicsőséges eljövetelére. Nyilvánvaló ebből, hogy a közbeékelt látomások között ~ 102 ~

Jelenesek_m.indd 102

2005.06.16. 5:29:58

igen szoros a kapcsolat, s egymás utáni sorrendjük a szokásos profetikus felépítést követi: előbb az eredményről (7. fejezet), majd annak okairól és előzményeiről szerzünk tudomást (10:1–11:2). Szemünk előtt bontakozik ki, mi mindent próbál meg Isten, hogy a végső igazságszolgáltatás előtt mennél több embert mentsen meg. Ez az egy végből szabott, rövid látomás először Jézus Krisztust állítja elénk, mint Aki áldozatával visszavásárolta az embert Sátán hatalmából, majd egy különös jézusi cselekvés után egy szintén különös cselekedetre kap János apostol felszólítást, majd egy újabb jelképes cselekedet oldja föl az előző titkát. „És láttam egy másik, erős angyalt az égből leszállani, aki felhőbe volt öltözve, és a fején szivárvány volt, és az orcája olyan volt, mint a nap, és a lábai, mint a tűzoszlopok. És a kezében egy nyitott könyvecske volt; és tette a jobb lábát a tengerre, a bal lábát pedig a földre. És kiáltott nagy szóval, mint mikor az oroszlán ordít, és mikor kiáltott, megszólaltatta a hét mennydörgés az ő szavát. És mikor a hét mennydörgés megszólaltatta az ő szavát, le akartam írni, és az égből szózatot hallottam, amely ezt mondta nékem: Pecsételd be, amiket a hét mennydörgés szólt, és azokat meg ne írd. És az angyal, akit láttam állani a tengeren és a földön, felemelte kezét az égre, és megesküdött arra, aki örökkön örökké él, aki teremtette az eget és a benne valókat, és a földet és a benne valókat, és a tengert és a benne valókat, hogy idő többé nem lesz. Hanem a hetedik angyal szavának napjaiban, mikor trombitálni kezd, akkor elvégeztetik az Istennek titka, amint megmondotta az Ő szolgáinak, a prófétáknak. És a szózat, amelyet hallottam az égből, ismét szólt nékem, és mondta: Menj el, és vedd el azt a nyitott könyvecskét, mely a tengeren és a földön álló angyal kezében van. ~ 103 ~

Jelenesek_m.indd 103

2005.06.16. 5:29:58

Elmentem azért az angyalhoz, mondván néki: Add nékem a könyvecskét. És mondta nékem: Vedd el és edd meg, és megkeseríti a te gyomrodat, de a te szádban édes lesz, mint a méz. Elvettem azért a könyvecskét az angyal kezéből, és megettem azt; és az én számban olyan édes volt, mint a méz; és mikor megettem azt, megkeseredett az én gyomrom. És mondta nékem: Ismét prófétálnod kell néked sok népek és nemzetek, és nyelvek és királyok felől. És adtak nékem vesszőhöz hasonló nádszálat, és angyal állt mellém, és mondta: Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát és az oltárt, és azokat, akik abban imádkoznak. De a tornácot, amely a templomon kívül van, kihagyd, és azt meg ne mérd, mert a pogányoknak adatott, és a szent várost tapodják negyvenkét hónapig.” (10:1–11:2) Attól eltekintve, hogy teljesen nem tudjuk megmagyarázni, miért nem nevezi néven János apostol az Üdvözítőt, az „erős angyal” azonosítása minden kétség felett áll. A 10. fejezetben végig Ő a főszereplő: „orcája olyan, mint a nap, lába, mint a tűzoszlopok” (1. vers), „hét mennydörgés szólaltatta meg szavát” (3–4. vers), a földkerekségen állt (2, 5. vers), esküvéssel erősítette meg, hogy „több (profetikus) idő nem lesz” (6. vers), átnyújtja a „nyitott könyvecskét” és megbízást is Ő ad: mind-mind Jézusnak a Bibliában máshol már adott jellemzésére vallanak. A „tette a jobb lábát a tengerre, a bal lábát a földre” kifejezés szerint János apostol a földkerekség tetején látta állni Jézus Krisztust. Elhelyezkedése azt mutatta, hogy a most következő ünnepélyes események az egész Földre kihatnak. Kezében egy „nyitott könyvecske” volt, amelyre mintegy hivatkozhatott, hogy korábban adott kijelentéseket tár fel általa. Ez a „könyvecske” alapvető azonosítási pontja az egész látomásnak. ~ 104 ~

Jelenesek_m.indd 104

2005.06.16. 5:29:58

Egyetlen bibliai, ószövetségi irat van, mely „a vég idejéig bepecsételt”-nek nevezi magát: Dániel könyve. Viszonylag rövid, 12 fejezetből álló „könyvecske” ez. Azon belül is a 8. fejezet időmeghatározást is tartalmazó látomására nézve adott olyan utasítást Isten, hogy „pecsételd be e látomást, mert sok napra való” (8:26). Mint az eddigiekben is láttuk, ennek a látomásnak az értelme kezdett felnyílni a XVIII. századvégi és XIX. század eleji nagy adventmozgalomban. Dániel 8:14 értelme – a Biblia leghosszabb idői jövendölése a 2300 éves prófécia – kezdett feltárulni akkor. A mostani látomásban erről a jövendölésről és feltárulásának módjáról értesülünk. A 3–4. vers különös jelenete valószínűleg arra utal, hogy a vég idején egymást érik majd az új felismerések, azaz mindig van valami, ami még „bepecsételt” marad. Erre a törvényszerűségre Dániel könyve is célzott, amikor kijelentette: „és pecsételd be a könyvet a végső időig: tudakozzák majd sokan, és nagyobbá lesz a tudás” (12:4/b), „megtisztulnak, megfehérednek és megpróbáltatnak sokan, az istentelenek pedig istentelenül cselekesznek” (12:10/a). Az „idő többé nem lesz” kifejezés pontos fordítása: „haladék”, „profetikus idő” már nincs több. A Biblia utolsó idői kijelentése a 2300 éves időszak vége. Ennek lejártával elkezdődik a Föld történelmének befejező szakasza. Erre nézve nincsenek már idő(ke)t jelölő próféciák, hanem egyedül „az idők jelei” mérvadóak. Ezután igen-igen siet a történelem a lezárulása felé. Olyan hoszszú szakaszokkal, mint Thiatira, a negyedik és ötödik pecsét 1260 éve, vagy az ötödik és hatodik trombitaszó 391 éve, nem lehet már számolni. A Biblia Jézus Krisztus második eljövetelének pontos idejét sehol sem nyilatkoztatja ki. Bármiféle számítgatás ~ 105 ~

Jelenesek_m.indd 105

2005.06.16. 5:29:59

alaptalan és céltalan ebben a kérdésben. De nagyon kevesen tudják, hogy a Szentírás a végidő kezdetét viszont három idői próféciában is kinyilatkoztatja. Ezek ismerete, logikája és egybecsengése megfellebbezhetetlen bizonyosságot ad a korról, amelyben élünk. A Biblia szerint ugyanis a mi korunk az emberi történelem legvégső időszaka. 1. A 2300 éves jövendölés (Dán 8:14) lejártakor veszi kezdetét. Ekkor lépett be Jézus Krisztus a menynyei szentek szentjébe, hogy ott a bűnök eltörlésének szolgálatát elkezdje, melynek befejezésekor eljön a Földre feltámasztani a meghalt igazakat, és átváltoztatni az élő igazakat, akiket ítélete nyomán az örök életre alkalmasnak talált. Ekkor kezdődik a „szenthely” megtisztítása, „derül ki” annak „igazsága”. E profetikus idővel párhuzamosan ugyanakkor a Földön is kezdetüket veszik a Jézus második adventjére való felkészülés eseményei. Isten hívő népet gyűjt egybe a prófécia megértetésével, akik előtt „nyilvánvalóvá válik” a szentély tana, Jézus „örökkévaló envagéliumá”-nak, a bűntől való szabadításának minden eddigit meghaladó teljesedése. 2. Ez a mozgalom akkor indulhat el, amikor „ajtó nyílott” Filadelfia időszakában, egyrészt az Igéből, másrészt az evangéliumhirdetés földi lehetőségei területén, s ennek időpontját adja meg hét ízben is a Biblia, az 1260 éves próféciával. Ez a jövendölés Róma középkori teljhatalmát öleli át, melynek lejártakor Isten már útjára is bocsátja a végső eseményeket. 3. A Jelenések könyve 9. fejezete ugyanakkor még egy további bizonyságot is szolgáltatott a keleti, oszmán-török birodalom összeroppanásának idői kijelentésével, melynek értelmét az 1830-as, ’40-es évek adventmoz~ 106 ~

Jelenesek_m.indd 106

2005.06.16. 5:29:59

galmaik már azonosították, és az 1840-es beteljesedés hatalmas lendületet adott a próféciákba vetett hitnek. Mert ezekből láthatóvá vált, hogy Isten nem az emberi kívánságot és számítását támogatta velük, hanem ok-okozati összefüggésében tárta fel Krisztus hatalomátvételét. Amint azonban e hosszú időszakban sem sikerült Sátánnak megtörnie, „eltaposni” (Dán 7:25) a hívő maradékot, Isten rögtön „elfordította” (1Móz 50:20) az események kerekét, és végső szabadításának előkészületéhez fogott. A 7. vers pontos értelme: „amikor trombitálni fog.” Az „elvégeztetik” ugyanaz a kifejezés, mint amit Jézus Krisztus mondott a keresztfán: „elvégeztetett”, azaz „beteljesedett” (Ján 19:30) Egyetlen szóval utal a „titok”-ra itt az Ige, de az előzményeket gondosan megfigyelők értenek belőle. A „laodiceai mélységből” olyan felívelés következik, amely e korszak győzteseit a földi történelemben élt emberek közül a legközelebb emeli Urunkhoz. A próbatétel idejéből az „elpecsételtek” vakítóan fényes sokasága válik ki, akik „követik a Bárányt, valahová megy” (Jel 14:4). Az egész fejezet ünnepélyes jellegén belül talán ez a vers a legünnepélyesebb. Nem véletlen, hogy részletesen is kibontakozik majd a 10:1–11:2 közbevetése után. A Miller-mozgalom a 2300 éves próféciát a Föld megtisztítására, azaz Jézus második eljövetelére vonatkoztatta. A jövendölés azt a csalódást is előre kijelentette, mely ennek a magyarázatnak a nyomában, 1844 végén érte őket. Hiába várták, Jézus nem jelent meg a Föld újjáteremtésére. A reménység valóban úgy változott át csalódásra, mint a János apostol által lenyelt könyvecske a szájában olyan „édes volt, mint a méz”, de miután megette azt, „megkeseredett a gyomra”. Azoknak, akik ~ 107 ~

Jelenesek_m.indd 107

2005.06.16. 5:29:59

a csalódás után sem tántorodtak el, Jézus megismételi megbízását: „Ismét prófétálnod kell…” A csalódás és a félreértés föleszméltetése után ugyanehhez a néphez intézi a szolgálatra való felhívást. A történelmi adventmozgalom ellen többször felemlítik az egyes egyházak képviselői, hogy próféciamagyarázatai „önkényes számolgatások”, „egyoldalúan erre helyezik a súlypontot”, „túlságosan hangsúlyoznak” olyasmit, amivel a legtöbb keresztény „nem tud mit kezdeni”, vagy „nyomon követni”. „Félreszorítják az evangéliumot és Krisztus szeretetét az örök próféciamagyarázatokkal.” Mindezzel kapcsolatosan e néhány vers alapján is a következőket mondhatjuk: 1. Keresztelő János és Jézus Krisztus igehirdetésének egyik leggyakoribb hivatkozása az volt, hogy „betölt az idő, elközelített az Isten országa” (Márk 1:15). Ez a kijelentés szintén egy ószövetségi idő prófécián alapult (Dán 9:24–27). Ennek a próféciának – a többivel együtt való – elhanyagolását maga Jézus „balgatagság”-nak és „restszívűség”-nek minősítette tanítványai esetében (Luk 24:25). Aligha tekinthet Ő másféleképpen azokra, akik ugyanazt a hibát követik el, sőt támasztják alá hamis érveléseikkel második eljövetelének közvetlen előzményeire vonatkozóan. 2. E látomás nem ítéli el azokat, akik várták Jézust, nem „számolgatás”-nak és „túlzott rajongás”-nak tudja be tévedésüket és csalódásukat. Krisztus várása minden igaz keresztény legünnepibb reménysége, ahogy arról már az apostolok is bizonyságokat tettek: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, ~ 108 ~

Jelenesek_m.indd 108

2005.06.16. 5:29:59

akik vágyva várják az Ő megjelenését.” (2Tim 4:7–8) „A köztetek lévő presbitereket kérem én, a presbitertárs és a Krisztus szenvedésének tanúja, és a megjelenendő dicsőségnek részese: Legeltessétek az Istennek köztetek lévő nyáját, gondot viselvén arra nem kényszerítésből, hanem örömest, sem nem rút nyerészkedésből, hanem jóindulattal. Sem nem úgy, hogy uralkodjatok a gyülekezeteken, hanem mint példaképei a nyájnak. És mikor megjelenik a főpásztor, elnyeritek a dicsőségnek hervadatlan koronáját.” (1Pét 5:1–4) „Ezt mondja, aki ezekről bizonyságot tesz: Bizony hamar eljövök. Ámen, bizony jövel Uram Jézus!” (Jel 22:20) Másrészt, „számolgatás”-nak azért sem nevezhető a korai adventmozgalom próféciamagyarázata, mert ők kétségtelenül megértették, hogy a 2300 év honnan veszi kezdetét. Lejárta is pontos és tökéletes tanításon nyugodott. Csupán a „szenthely” azonosítása nem felelt meg a valóságnak! Ám Jel 10. fejezete bemutatja: nem is felelhetett meg hosszú évszázadok hitehagyása, valamint az elkezdődő, de teljességgel véghez nem vitt reformáció következtében! Amikor több mint másfél ezer évig uralkodott a nagy kereszténységen a földi templom, a földi hierarchia közbenjárásának hamis eszméje, aligha lehetett várni, hogy a kutatás természetes útján elérkezzenek a megfelelő azonosításhoz, a mennyei szentek szentjéről való tanításhoz. Isten előre látta és kijelentette, hogy a csalódás keserűsége juttathatja el őket ennek az igazságnak a felismeréséig. 3. A csalódást követő megbízatás kihirdetését döntő szócska vezeti be: „Ismét prófétálnod kell…” Ez a kis szó jelzi, hogy Isten nemhogy elvetette volna az adventvárókat, de őket ruházza fel prófétai erővel a végső evangéliumhirdetés előkészítésében! Prófétai tisztaságú élet és prófétai ~ 109 ~

Jelenesek_m.indd 109

2005.06.16. 5:29:59

világosságú igehirdetés kell, hogy jellemezze őket! Jel 7. fejezete után a 14. fejezet látomása szól majd mindkettőről együtt, teljes összefüggésükben. 4. Arra a vádra pedig, hogy a csalódás miatt sokan magától a hittől is eltávolodtak, és ezért „veszélyes a próféciák magyarázata”, azt válaszolhatjuk, amit Pál apostol mond: „Mert még vajmi kevés idő, és aki eljövendő, eljő és nem késik… És aki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem.” (Zsid 10:37–38) Az 1844-es csalódás után valóban sokan meginogtak és elhagyták az akkor már közel egy millió tagot számláló mozgalmat. De a hűségesek máshogy gondolkodtak. Ők nem a próféciában, hanem magukban keresték a hibát, és szorgalmasan utána jártak a „szenthely”-ről szóló bibliai tanításnak, mely rövid pár hónapon belül a Zsidókhoz írt levél 8–10. fejezete alapján kitisztázódott előttük. Megértették, hogy Dán 8:14 kijelentése nem a Föld „megtisztítására”, hanem a mennyei ítélet kezdetére vonatkozik. Néhány korabeli dokumentumot idézünk, a csalódással és az igazság megtalálásával kapcsolatban: Részlet Miller Vilmos leveléből (1844. II. 25.): „Minden pillanatban el vagyok készülve arra, hogy lássam leszállani az Üdvözítőt az égből. Semmi más nem érdekel, csak ez a diadalmas, boldog reménység. Remélem, ruhámat nem szennyezi be elveszett lelkek vére. Úgy érzem, erőm szerint mindent megtettem, hogy ne legyek oka elítéltetésüknek. Lelkem a legnagyobb érdeklődéssel fordul áldott és dicsőséges Megváltóm felé, aki az egész Föld királya és a mi Istenünk lesz mindörökké. Tiszta szívemből mondhatom, ez a leghőbb vágyam. Naphosszat erről elmélkedem, éjjelente erről énekelek. Ez az én hitem és reménységem.” ~ 110 ~

Jelenesek_m.indd 110

2005.06.16. 5:29:59

Edson Hiram emlékezéséből (1844): „Egész éjfélig vártuk reménykedve az Úr eljövetelét. A nap elmúlt, és csalódásunk egyre bizonyosabbá vált. Legdrágább reménységünk és várakozásunk dőlt romba. Olyan gyászos érzés lett úrrá rajtunk, amilyet még soha nem tapasztaltam. Valamennyi földi barátunk elvesztése távolról sem okozott volna ekkora fájdalmat. Csak sírtunk, sírtunk, míg elszállt a nap.” Az első jelképes cselekedet – a könyv megevése – után közvetlenül János apostol egy másik cselekedetre kap felszólítást. A Biblia – és benne Jelenések könyve – fejezetbeosztása a középkorból való, és gyakran megtévesztő, mert nem mindig az értelmi határokon állnak a fejezetcímek. Így van ebben az esetben is. Jel 11:1–2 igéi még az előző fejezethez tartoznak. A könyvecske megevése után most egy másik jelképes cselekedetre kap felszólítást János apostol. Vesszőhöz hasonló nádszálat kap a kezébe, hogy „megmérje az Isten templomát, az oltárt és azokat, akik abban imádkoznak”. Ez a „megmérés” Zakariás (2:1–2) és Ezékiel próféta könyvéből (40. és sk. fejezetek) ismerős. Jelenések könyve előzményeiből pedig teljesen világos az értelme. A következő tanításokat foglalja magában: 1. Zakariás mérőzsinóros férfiúja annak biztosítékául „mérte meg” Jeruzsálemet, hogy a város felépül. A babiloni fogságban Ezékiel is látomást kapott a templom helyreállításáról, mely ilyen formában nem teljesedett be a második (ún. zorobábeli) templom felépítésekor, de be fog teljesedni a végső időkben. (Kettős prófécia.) Jel 11:1–2 látomása tehát – szorosan kapcsolódva az előző fejezet próféciájához – azt tanítja, hogy „a megnyílt könyvecske” segítségével Isten választottai körében ~ 111 ~

Jelenesek_m.indd 111

2005.06.16. 5:29:59

érdeklődés támad a mennyei templom és oltár szolgálata iránt. Különleges figyelemmel fordulnak Jézus Krisztus közbenjáró, főpapi szolgálata felé, melynek igazsága ismét felragyog a földi történelemben. Ennek következtében „megtisztulnak, megfehérednek sokan” és a „nyomorúságos időkben” is egész nép készülhet fel Jézus Krisztus fogadására. 2. Ennek fenséges látomása ez. Isten történeti vészek idején is messzemenően gondoskodik minden megváltozni, megjobbulni kész emberről. Ő az, aki gondosan „mér”, „megszámlál”, miként az elpecsételésről szóló látomásban (Jel 7. fej.) erről már értesülhettünk. Jézus Krisztus elkezdi a mennyei ítéletet, mely nem gyors, hirtelen döntés, hanem folyamatos vizsgálat, mely először a meghalt igazakon kezdődik (1Pét 4:17). Ezért kap János apostol utasítást arra, hogy csak „az Isten templomát” mérje meg, és „a tornácot, mely a templomon kívül van, kihagyd”. 3. A „pogányok udvarára” tett utalással ez a látomás egyben átvezetés egy következőre is, mely a Jel 11:3–13 versekben foglal helyet, és a második jaj időszakának egy más szempontú ismétlése. Itt nyilvánvalóan nem a jeruzsálemi templomról van szó, mely János apostol idején romokban hevert, s az imádkozókon sem Izráel népét kell értenünk, hanem azokat, akik imádságaikat a mennyei templom felé irányítják, abba a mennyei templomba, amelyben Krisztus végzi szolgálatát választottaiért (Zsid 8:1–2). A prófécia összefüggései szerint a megmérés időpontja az egyháztörténelem meghatározott szakaszán megy végbe. Kezdete 1844, a 2300 éves jövendölés lejárta, vége pedig a hét utolsó csapás kezdete. A második templom épületegyüttesét Nagy Heródes bővítette ki az i. e. I. században. Edomita lévén, így akart kedvező színben feltűnni a zsidók előtt. A hosszan elnyú~ 112 ~

Jelenesek_m.indd 112

2005.06.16. 5:29:59

ló építkezésről János evangéliuma is említést tesz (2:20). A szentély körül lenyűgöző épületek, tornácok és udvarok foglaltak helyet. A papok, az izraelita férfiak, az aszszonyok és gyermekek udvarán kívül a pogányok udvara is itt állt, melyben Pál apostol emlékezetes letartóztatása történt (Csel 21. fej.). Ezt a pogányok tornácát egy korlát, egy „közbevetett választófal” (Eféz 2:14) különítette el a többitől, melyet egyetlen pogánynak sem volt szabad átlépni, mert halálbüntetés tiltotta. A pogányok tornáca már ekkor is a választott népen kívüli földkerekséget jelentette. Jel 11:2 jövendölése megismétli a pecsétekről szóló látomás egy részét (Jel 6:5–11), mely szerint a fekete és a halottsárga lovas időszakában „hatalom adatott” a pogányoknak, vagyis a pogányságot magába olvasztó középkori egyháznak, valamint ez az ige szó szerinti megismétlése Jézus nagy apokaliptikus beszédéből annak a részletnek, mely a következőket mondja Isten népe hosszú nyomorúságáról: „És elhullanak fegyvernek éle által, és fogva vitetnek minden pogányok közé; és Jeruzsálem megtapodtatik a pogányoktól, míglen betelik a pogányok ideje.” (Luk 21:24) („Jeruzsálem” jelképes értelemben a mindenkori hívő népet jelöli.) Ez az időmeghatározás nem kevesebb mint hétszer fordul elő a Bibliában. Azonosítása egyértelmű, eltéveszthetetlen. Attól a pillanattól, hogy a Bizánci, Keletrómai Császárság i. sz. 538-ban Belizár által hatalmat adott Róma püspökének, 1798-ig, amikor a Francia Köztársaság nevében Berthier tábornok elvette azt, pontosan „42 hónap”, azaz 42x30=1260 nap=1260 év telt el a történelemben. Az időmeghatározás logikai alapja tehát az, hogy az egyházi hatalom az abban az időben legerősebb világi hatalomtól kapja, illetve hogy az visszavonja tőle a teljhatalmat. ~ 113 ~

Jelenesek_m.indd 113

2005.06.16. 5:30:00

A próféciát három változatban adja meg a Szentírás, minden bizonnyal azért, hogy olvasója alaposan, kitartóan kutasson értelme után. Az 1260 nap a prófétai nap=év elve szerint esztendőkkel azonos: „A napok száma szerint, amelyeken megkémleltétek a földet, (tudniillik negyven napon, egy-egy napért egy-egy esztendő), negyven esztendeig hordozzátok a ti hamisságotoknak büntetését, és megismeritek az én elfordulásomat.” (4Móz 14:34) „Egy-egy napot egy-egy esztendőül számítottam néked.” (Ezék 4:6/b) „És adom az én két tanúbizonyságomnak, hogy prófétáljanak, gyászruhákba öltözve, ezerkétszázhatvan napig.” (Jel 11:3) „Az asszony pedig elfutott a pusztába, hol Istentől készített helye van, hogy ott táplálják őt ezerkétszázhatvan napig.” (Jel 12:6) A 42 hónap egyszerű szorzattal, az ókori 30 napos hónapokkal számolva, szintén 1260 esztendőt ad ki: „De a tornácot, amely a templomon kívül van, kihagyd, és azt meg ne mérd; mert a pogányoknak adatott, és a szent várost tapodják negyvenkét hónapig.” (Jel 11:2) „És adaték néki nagy dolgoknak és káromlásoknak szóló szája; és adaték néki hatalom, hogy cselekedjék negyvenkét hónapig.” (Jel 13:5)

~ 114 ~

Jelenesek_m.indd 114

2005.06.16. 5:30:00

Az „ideig, időkig, félidőig” kifejezés helyes fordításban: „egy évig, két évig, fél évig”, azaz 3 és fél évig, szintén 1260 nappal, vagyis évvel azonos: „És sokat szól a Felséges ellen, és a magasságos egek szentjeit megrontja, és véli, hogy megváltoztatja az időket és törvényt; és az ő kezébe adatnak ideig, időkig és fél időig.” (Dán 7:25) „És hallottam a gyolcsba öltözött férfiút, aki a folyóvíz felett volt, hogy felemelte az ő jobb kezét és bal kezét az ég felé, és megesküdött az örökké élőre, hogy ideig, időkig és fél időig, és mikor elvégezik a szent nép erejének rontását, mindezek elvégeztetnek.” (Dán 12:7) „De adatott az asszonynak két nagy sasszárny, hogy a kígyó elől elrepüljön a pusztába az ő helyére, hogy tápláltassék ott ideig, időkig, és az időnek feléig.” (Jel 12:14) „Egy ideje folyik már a végső ítélet. Az Úr most így szól: »Mérd meg a templomot és a benne lévő híveket. Amikor a magad dolgai után jársz, ne feledd: Isten vizsgáló szemei rád szegeződnek. Háziasszonyi kötelességeid teljesítése közben, beszélgetésbe elegyedve is: Isten szemei előtt vagy. Jusson eszedbe, hogy szavaid és tetteid pontosan feljegyeztetnek a mennyei könyvekben… Vizsgálati ítélet dönti el, kik állnak meg az utolsó napon. Akik nem inognak meg, bebocsátást nyernek Jézus Krisztus királyságába. Dolgunk végzése közben gondoljunk arra, hogy van valaki, aki látja, milyen lelkülettel végezzük. Jelen van-e Jézus Krisztus mindennapi életünkben, világi munkánkban és otthoni teendőinkben? Ha igen, akkor Isten nevében minden fölösleges tevékenységet elhagyunk, haszontalan és ártalmas cselekedetektől megtartóztatjuk magunkat, hogy az élő Isten szolgái lehessünk.” (E. G. White: 4. sz. kézirat, 1888.) ~ 115 ~

Jelenesek_m.indd 115

2005.06.16. 5:30:00

A második közbeékelt látomás: a tömeges ateizmus létrejöttének oka (11:2–13) A második látomássorozat elpecsételésről szóló közbeékeléséhez (Jel 7. fej.) képest itt, a harmadik trombitaszó-sorozat első közbeékelése után még egy újabb következik. A folyamatos látomás ismételt megszakítását különlegesen nagy horderejű tanítás indokolhatja és magyarázhatja. Tanulmányunk során látni fogjuk, hogy ebben az esetben is ilyenről van szó. Nem csak azért, mert az egyik legnagyobb történelmi „földindulás”, a nagy francia forradalom körülményeiről és okairól értesülünk, vagyis olyan történeti esemény jellegéről, amely a legújabb kor kezdete a világi történettudomány és a hétköznapi ember tudatában egyaránt. A Biblia egypár szavas utalásaival erről is mélyebben és lényeglátóbban beszél, amikor rátapint „a trón és az oltár” szövetségének visszásságára, arra, miért éppen Franciaországban született meg a modern ateizmus. Az elemzés még ennél is tovább megy: a látomás középpontjában az Isten Igéje elleni elkeseredett harc áll. Szemlélői leszünk, hogy látszólagos „legyőzése” és „megölése” határán hogyan indul el újra diadalmas útjára az evangélium, miként egykor Efézus és a fehér lovas időszakában. Ha az elpecsételés-látomásban a végidők győzteseit láthattuk, a nyitott könyvecskéében pedig győzelmük okára az adventmozgalom elindulása és a feltáruló igazságok adtak választ, most méltó, hogy a mindkettőnek alapul szolgáló, létrehívó és õket győzelmessé formáló Biblia történelme álljon figyelmünk középpontjában. „És adom az én két tanúbizonyságomnak, hogy pró~ 116 ~

Jelenesek_m.indd 116

2005.06.16. 5:30:00

fétáljanak, gyászruhákba öltözve, ezerkétszázhatvan napig. Ezek az a két olajfa, és a két gyertyatartó, amelyek a földnek Istene előtt állanak. És ha valaki akar nékik ártani, tűz származik az ő szájukból, amely megöli az ő ellenségeiket; és ha valaki akar nékik ártani, úgy kell annak megöletni. Ezeknek van hatalmuk arra, hogy bezárják az eget, hogy az ő prófétálásuknak idejében eső ne legyen; és hatalmuk van a vizeken, hogy azokat vérré változtassák, és megverjék a földet akármi csapással, valamennyiszer akarják. És mikor elvégezik az ő bizonyságtételüket, a mélységből feljövő fenevad hadakozik ellenük, és legyőzi őket, és megöli őket. És az ő holttesteik feküsznek ama nagy városnak utcáin, amely lélek szerint Sodomának és Égyiptomnak hívatik, ahol a mi Urunk is megfeszíttetett. És a népek és ágazatok, és nyelvek és nemzetek közül valók látják azoknak holttestét három és fél nap, és azoknak holttestét nem engedik sírba tenni. És a földnek lakosai örülnek és örvendeznek rajtuk, és ajándékokat küldenek egymásnak, mivelhogy e két próféta gyötörte a földnek lakosait. De három és fél nap múlva életnek lelke adatik Istentől őbeléjök, és lábaikra állnak; és nagy félelem esett azokra, akik őket nézték. És hallottak nagy szózatot az égből, amely ezt mondta nékik: Jöjjetek fel ide. És felmentek az égbe felhőben; és látták őket az ő ellenségeik. És lett abban az órában nagy földindulás, és a városnak tizedrésze elesett; és megöletett a földindulásban hétezer ember neve; és a többiek megrémültek, és a menny Istenének adtak dicsőséget.” (11:3–13) A Jel 11:2-ben említett 42 hónapnyi „taposás” és a 11:3-ban jelzett 1260 napos időszak ugyanazon időszakot jelöli. A 10:1–11:2 versek közötti látomás Isten népét állította előtérbe, a 11:3–13 azokat a körülményeket ~ 117 ~

Jelenesek_m.indd 117

2005.06.16. 5:30:00

világítja meg, melyek megelőzték az adventmozgalom kialakulását. A két látomást összekötő közös tartalom: az isteni Ige jelenléte, hatalma és megdicsőülése. Miután értesültünk róla, hogy a középkor hosszú évszázadai folyamán „gyászruhába öltözve” éltek, a 4–6. vers „megállítja” a látomást, és magyarázatot közöl róluk („Ezek az a két olajfa, és a két gyertyatartó…”) Ez azért szükséges, mert maga a „gyászruhába öltözött két tanúbizonyság” hapax legomenon, azaz itt fordul elő egyedül a Bibliában, azonosításához rögtön magyarázat szükséges. Ezt azzal kapjuk meg, hogy ez a két gyászruhába öltözött tanúbizonyság egyenlő a két olajfával vagy a két gyertyatartóval. A visszautalás Zakariás könyve 4. fejezetét idézi. E „két olajfán” és „gyertyatartón” árad az emberiségre a Szentlélek befolyása. Isten ezeken keresztül kívánja áldásaiban részesíteni az emberiséget. Sokan próbálnak ugyan tenni ellene, mint Akházia király követei Illés prófétai beszédével szemben, de hatástalanul (2Kir 1. fejezetét idézi vissza az 5. vers). Az isteni üzenet megszólaltatásával bezárult az ég Akháb bálványimádására, Mózes próféciája pedig teljesült az egyiptomi fáraóval és népével szemben, aki elkeseredetten próbált hadakozni, mondván: „Kicsoda az Úr, hogy szavára hallgassak, és elbocsássam az Izráelt? Nem ismerem az Urat, és nem is bocsátom el Izráelt.” (2Móz 5:2) Az 1Kir 17:1 és a 2Móz 7–12. fejezeteit idézi vissza a 6. vers. A „két olajfa” jelképe tehát a Biblián keresztül áramló prófétai beszéd, röviden: a Biblia, mégpedig mind az Ó-, mind az Újszövetség. Nem véletlen a mindkettőre való hivatkozás: „A két tanúbizonyság az ó- és újszövetségi Szentírást jelképezi. Mindkettő nagy súllyal tesz bizonyságot Isten törvényé~ 118 ~

Jelenesek_m.indd 118

2005.06.16. 5:30:00

nek eredetéről és örökérvényűségéről. Mindkettő tanúsítja a megváltás tervét is. Az ótestamentumi előképek, áldozatok és próféciák előremutatnak az eljövendő Megváltóra. Az Újtestamentum evangéliumai és apostoli levelei hírt adnak arról a Megváltóról, aki pontosan úgy jött el, ahogy az előképek és a próféciák előre jelezték.” (A nagy küzdelem, 243–244. l.) A „mélység” bibliai jelképe vagy a kietlen pusztaságot (1Móz 1:2; Jel 20:1), vagy Sátán és démonai lakóhelyét (2Pét 2:4; Luk 8:31) jelenti. A „fenevad” pedig olyan politikai hatalom, amely akaratát erőszakkal véghezviszi. Az a Sátántól feltüzelt hatalom, amely a két tanúbizonyság ellen támadt, az 1260 éves korszak lejártával indította el véres harcát Isten Igéje és követői ellen. A Bibliát a középkorban sem némíthatták el teljesen, „gyászruhákba öltözve” bár, de prófétált – volt „elrejtett manna” Pergámum és Thiatira időszakában is (Jel 2:17). A megdöbbentő viszont az, hogy e korszak végén, amikor inkább a felszabadulást várnánk, újult meg a támadás a két tanúbizonyság ellen, „a mélységből feljövő fenevad hadakozik ellenük, és legyőzi őket, és megöli őket. És az ő holttesteik feküsznek ama nagy városnak utcáin”. „A próféták megjövendölték, hogy a pápaság uralma alatt a Szentírást betiltják. A Jelenések könyvének írója kinyilatkoztatta azt is, hogy milyen iszonyatos következményekkel fog járni – különösen Franciaországban – a »bűn emberének« uralma. Isten angyala ezt mondta: »A szent várost tapodják negyvenkét hónapig. És adom az én két tanúbizonyságomnak, hogy prófétáljanak gyászruhákba öltözve, ezerkétszázhatvan napig… És amikor elvégezik az ő bizonyságtételüket, a mélységből feljövő fenevad hadakozik ellenük, és legyőzi őket, és megöli őket. És az ő holttesteik feküsznek ama nagy városnak ~ 119 ~

Jelenesek_m.indd 119

2005.06.16. 5:30:00

utcáin, amely lélek szerint Sodomának és Egyiptomnak hivatok, ahol a mi Urunk is megfeszíttetett…« (Jel 11:2– 3, 7–8).” (A nagy küzdelem, 242. l.) Ez a város „lélek szerint”, vagyis jelképes értelemben „hívatik Sodomának és Egyiptomnak”, és „ahol a mi Urunk megfeszíttetett” is általánosan ismert bibliai szóhasználatot követ. Isten, az Atya és Jézus Krisztus ugyanis a benne hívőkkel azonosítja magát üldözéseik során: „mert aki titeket bánt, az Ő szemefényét bántja” (Zak 2:8/b), „mint akik önmaguknak feszítik meg az Istennek ama Fiát, és meggyalázzák Őt” (Zsid 6:6/ b). „És felelvén a király, azt mondja majd nékik: Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtétek meg… Akkor felel majd nékik, mondván: Bizony mondom néktek, amennyiben nem cselekedtétek meg egygyel eme legkisebbek közül, énvelem sem cselekedtétek meg.” (Mt 25:40, 45), „És ő leesvén a földre, hallott szózatot, mely ezt mondta néki: Saul, Saul, mit kergetsz engem?” (Csel 9:4) „»Ahol a mi Urunk is megfeszíttetett.« Franciaország a próféciának ezt a részét is betöltötte. Egy országban sem gyűlölték jobban Krisztust, mint itt. Egy országban sem ütközött az igazság elkeseredettebb és kegyetlenebb ellenállásba. Az üldözéssel, amellyel Franciaország az evangélium hitvallóit büntette, Krisztust tanítványai személyében feszítette meg.” (A nagy küzdelem, 246. l.) Dán 7:8 és 24. igéi a fenevad fején, a tíz szarv közül kinövő „kis szarv” történelmi színre lépését azzal érzékeltetik, hogy növekedése közben „három királyt fog megalázni”. Róma földi hatalmát idegen segítséggel érte el. A frankokat használta fel arra, hogy a népvándorlás népei közül segédkezet nyújtsanak neki az Európa nemze~ 120 ~

Jelenesek_m.indd 120

2005.06.16. 5:30:01

tei felett való hatalom megszerzésében. A meroving III. Childerik, a longobárd Aistulf és Didier „megalázása” árán jutott földtulajdonhoz és mindig kéznél lévő segítőtárshoz a pápaság. Az i. sz. VIII. században létrejött „a trón és az oltár szövetsége”, vagyis az egyházi és a világi hatalom teljes összefonódása. Ettől az időtől fogva Franciaországot „az egyház legidősebb leányá”-nak (la fille aînée de l’Église) nevezték. „A trón és az oltár szövetsége” a maga hosszú középkori kiterjedésében problémát problémára halmozott. A vallást leginkább itt utálták meg, itt fejlődött ki az az ellenérzés, mely végül is a felvilágosodáshoz és a nagy francia forradalomhoz vezetett. Itt utasították el a XVIII. században a vallással együtt a Bibliát, a két tanúbizonyságot is, „mivelhogy e két próféta gyötörte a földnek lakosait” (11:10). Diderot, Holbach, Voltaire külön műveket is írtak, a tévelygés és a babona legsötétebb válfajának állítva be őket, s a forradalmi terror is intézkedéseket foganatosított ellenük. Ezek egyikére, a jakobinusoktól elrendelt, 1793. XI. 26. és 1797. VI. 17. közötti vallástilalomra kifejezetten is hivatkozik a prófécia (Jel 11:9, 11). „»A mélységből feljövő fenevad hadakozik ellenük, és legyőzi őket és megöli őket.« Azok az erők, amelyek Franciaországban a forradalom alatt hatalomra jutottak, olyan harcot indítottak Isten és szent Igéje ellen, amilyet a világ addig még nem látott. Isten imádatát a nemzetgyűlés megtiltotta. A Bibliákat összeszedték, és a gúny minden lehetséges kifejezése közepette nyilvánosan elégették. Isten törvényét a sárba taposták. A bibliai szertartásokat eltörölték. A heti nyugalomnapot megszüntették, és helyette minden tizedik napon Istent káromolva tivornyáztak. Tilos volt keresztelni és ~ 121 ~

Jelenesek_m.indd 121

2005.06.16. 5:30:01

úrvacsorát osztani. A temetőkön jól láthatóan kiplakátolták, hogy a halál örökké tartó alvás. Isten félelméről azt mondták, hogy olyan messze van a bölcsesség kezdetétől, hogy az már a butaság kezdete. Minden vallásos szertartást betiltottak. »És a földnek lakosai örülnek és örvendeznek rajtuk, és ajándékokat küldenek egymásnak, mivelhogy e két próféta gyötörte a földnek lakosait.« A hitetlen Franciaország elnémította Isten két tanúbizonyságának feddő hangját. Az igazság beszéde holtan hevert az utcákon, és azok, akik gyűlölték Isten törvényének korlátozásait és előírásait, ujjongtak. Emberek nyíltan megtagadták a menny Királyát. Az egykori bűnösökhöz hasonlóan kiáltották: »Mint tudhatná ezt az Isten, s van-e a Magasságosban értelem?« (Zsolt 73:11)… Isten hűséges tanúbizonyságainak, akiket »a mélységből feljövő« istenkáromló hatalom megölt, nem kellett sokáig csendben maradniuk. »Három és fél nap múlva életnek lelke adatott Istentől őbeléjük, és lábaikra álltak: és nagy félelem esett azokra, akik őket nézték.« (Jel 11:11) 1793-ban a Francia Nemzetgyűlés elfogadta azokat a rendeleteket, amelyek eltörölték a keresztény vallást, és elvetették a Bibliát. Ugyanez a testület három és fél évvel később elfogadta azt a határozatot, amely érvénytelenítette ezeket a rendeleteket, azaz engedélyezte a Szentírást.” (A nagy küzdelem, 246., 256. l.) Ami pedig a Sodoma- és Egyiptom-Párizs utcáin fekvő holttesteket illeti: elég az 1572-es Szent Bertalan-éji vérengzésre utalnunk, melynek során több tízezer francia protestánst, hugenottát mészároltak le. „De a sötét bűntettek sorában a legsötétebb, a szörnyű századok ördögi tettei között a legiszonyatosabb a Szent Bertalan-éji vérfürdő volt. A világ még ma is borzadva ~ 122 ~

Jelenesek_m.indd 122

2005.06.16. 5:30:01

gondol e mérhetetlenül gyáva és kegyetlen mészárlásra. Franciaország királya katolikus papok és főpapok unszolására beleegyezett ebbe a rettenetes cselekménybe. Az éj közepén harangkongatással adtak jelt az öldöklésre. Az otthonukban csendesen alvó protestánsok ezreit, akik bíztak királyuk becsületszavában, minden figyelmeztetés nélkül kihurcolták, és hidegvérrel lemészárolták. Miként Krisztus láthatatlan vezérként vezette ki népét az egyiptomi szolgaságból, úgy állt Sátán ebben a kegyetlen munkában, a mártírok számának megsokszorozásában láthatatlanul alattvalói élén. Párizsban hét napig tartott az öldöklés. Az első három napon elképzelhetetlen dühvel. A vérfürdő nemcsak a fővárosra korlátozódott, hanem a király külön rendeletére kiterjedt minden olyan tartományra és városra is, ahol protestánsok éltek. Az öldöklők nem voltak tekintettel sem korra, sem nemre. Nem kímélték sem az ártatlan csecsemőt, sem az ősz öreget. Nemest és parasztot, időst és fiatalt, anyát és gyermeket együtt mészároltak le. Az öldöklés két hónapig tartott Franciaország-szerte. Az ország színe-javából hetvenezren pusztultak el. Amikor a mészárlás híre eljutott Rómába, az egyházi vezetők ujjongása nem ismert határt. Lorraine kardinálisa a hírhozót ezer koronával jutalmazta. Az Angyalvár ágyúiból tisztelgő lövés dördült el. Harangok zúgtak minden templomtoronyból, örömtüzek változtatták nappallá az éjszakát, és XIII. Gergely a kardinálisok és más egyházi méltóságok kíséretében hosszú menetben vonult a Szent Lajos templomba, ahol Lorraine kardinálisa Te Deumot énekelt… A mészárlás emlékére érmét is vertek, és a Vatikánban még mindig látható három Vasari-freskó, amelyek az admirális lerohanását, a mészárlás cselszövését megtanácskozó királyt és magát ~ 123 ~

Jelenesek_m.indd 123

2005.06.16. 5:30:01

a vérfürdőt ábrázolják. Gergely elküldte Károlynak az aranyrózsát, és a mészárlás után négy hónappal… önelégülten hallgatta egy francia pap prédikációját,… aki arról az örömteli és boldog napról beszélt, amikor a legszentebb atya megkapta a hírt, és ünnepélyes lelkülettel elment, hogy köszönetet mondjon Istennek és Szent Lajosnak.” (A nagy küzdelem, 247–248. l.) A bibliai jövendölések ismerete nélkül alig érthetnénk meg a történelem valódi összefüggéseit. Alig láthatnánk, mennyire játszik Sátán az emberiséggel. Nem önmagát rombolja le, amikor látszólag ellentétes dolgot művel – vallásosságba hajt és ateizmust állít fel –, hanem kénye-kedvére jár el azokkal, akik Isten segítségét nem igénylik. „Amikor a tévelygés egyik megjelenési formája lelepleződik, Sátán csupán más álarc alá rejti azt, és a tömegek éppoly mohón fogadják el, mint azelőtt. Amikor az emberek felismerték Róma félrevezető szándékát, és Sátán nem tudta általa rávenni őket Isten törvényének áthágására, el akarta hitetni velük, hogy minden vallás csalás, a Biblia pedig mese.” (A nagy küzdelem, 255. l.) A két tanúbizonyság kiszabadult a nagy nehézségekből és „élet lelke adatott Istentől őbeléjük”. A XIX. század elejétől tanúi lehetünk a Biblia legyőzhetetlen hatalmának és megdicsőülésének. Olyan magasságokba kell ennek elérnie, hogy „felmennek az égbe felhőben”. Vajon akarunk-e részesei lenni dicsősége teljességre jutásának, egyéni életünkben és a másokért folytatott lelki küzdelemben? Vajon gondolkodásunk homlokterében áll-e, hogy nem emberi megfogalmazások és mások által leszűrt tanítások tesznek hívővé, hanem személyes kapcsolatunk minősége a teremtő Igével, melyet „az Ő szája parancsolt és az Ő Lelke gyűjtött össze”? ~ 124 ~

Jelenesek_m.indd 124

2005.06.16. 5:30:01

(Ésa 34:16) S hogy ajkunkon isteni szavak kelhetnek fel hatalmas erővel? (1Kor 5:20) „Amióta Franciaország háborút indított Isten két tanúbizonysága ellen, azóta e tanúbizonyságok olyan megbecsülésben részesülnek, mint soha azelőtt. 1804-ben megalakult a Brit és Külföldi Bibliatársulat. Ezt hasonló szervezetek követték, számos európai fiókintézménnyel. 1816-ban létrejött az Amerikai Bibliatársulat. A Brit Bibliatársulat megalakulásáig a Biblia ötven nyelven jelent meg. Azóta sok száz nyelvre és nyelvjárásra lefordították. William Canton, a Brit és Külföldi Bibliatársaság munkatársa szerint 1804-ben »a világon létező összes Biblia száma – kézirati és nyomtatott példánya –, beleértve minden ország minden fordítását, nem sokkal haladta meg a négymilliót… A különböző nyelvek számát, amelyeken a négymillió íródott, beleértve olyan hajdani nyelveket is, mint a Wulfila gót vagy Beda angolszász nyelve, kb. ötvenre teszik«. (What is the Bible Society? rev. kiad. 1904., 23. l.) Az Amerikai Bibliatársaság beszámolója szerint 1816 és 1955 között 481.149.365 Bibliát vagy Biblia-részt adtak ki. A Brit és Külföldi Bibliatársulat több mint 600 milliót adott ki eddig az időig. Egyedül az Amerikai Bibliatársulat az 1955 évben 23 819 733 Bibliát és Biblia-részt terjesztett el. 1955 decemberéig 1092 nyelven jelent meg Biblia-fordítás.” (A nagy küzdelem, 256. l., a kiadó megjegyzése) Jelképesen, átvitt értelemben a hétköznapi beszédben is a „földindulás” szóval jelöljük a sorsfordító változásokat, a forradalmakat. A „város”, amelyről itt ismét szó esik: Párizs. 1789-től véres események sora vette itt kezdetét. Különösen a jakobinus diktatúra tizedelte meg az embereket, s Napóleon hódításai is milliós nagyságrendben követeltek áldozatokat. A hírhedt guillotine ~ 125 ~

Jelenesek_m.indd 125

2005.06.16. 5:30:01

(nyaktiló) „nemzeti borotvá”-nak számított ezekben az időkben. A nagy francia forradalomról és a nyomában járó terrorról könyvtárnyi irodalom támadt. Mégis, tanácsosnak látjuk itt idézni az események mögöttes okainak alábbi pontos látleletét: „Az udvar belemerült a fényűzésbe és a tékozlásba. A nép és a hatalmasságok nem nagyon bíztak egymásban. Gyanú árnyékolta be a kormány minden intézkedését. Számítást és önzést sejtettek benne. Több mint fél évszázaddal a forradalom előtt a trónt XV. Lajos foglalta el, aki még abban a gonosz korban is kitűnt nemtörődömségével, léhaságával és érzékiségével. Az arisztokrácia romlott és kegyetlen, a nép pedig elszegényedett és tudatlan volt. Az államnak zavaros pénzügyei voltak, és a nép el volt keseredve. Nem kellett prófétai látás ahhoz a felismeréshez, hogy iszonyú zendülés áll a küszöbön. A tanácsadók figyelmeztetése ellenére a király szokásos válasza ez volt: »Próbáljátok meg a dolgokat addig működtetni, amíg valószínűség szerint tart az életem! Halálom után történhet bármi.« Hiábavaló volt a reform szükségességét hangoztatni. A király látta a gonoszságokat, de se bátorsága, se hatalma nem volt ahhoz, hogy megfékezze. Franciaország végzetét nagyon valóságosan tükrözte a király nemtörődöm és önző kijelentése: »Utánam az özönvíz!«… A forradalom kezdetén a király megengedte, hogy a nép képviselőinek száma meghaladja a nemesség és a papság képviselőinek együttes létszámát. A hatalom mérlege tehát a nép javára billent. A nép azonban nem volt felkészülve arra, hogy ezzel a hatalommal bölcsen és mértéktartóan éljen. Elhatározták, hogy az elszenvedett igazságtalanságok felszámolására újjászervezik a társadalmat. A meggyalázott tömegek lelke tele volt régóta ~ 126 ~

Jelenesek_m.indd 126

2005.06.16. 5:30:01

halmozódó keserű emlékkel. Úgy döntöttek, hogy erőszakkal változtatnak a már elviselhetetlenné vált gyötrelmes helyzeten, és bosszút állnak azokon, akiket szenvedésük forrásának tartottak. Az elnyomottak tettekké formálták azt a leckét, amelyet a zsarnokság idején tanultak, és elnyomóik elnyomóivá lettek. Ahol Franciaország a reformáció kezdetén a katolicizmus befolyására felállította az első máglyát, ott állította fel a forradalom az első nyaktilót. Pontosan azon a helyen, ahol a XVI. században a protestáns hit első mártírjait elégették, a XVIII. században ott hullt le a nyaktiló első áldozatainak feje. Franciaország elvetette az evangéliumot, amely gyógyulást hozott volna neki. A király, a papság és a nemesség kénytelen volt elviselni a felindult nép haragját. A nép bosszúszomját fokozta a király kivégzése. És azok, akik elrendelték megölését, nemsokára követték a vérpadon. Mindenkit ki akartak végezni, aki a forradalom ellenzésével gyanúsítható volt. A börtönök zsúfolásig megteltek. Egy ízben több mint kétszázezer embert tartottak fogva. Franciaország a szembenálló tömegek hatalmas csataterévé vált. És hogy még nagyobb legyen a nyomorúság, a nemzet hosszú és kétségbeejtő háborúba bonyolódott Európa nagyhatalmaival. »Az ország a csőd szélén állt. A csapatok hangoskodva követelték zsoldjuk ki nem fizetett hátralékát. A párizsiak éheztek, a tartományokat banditák tarolták le, az anarchiában és féktelenségben majdnem megsemmisült a civilizáció.« A nép túlságosan jól megtanulta a kegyetlenségnek és a kínzásnak azt a leckéjét, amelyet ma oly nagy igyekezettel tanított. És eljött a megtorlás napja. Most azonban nem Jézus követőit vetették börtönbe és hurcolták ~ 127 ~

Jelenesek_m.indd 127

2005.06.16. 5:30:01

máglyára. Őket már régen elpusztították vagy száműzték. A könyörtelen Róma most érezte azoknak a szörnyű hatalmát, akiket ő tanított meg a véres cselekedetekben gyönyörködni. »Az üldözés, amelyet Franciaország papsága oly hosszú időn át folytatott, most nagy súllyal ütött vissza.«” (A nagy küzdelem, 252–254. l.) Itt ér véget a második közbeékelt látomás. Időben a XVIII–XIX. század fordulójánál járunk. Már csak egyetlen trombitaszó van hátra, amely egyúttal az utolsó történelmi korszakra váró megpróbáltatásokat, a 3. jajt közli. Az utolsó történelmi szakasz a XIX. század elejétől a gyorsan elénk siető holnapig tart: eddig számítva alig több mint kétszáz év.

A hetedik trombitaszó (11:14–19) A hatodik angyal trombitálása, azaz a 2. jaj megtörténte kétségtelenné tette, hogy a figyelmeztető jelekre sem következett be megtérés. Isten mentési szándékát nagyobbrészt visszautasították. A hetedik trombitaszó bevezetésében a „hamar” időhatározó azt sejteti, hogy ezután az események gyorsan, egybekapcsolódva jutnak el a véghez. De vajon mit jelképez az utolsó, hetedik trombitaszó? Mikor „szólal” ez meg? Milyen összefoglalást ad korszakáról? Miért szól ennyire részletesen mennyei eseményekről, és mi a jelentősége egyetlen, a földi történelemre való célzásának? – Ezekre a kérdésekre keresünk válaszokat ezután. Isten kijelentéseket adott prófétáinak a megváltási terv célbaérkezéséről, mely hasonlóan dicsőséges lesz, ~ 128 ~

Jelenesek_m.indd 128

2005.06.16. 5:30:02

mint Jézus Krisztus földi küzdelmének győzelmes célbaérkezése. Rövid, ünnepélyes, de további részletezést igénylő szavak adják tudtunkra a 11:14–19 versekben, hogyan teljesíti ki Isten örök időknek előtte elgondolt művét, hogy örökségül adja a földet azoknak, akik a szó legnemesebb értelmében igazán élni akarnak. Egyetlen kivételtől eltekintve mennyei jelenetek sokaságára figyelhetünk fel. „Szózatok lőnek a mennyben”, „megnyilatkozott az Isten temploma a mennyben”, „megláttatott az Ő szövetségének ládája az Ő templomában”, az Isten előtt álló huszonnégy vén hálaadásáról értesülünk. S az egész Földet átfogó, nagy eseményt is ez a hálaének idézi föl (18/a). Aligha lehetne nyomatékosabban jelezni, mennyire a menny az események központja, mennyire nem kell félnünk akkor, ha egészen összhangba jutunk a menny szándékaival! A hetedik trombitaszó a 2. jaj után „hamar” kezdődik. Ez teljesen érthető és világos. A 2. jaj lejárta 1840, a végidő kezdete pedig 1844. A hetedik trombitaszó az előzetes, mennyei vizsgálati ítélet idejétől veszi kezdetét és tart egészen Jézus Krisztus második eljöveteléig. A látomás középpontjában Jézus Krisztus áll, a „mi Urunk” és az Atya „Krisztusa”. Ő váltotta vissza a földet Sátán kezéből, jog szerint tehát az már régen az övé. De különös a látomásban, hogy már megjelenése előtt így szól róla, profetikus múlt időben: „E világnak országai a mi Urunkéi és az Ő Krisztusáéi lettek…” „Országlásodat kezedhez vetted,… elkezdetted.” A következőkre utal ez a szózat és a vének imája: 1. Jézus Krisztus hatalomátvétele már akkor megkezdődött, amikor az Atyához mint „Vőlegény” ment, hogy jegyesét, a benne bízókat elkérje Tőle. A Bibliában többször találkozunk a menyegző hasonlatával ezzel ~ 129 ~

Jelenesek_m.indd 129

2005.06.16. 5:30:02

kapcsolatban. A keleti menyegzői szertartás kezdetén a vőlegény elment menyasszonya házához, ahol apjától elkérte jegyesét, és magához vette annak hozományát. Ez után mentek vissza a vőlegény apjának házába, hogy ott az ünnepséget megtartsák. Jézus tanításai szerint tudatában kell lennünk annak, hogy az ítélet egész eseménysorrend, és annak kezdete már valóságos hatalomátvétel. (Luk 12:36; Mt 25:1–13; Luk 19:12; Dán 7:13–14) 2. Ebből következik az az egyszerű, de kellőképpen ritkán tudatosított tanítás, hogy második eljövetele végrehajtó esemény, amely ellen nincs hatalom, nincs kitérés és védekezés, még akkor sem, ha abban az időben egészen már terveket kovácsol, s látszólag hajt is végre az emberiség. Ő „a nagy hatalmát kezébe vette és országlását elkezdte”. Istennek valóban „nagy” a hatalma, kiváltképpen a szó erkölcsi értelmében. Nem jött el hatalommal oly sokszor, mióta nem érvényesítette teremtői jogát! Isten „figyelt és hallgatott”, erkölcsi medret biztosított a rossz problémájának megoldásához. Megengedte a bűn terjedését, miközben egyéneknek szabadítást készített. Most azonban, az egyetemes szabadítás küszöbén az emberiség képviselőiből, a huszonnégy vénből szinte felszakad a kiáltás, a boldogító fellélegzés: végre eljött az Ő országa, nemcsak a mennyben, hanem a földön is. Nincs ehhez hasonlítható érzés és pillanat. Amikor a Földön is jól ismert a fellélegzés egy pozitív hatalomváltás után, aligha írhatja le emberi szó azt, amikor minden az egyedül jogos hatalom kezébe jut ismét vissza. Miközben elkezdődik a mennyei ítélet, a Földön drámai események sorozata pereg majd le. (Ezekről és szinte kizárólag ezekről fog adni részletes áttekintést a Jele~ 130 ~

Jelenesek_m.indd 130

2005.06.16. 5:30:02

nések könyve a 12., 13., 15., 16., 17. és 18. fejezeteiben.) A világtörténelem legnagyobb szabású Isten-ellenes lázadását összpontosítja Sátán a kezében. A vallásosság köntösében fejleszt ki olyan, Istentől függetlenedni vágyó szellemet és hatalmi erőket, melyek ádáz gyűlöletére, ám ugyanakkor tehetetlenségére is szó szerint illik a „dühösködnek” kifejezés. Hatalmi harcok dúlnak a világért, képviselői számára valóban tolvajként, meglepetésszerűen érkezik el Jézus Krisztus. Miközben eszeveszett küzdelem dúl a hatalomért az erőszak minden eszközével, Krisztus „jutalmakat” hoz a szelídeknek, akik a mennyek országa alapelvével összhangba kerültek. A „próféták”, „szentek” „és akik a Te nevedet félik” mintha a különböző, üdvösségre jutott emberek csoportjáról beszélne. Isten prófétai szolgálatra választottain és a neki szentelt életűeken kívül ott lehetnek még mások is: „Akik a Te nevedet félik. Görögül: hoi foboümenoi, olyan kifejezés, amelyet az Apostolok cselekedetei használ azokra, akik bár nem egészen váltak izraelitákká, mégis imádták az igaz Istent (lásd Csel 10:2). Ha erről az általános jelentésről van itt szó, akkor a megjutalmazandóknak e csoportjába azok tartoznak, akik jutalmat nyernek az ítélet alkalmával azért, mert aszerint a világosság szerint éltek és cselekedtek, amelyet megismertek, bár nem juthattak el Krisztus megismerésének teljességére. Mivel tisztelték Istent a nekik kinyilvánított igazság mértéke szerint, ők is jutalmat nyernek.” (GC. Biblia-kommentár, Jel 11:18-hoz) A bűn legnagyobb büntetése a bűn maga. Önmagának árt legjobban az ember, ha megtűri életében. Azoknak, akik melengették a bűnt és általa pusztítottak, a pusztulás törvénye alá kell esniük. ~ 131 ~

Jelenesek_m.indd 131

2005.06.16. 5:30:02

„A mennyei templom szent helyeit a földi templom két helyisége szemlélteti. Amikor János apostol látomásban bepillanthatott Isten mennyei templomába, látta, hogy »hét tűzlámpás égett a királyi szék előtt« (Jel 4:5). Látott egy angyalt, aki arany tömjénezőt tartott, »és adatott annak sok tömjén, hogy tegye minden szenteknek könyörgéseihez az arany oltárra, amely a királyi szék előtt volt« (Jel 8:3). A próféta bepillanthatott a menynyei templom első helyiségébe, és látta a hét égő »tűzlámpás«-t és »az arany oltár«-t, amelyeket a földi templom arany gyertyatartója és füstölő oltára jelképezett. És »megnyilatkozott az Isten temploma« (Jel 11:19), és János bepillantott a belső függönyön túl levő szentek szentjébe. Itt látta »az Ő szövetségének ládáját«, amelyet a Mózes által készített és az Isten törvényét magában foglaló szent láda szimbolizált. Akik tehát ezt a témakört tanulmányozták, kétségtelen bizonyságát látták annak, hogy a mennyben van egy templom. Mózes a neki megmutatott minta szerint készítette el a földi templomot. Pál azt tanítja, hogy ez a minta az igazi templom, amely a mennyben van. És János látta ezt a mennyei templomot. Isten trónját, amely a mennyei templomban, Isten lakóhelyén van, az igazság és az ítélet teszi erőssé. Az igazság törvénye, az erkölcs nagyszerű mércéje, amelylyel megmér minden embert, a szentek szentjében van. A frigyládát, amely magába zárja a törvénytáblákat, a kegyelem királyiszéke takarja. Előtte mutatja be vérét Krisztus a bűnösökért. Igazság és irgalom így fonódik össze az emberért létrehozott megváltási tervben. Ennek a két isteni tulajdonságnak az egybefonódását csak a végtelen bölcsesség tudta kigondolni, és a végtelen hatalom tudta megvalósítani. Ez az összefonódás az egész ~ 132 ~

Jelenesek_m.indd 132

2005.06.16. 5:30:02

mennyet ámulatba ejti, és imádatra készteti. A földi templom kérubjai tisztelettel fordultak a kegyelem királyiszéke felé, így jelképezve a mennyei sereg érdeklődését a megváltás munkája iránt. Ez annak az irgalomnak a titka, amelybe angyalok vágyakoznak betekinteni: hogy Isten akkor is igaz, ha megigazítja a megtérő bűnöst, és megújítja kapcsolatát az elbukott emberiséggel, hogy Krisztus lehajolt, és megszámlálhatatlanul sok embert emelt ki a pusztulás örvényéből. Felöltöztette őket a maga igaz voltának folttalan ruhájába, hogy a megváltottak örökre Isten közelében és a soha el nem bukott angyalok társaságában lehessenek.” (A nagy küzdelem, 370–371. l.) A hét csapás ideje előtt – amely a „dühösködés” következménye és egyben büntetése is lesz – Isten „tanúbizonyságul” fogja hirdettetni szolgái által az evangéliumot (Mát 24:14). Ekkor nemcsak igazi „nagy sokaság” áll elő, amelynek okairól is értesülünk (Jel 10–11:2), s a két tanúbizonyság hatalmáról, mintegy még végsőbb okokról (Jel 11:3–13), hanem Isten is egészen közel kerül ahhoz a hívő maradékhoz, melynek állhatatosságában együtt van „az Isten parancsolatainak és a Jézus hitének a megtartása” (Jel 14:12). Jelenések könyve a végidő kizárólagos bemutatására tér ezután, középpontjában a legörömtelibb jelenetekkel (14. és 19. fejezet). A következő, 12–19. fejezetek közötti résznek az előlegzése, summája volt a hetedik trombitaszó látomása.

~ 133 ~

Jelenesek_m.indd 133

2005.06.16. 5:30:02

Dürer: A mártírok pálmája (Az Apokalipszis-sorozatból, 1498) fametszet

Jelenesek_m.indd 134

2005.06.16. 5:30:02

V. fejezet

ÖSSZEFOGLALÓ, ÉS A VÉGIDŐT RÉSZLETEZŐ LÁTOMÁSSOROZAT A JÓ ÉS A ROSSZ NAGY KÜZDELMÉRŐL

(12:1–19:21)

A

z előző három vázlatprófécia egymással párhuzamosan haladva félreérthetetlenül megrajzolta az elmúlt 2000 év legfõbb folyamatait. A hét levél Jézus Krisztus gyülekezeteinek jellemzése, a hét pecsét a jó és a rossz küzdelmének pillanatnyi állása, a hét trombitaszó Isten figyelmeztető ítéletei által nyitott szempontokat. Ilyen röviden csak egy-egy szempont következetes végigvitelével tárulhatnak elénk a történelem jelenetei. Sátán a bűn és a hazugság ködösítésével felhőzi be az emberi élet egét, Isten jövendölései a mennydörgés és villámlás hatalmas és hathatós világosságával azonban e sötétségen is átragyognak, és nekünk is fényt, értelmet biztosítanak. Mind a három próféciasorozat vázlatprófécia – vagyis egy adott történelmi pontból kiindulva eljut egészen a végig, a végidőig, Jézus Krisztus dicsőséges második eljöveteléig. Mit kapunk akkor ehhez képest mást a negyedik – és az első hármat összevéve csaknem egyazon hosszúságú – jövendölés-sorozatban? Magát a végidőt, a mi történelmünk utolsó legfőbb összefüggéseit alaposan részletezve. ~ 135 ~

Jelenesek_m.indd 135

2005.06.16. 5:30:03

A Jelenések könyve utolsó, legterjedelmesebb része – mely egyben a Bibliának is utolsó, tizedik vázlatpróféciája – a mi korunkat, a XI–XXI. századot világítja meg, s nemcsak döbbenetes világossággal, hanem részletességgel is. E sorozat elején is bevezető látomás áll, mely egyben a Biblia leghosszabb időtávot összefoglaló kijelentése, minthogy a Föld teremtése előtti, mennyei lázadástól veszi kezdetét, és ér el Amerika és Róma végidőben játszott történelmi szerepének felvázolásáig.

A bevezető nagy látomás: sárkány és az asszony harca (12:1–19) János apostol előtt mindeme, eddig említett, szintén súlyos látomások után most „láttatott nagy jel az égben: egy asszony, aki a napba volt felöltözve, és lábai alatt volt a hold, és az ő fejében tizenként csillagból korona, aki terhes volt, és akarván szülni, kiáltott, és kínlódott a szülésben” (12:1–2). Nemsokára a látomás másik főszereplője is feltűnt, egy „nagy veres sárkány” formájában, akinek hét feje („hétfejű sárkány”), és tíz szarva volt, a fejeinek mindegyikén pedig korona. A sárkány nem volt egyedül: „a farka után vonta az ég csillagainak harmadrészét, és földre vetette azokat, és állott az a sárkány a szülő asszony elé, hogy mikor szül, annak fiát megegye” (12:3–4). A drámaian pergő jelenetek sebesen váltottak át ezután abba az új képbe, hogy az asszony végül is megszülte fiát – magzatát, akit a sárkánynak nem sikerült elpusztítania, legyőznie, sőt ez a Fiú – bármennyire is ellene támadtak – lesz az egész emberiség ~ 136 ~

Jelenesek_m.indd 136

2005.06.16. 5:30:03

megítélője, miután „ragadtatott… Istenhez és az Ő királyiszékéhez”, ahonnan másodszor eljőve majd – idézi e látomás a Bibliának legtöbbet visszaidézett zsoltárát, a 2. zsoltárt, mely mind az első, mind a második eljövetelre nézve próféciát tartalmazott – „vasvesszővel legeltet minden nemzetet” (12:5). E látomás azzal zárul, hogy a Fiú égbe emelkedése után az asszony itt maradt a Földön, és a véres küzdelem nem szűnt meg, hanem a régi élességgel folytatódik tovább, az asszonynak „pusztába” kell elmenekülnie a sárkány haragja elől, „hol Istentől készített helye van, hogy ott táplálják őt ezerkétszázhatvan napig” (12:6). A látomás ezen a ponton félbeszakad, hogy majd a 7–12. versek közbeékelése után ugyanitt folytatódjék tovább a 13. verstől. Itt azonban álljunk meg egy pillanatra, hogy a látomás jeleneteiben szereplő jelképeket azonosítani tudjuk. Az asszony, a tiszta és hűséges asszony a Bibliában a mindenkori igaz, Istentől választott látható egyház (ekklészia) jelképe (Ésa 49:18 és sk., Hós 4:7; Zak 9:9, stb.), mint ahogy a parázna asszony a hitehagyóé (vö. Jel 14:4; Jel 17:1 és sk.). A sárkány jelképét ugyanez a fejezet Sátánnal azonosítja (12:9). Az ég csillagainak harmadrészét pedig (a „harmadrész” kifejezés tekintélyes számot, noha nem a többséget jelenti) az őt követő gonosz angyalokkal, a démonokkal tehetjük egyenlővé a 12:7 alapján. Az, hogy az asszony terhes volt és kiáltott, kínlódott a szülésben, a vajúdás képzetét kelti föl, amit maga Jézus Krisztus is alkalmazott második eljövetelére nézve (Mt 24:8 nem a „nyomorúság kezdete”, hanem a „vajúdás kezdete” az eredeti szövegben, továbbá Ján 16:21, vö. 1Thessz 5:3), de első eljövetelekor hasonló helyzet állott fönn: akik akkor a Messiás várásában éltek, azokat tekintette Isten látható egyháza igaz tagjainak. ~ 137 ~

Jelenesek_m.indd 137

2005.06.16. 5:30:03

A jelképek azonosítása után a következőképpen áll össze a kép: Isten választott népe az ókorban Izráel volt, az ő soraikból látta meg a napvilágot a Megváltó. A zsidó nép különleges célpontja volt Sátánnak, Isten ellenségének, miután az Isten és Sátán közötti küzdelem a földi történelemben Isten egyháza és Sátán erői között dúl a legkiélezettebben. Amikor Isten e világra küldte Jézust, a sátáni erők már a betlehemi bölcsőben megölték volna (lásd erről Heródes gyermekgyilkosságát, Mt 2:16–18). Élete során is többször talált megfelelő eszközöket, hogy ezt tegyék vele (vö. Ján 5:16; Luk 4:29; Ján 7:19–20, 44–47), míg végül is ugyanez a világrajöttétől fogva gyilkos szándék öltött testet elítéltetésével és keresztre feszítésével. A bevezető látomás középpontjában azonban nem Jézus élete áll – ezért erről, a legrövidebben egyetlen vers emlékezik meg (12:5), lévén, hogy ezt a Biblia más részei már alaposabban leírták –, hanem Jézus Krisztus látható egyházának a sorsa a történelemben. Az eddigi három vázlatprófécia, és különösen az első (a hét levél) különböző szempontokból értelmezték már, itt kezdődően azonban egy nagy ívű, monumentális eseménysorozatban megörökített látomásfolyam bontakozik elő, s mint látni fogjuk – ennyiben ez a negyedik rész újra más szempontot világít meg –, a legvégső történelmi időkre vonatkozóan. Az eddigi három látomássorozat is kitüntetetten kezelte a történelem végkifejletét. A hét levél közül az utolsó kettő a mi korunkról szól: a végidő egyházak születését, majd az egykori Izráelhez hasonlóan farizeizmusba süllyedését (Laodicea) állította elénk. A hét pecsétről szóló látomássorozatban jelent meg először közbeékelt látomás a hatodik és a hetedik pecsét felbontása között, ~ 138 ~

Jelenesek_m.indd 138

2005.06.16. 5:30:03

mint ahogy a trombitaszó-látomásban a hatodik és a hetedik trombitaszó között már két közbeékelt látomás is található: mindegyik célja, hogy részint az elpecsételéssel (7. fej.), részint a végidők egyházának születésével (10:1–11:2), valamint a tömeges ateizmus jelentkezésével (11:3–14) a mi korunk problémáit egyre világosabban érzékeltesse. Ennek jegyében ez a 4. vázlatprófécia már csak a végidőre összpontosít. A Jel 12:1–6 rövid felvezetés csupán, a 7–12. szintén rövid, de elmaradhatatlan közbeékelés, a 12:13-tól egészen a 19:21-ig a XVII–XXI. század történelme tűnik elő, természetesen Jézus Krisztus-i megvilágításban. Az, hogy itt sem hiányzik az előzmények rövid bemutatása, egészen természetes annak, aki a bibliai próféciák világát csak egy kicsit is megismerte már. A bibliai jövendölések egyik csoportja, a tíz vázlatprófécia folyamatokat világít meg, ok-okozati összefüggéseket a történelemben. Az erre a tíz folyamatrajzra ráépülő vagy ezeket „kibélelő” több mint 400 pillanatkép-prófécia azután a különösen fontos részleteket is elénk helyezi. A két prófécia-típus így egészíti ki egymást az egész Bibliában, de különösen itt, a Jelenések könyvében, melyben mind a négy látomássorozat egésze vázlatprófécia, az egyes részletek, közbeékelések pedig pillanatkép-próféciák. Mielőtt e látomás továbbhaladna, már a bevezető látomásban is közbeékelés található. Vajon miért? Mi értelme és célja a Jel 12:7–12 közötti résznek, mely mintegy megszakítja a 6. vers leírását, hogy azután az a 13.-ban folytatódjék?

~ 139 ~

Jelenesek_m.indd 139

2005.06.16. 5:30:03

A Jel 12:7–12 közbeékelése a mennyei lázadásról Miután láttuk a jó és a rossz kérlelhetetlen küzdelmének egyik szeletét, a földi történelem egyik legfélelmetesebb összecsapását, amikor is az egyetlen ártatlan és igaz Messiást üldözték, szükségszerű, hogy a látomás szalagja itt egy kicsit megálljon, és választ kapjunk arra, miért ez az embertelen harag? Ez a gyilkos gyűlölet? Miért üldözi ilyen kíméletlenül világunkban a rossz a jót? János apostol már a Jelenések könyve előtt így tette fel ezt a kérdést egyik levelében, s ilyen egyszerűen válaszolta meg: „Mert ez az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást. Nem úgy, mint Kain, aki a gonosztól volt, és meggyilkolta az ő testvérét. És miért gyilkolta meg azt? Mivel az ő cselekedetei gonoszok voltak, a testvéreié pedig igazak. Ne csodálkozzatok atyámfiai, ha gyűlöl titeket a világ!” (1Ján 3:11–13) – Isten és Sátán között feloldhatatlan ellentét feszül, a földi történelemben, egészen a végig. Mielőtt az ember beengedte volna a Földre Sátánt, azelőtt a mennyben kibontakozott már ez a küzdelem. S az a valaki, aki színről színre látva Istent, megengedte magának, hogy teremtményként az igaz és szeretetteljes Teremtő ellen lázadásba fogjon, aki „nem állott meg az igazságban” és Isten igazságával – a szereteten alapuló törvényeivel – szemben a maga hazug, de az igazságtól ellopott köntösébe öltöztette érveit, attól a Sátántól aligha várható, hogy bármit is belásson, elfogadjon, ami igazság és szeretet. A „hazugság atyjává és embergyilkossá” (Ján 8:44) lett itt is attól a pillanattól fogva, hogy az ember a földi világba beeresztette. A közbeékelt látomás mennybeli „viaskodás”-ról tudósít, még a Föld megteremtése előtt, mely Sátán és az ~ 140 ~

Jelenesek_m.indd 140

2005.06.16. 5:30:03

Atya Isten által küldött Mihály – Jézus Krisztus egyik jelképes neve, ötször fordul elő a Bibliában (Dán 10:13, 21; 12:1; Júd 9; Jel 17:7) – között folyt le. Nem testi, hanem lelki viaskodás volt ez, nyilván. Jézusnak azonban nem sikerült a lázadás útjáról visszafordítania az ördögöt. Az angyalok fejedelme, a leghatalmasabb teremtett szellemiség az önzéssel, a szeretet hiányával párosulva a legborzasztóbb, legkorlátoltabb, leggonoszabb lény lett. Sajnos, az angyalok harmadrésze hozzászegődött. A „helyük sem találtatott többé a mennyben” (12:8) kifejezés arra utal, hogy az ellenállás véglegessé válásával Istennek meg kellett őt fosztania tisztségétől. Sátán nem vezethette többé Isten angyalait, csupán a zászlaja alá gyűlteket, akiket démonoknak nevezünk. A „levettetés” (12:9 és sk.) kifejezés azonban mást, újabb eseményt jelöl. Sátánnak bejárása volt a mennybe (Jób 1–2. fej.) egészen Jézus Krisztus golgotai haláláig (vö. Luk 10:18; Ján 12:31). Amikor Krisztus áldozatát meghozta, Sátánnak egyszer s mindenkorra távoznia kellett Isten színe elől. Tevékenysége a Földre korlátozódik. Itt akarja „mind az egész föld kerekségét elhitetni” (12:9/b), itteni romboló művére nézve hangzik el, különösen a történelem legvégső időszakára nézve: „Jaj a föld és a tenger lakosainak, mert leszállott az ördög tihozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van.” (12:12) A legyőzött erők a végső vereségük előtti utolsó időszakaszban a legkegyetlenebbek. Látható volt ez a második világháború utolsó negyedében-ötödében, mikor is kétszer több pusztulás söpört végig a világon, mint a háború kitörésétől összevéve. Ilyen a mi történelmi végidőnk is. Sátán kegyetlen, nem adja föl a vesztes ~ 141 ~

Jelenesek_m.indd 141

2005.06.16. 5:30:03

játszmát. Ameddig teheti, kísért, vádol, hazudik, tagad, letagadtatja önmagát is, csakhogy még többet ártson és irtson. Nem lehetnek illúzióink korunk csatározásai felől. A XX. században mintegy 200 millió ember szállt a sírba erőszakos halállal, több, mint 40 évszázad alatt összevéve. Már a 9–11. fejezetekben 3 utolsó „jaj”-ról hallhattunk. E közbeékelt látomás végén a legborzasztóbb jaj következik: „Jaj a föld és a tenger lakosainak, mert leszállott az ördög tihozzátok, nagy haraggal teljes, úgymint aki tudja, hogy kevés ideje van.” (12:12) Az erőszak és ámítás, az „ordító oroszlán” és a „világosság angyala” (1Pét 5:8 és 2Kor 11:4) erőit és eszközeit egy kézbe fogva indul Sátán legvégső csatájára, földi emberek és intézmények befolyásolásával. Ezt a szándékot egyedül Isten Igéje és az azt képviselő igazi egyház leplezi le. A legnagyobb győzelem a hit győzelme Jézus követőinek életében, akik „a Bárány véréért, bizonyságtételüknek beszédéért és életüket nem kímélve mindhalálig győztek” (12:11). Ezért fordul Sátán legnagyobb erőivel az asszony, a napbaöltözött asszony ellen.

A napba öltözött asszony útja 1700 éven át: „a pusztai egyház” sorsa Amerika felfedezéséig és az üldözöttek befogadásáig (12:13–18) Miután Jézus a mennybe ment, egyházára ugyanaz a sors várt, mint Őreá földi életében: „Ha gyűlöl titeket a világ, tudjátok meg, hogy engem elébb gyűlölt tinálatoknál. Ha e világból volnátok, a világ szeretné azt, ami az övé, de mivelhogy nem vagytok e világból, hanem én választottalak ki magamnak titeket e világból, ~ 142 ~

Jelenesek_m.indd 142

2005.06.16. 5:30:03

azért gyűlöl titeket a világ.” (Ján 15:18–19) Ezután Jézus az üldözéseknek egy következő, még keservesebb fázisáról is szólt: „És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem. Ezeket pedig azért beszéltem néktek, hogy amikor eljő az az idő, megemlékezzetek róluk, hogy én mondtam néktek.” (Ján 16:3–4) Az üldözések e két szakaszát pontosan azonosíthatjuk: az i. sz. I–IV. század eleje között külső üldözések csapdosták a kereszténység fáját, ezekben azonban kitartott, egységes maradt Krisztus gyülekezete. A IV. századtól belső üldözés vette kezdetét, mivel a kereszténység két ágra szakadt: a meglévő lelki kereszténységből kivált a hatalmi kereszténység, és ez utóbbi üldözni kezdte az előbbi képviselőit. A „puszta” a kietlenség, a társadalom peremvidékének jelképe, a „pusztai kereszténységet” előbb a római államhatalom szorította a társadalom megvetettjei közé, utóbb pedig az államhatalommal együttműködő hatalmi egyház üldözte. Krisztus akkori követőinek egyedüli oltalma Isten volt, aki az üldözések mindkét formájában gondját viselte azoknak, akik hűségesek maradtak hozzá. Már az eddigi próféciákat ismerve is félelmetesek a látomás képei: „Mikor azért látta a sárkány, hogy ő levettetett a földre, kergetni kezdte az asszonyt, aki a fiút szülte. De adatott az asszonynak két nagy sasszárny, hogy a kígyó elől elrepüljön a pusztába az ő helyére, hogy tápláltassék ott ideig, időkig, és az időnek feléig. És bocsátott a kígyó az ő szájából az asszony után vizet, mint egy folyóvizet, hogy azt a folyóvízzel elragadtassa.” (12:13–15) Ebben a néhány versben az i. sz. I–XVII. századot, több mint másfél évezred folyamatát láthatjuk, egyszerű, jelképes alakban. Az üldözések második szakaszában ~ 143 ~

Jelenesek_m.indd 143

2005.06.16. 5:30:04

ugyanis nemcsak Róma üldözött egyedül, hanem a protestáns egyházak is átvették az általuk joggal bírált elődtől annak borzalmas eszközeit: a primátus és kiátkozás „diotrefészi” szellemét (3Ján 9–10). Kálvin megégettette Szervét Mihályt, a Bibliát kutató puritánokat, a baptistákat, a metodistákat kizárták, kiátkozták. Az „anathema sit!” nemcsak Dél, hanem Észak jelszavává is vált. Nemcsak katolikus üldözött protestánst az ellenreformáció időszakában, hanem protestáns is protestánst. Az üldözött puritánok, herrenhutterek, mennoniták, baptisták, metodisták azonban egy újonnan fölfedezett földrészen oltalomra leltek: „De segítségül lett a föld az asszonynak, és megnyitotta a föld az ő száját, és elnyelte a folyóvizet, amelyet a sárkány az ő szájából bocsátott.” (12:16) Amerikát éppen ebben az időszakban, 1492-ben fedezte fel Kolumbusz Kristóf. Az 1517-ben elindított reformáció igazi zászlóvivői közül a XVII. század elejétől fogva sok üldözött vándorolt ki ide a Mayflowerrel: a Pilgrims Fathers, a zarándokatyák nemzedéke. Ők alapították meg a Föld első országát, mely szabadságot – vallás- és lelkiismereti szabadságot – biztosított polgárainak. A kereszténység legújabb és legutolsó hajtása is ebből a világból nőtt ki: a Miller-mozgalom és örököse, az adventközösség. Az Egyesült Államoknak 1776 után másfél évszázadra volt csak szüksége, hogy megelőzze a fejlődés élvonalában az öreg kontinenst, Európát. Félelmetes a kép azonban, mellyel ez a látomás befejeződik: „Megharagudott azért a sárkány az asszonyra, és elment, hogy hadakozzék az ő magva maradékával, az Isten parancsolatainak megőrzőivel, és akiknél volt a Jézus Krisztus bizonyságtétele. És állt a tengernek fövenyére.” (12:17–18) ~ 144 ~

Jelenesek_m.indd 144

2005.06.16. 5:30:04

A hideglelős, vészjósló jelenet érzékelteti: Sátánnak egyelőre nincs nagyobb mozgástere, de nem mond le arról, hogy el ne torzítsa a jövőben Amerikát. Csupán a kedvező alkalomra vár, hogy cselekedjék. A tengerpart fövenyéről lesi, mikor kezdhet munkába. Egy látomás közbeékelésével folytatódik majd a prófécia az Egyesült Államokról a 13:11 versétől fogva. A közbeékelés azonban megint szükségszerű: a világ legerősebb államává fejlődő USA mellett ott láthatjuk a végidő legerősebb, régi-új egyházi hatalmát: Rómát.

A Jelenések könyve a tengerből feljövő fenevadról (13:1–10) Miközben Sátán a tengerparton állva várakozik, János apostol a tengerből egy fenevadat lát feljönni, ugyancsak hét fejjel és tíz szarvval, ahogy a sárkány esetében is megfigyelte (12:3). Ez a fenevad egyesítette magában a párduc, a medve és az oroszlán által jelképezett hatalmak elnyomó eszközeit, így erősítette meg őt gazdája, a sárkány, aki „adta az ő erejét annak, és az ő királyiszékét, és nagy hatalmat” (13:2/b). János apostol arra is figyelmes lett, hogy ez a 42 hónapig (=1260 napig=évig) teljhatalommal rendelkező fenevad egyszer csak egyik fején „halálos sebbel megsebesíttetett, de az ő halálos sebe meggyógyíttatott, és csodálván, az egész föld követte a fenevadat” (12:3). A fenevad történelmi útját Isten elleni káromlások, szidalmak szegélyezték, Isten választottai ellen való hadakozások jellemzik. Később azt is megtudjuk majd róla, hogy „részeg volt a szentek vérétől és a Jézus bizonyságtevőinek vérétől” ~ 145 ~

Jelenesek_m.indd 145

2005.06.16. 5:30:04

(Jel 17:6). Ennek ellenére a Föld népei „csodálják” és „imádják” a fenevadat, csakúgy mint a sárkányt, „ezt mondván: Kicsoda hasonló e fenevadhoz? Kicsoda viaskodhatik ővele?” (13:4/b). Sátán Jézust is arra szólította fel, hogy őt imádja, a Megváltó azonban így válaszolt: „Eredj el Sátán, mert meg van írva: Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.” (Mt 4:10) Amire Jézust nem sikerült rávennie, későbbi tanítványainak egy részét és a világot rá tudta venni. Nem máról holnapra, persze, hanem évszázadok erőszakosságaival és csalásaival. Mindenesetre, a végidőbe, a XIX–XXI. századba érkezve, Sátán lába előtt hever a világ lelkileg-szellemileg, de testileg is. Ez az egyházi hatalom, mely az eltorzuló Amerikával szövetségre lép, s az eltorzuló Amerika az, mely az antikrisztusi intézményt támogatni fogja, akár a trón és az oltár szövetsége a középkorban, midőn az előbbit frank királyságnak, Nagy Károly-i impériumnak vagy Németrómai Császárságnak nevezték. A kettősből az „oltár”-t mindig Róma képviselte. Azért nem kell sokat bajlódnunk a tengerből feljövő fenevad azonosításával, mert ez a jelkép már János apostol előtt 600 éve ismert volt, Dániel próféta könyve 7., és az arra épülő 8., 9., 12. fejezetből. A jelképet – a fenevadat, vagy más néven a pusztító utálatosságot – maga Jézus Krisztus szó szerint, a Jeruzsálemet körülzáró Rómával tette egyenlővé (Mt 24:15). Méghozzá ahogyan az ókori Róma egykor Jeruzsálemet körülzárta, úgy vette az egyházi Róma újra meg újra ostromgyűrűbe a „pusztai egyház”-at a középkorban (Lk 21:24), és erre készül a vég idején is (Jel 17:13–14). A XVIII–XX. század között azonban a nemzetállamok kialakulásával elveszítette befolyását a polgári életre. Az állam és egyház szétvá~ 146 ~

Jelenesek_m.indd 146

2005.06.16. 5:30:04

lasztásával Róma hatalma kényszerszünetre lett ítélve. Ő mint „megözvegyülést” tartja ezt számon (Jel 18:7/b, vö. 2:22). Hatalmi erő nélkül a hatalmi kereszténység is csaknem halottá vált – többek között ez is azt mutatja, hogy nincs sok kereszténység benne, csupán annak utánzata, látszata. Hogy új életet leheljen belé, Sátánnak a legerősebb világi hatalommal kell összekapcsolnia, ahogy a középkorban a frankokkal, a németekkel léptette Rómát szövetségre. A mi korunkban ez a legerősebb világi hatalom: az Amerikai Egyesült Államok.

Az eltorzult Amerikai Egyesült Államok (13:11–18) Itt fogja újra képbe a látomás előbb elejtett fonalát a Jelenések könyve próféciája: „Azután láttam más fenevadat feljönni a földből, akinek két szarva volt, a Bárányéhoz hasonló, de úgy szólt, mint a sárkány.” (13:11) Szó szerint „abból a földből” (vö. 12:16) látta a másik fenevadat feljönni János apostol, mely föld egykor „segítségül lett az asszonynak”. Az üldözött európai protestánsok a szabadság és munkaszeretet Amerikáját hozták létre a keleti partvidéken, főként Rhode Islanden. Az új állam államok szövetségévé lett. Nem volt akadálytalan az Egyesült Államok felemelkedése, de az előbbi két jog biztosítása megmutatta, mire mehet egy nemzet, ha Isten törvényeinek érvényt szerez. Az idők során azonban a munkaszeretetet és a tisztességes megélhetést felváltotta a pénzszeretet és a meggazdagodási vágy, a szabadságot pedig a határokat nem ~ 147 ~

Jelenesek_m.indd 147

2005.06.16. 5:30:04

ismerő szabadosság. A föld, mely egykor segítségül lett másoknak, mára másokat leigázó fenevaddá vált, mely „a Bárányéhoz hasonló, de úgy szólt, mint a sárkány” (13:11/b). Ez a fenevad nem a tengerből emelkedett ki – akkor a nemzetek egymás elleni küzdelme vetette volna föl –, sem nem a mélységből támadt, mint a 11. fejezetben látott tömegméretű ateizmus. A földből, vagyis organikus fejlődéssel, kiszámítható növekedéssel emelkedett a többi nemzet fölé. Nem vigyázott azonban magára, és észrevétlenül eltorzult. Sátán nemcsak durvasággal („mélységből”), kegyetlenkedéssel („tengerből”), hanem megfoghatatlan apró lépések torzításaival („földből”) is dolgozik. Egyetlen védőbástyánk: Isten Igéje. Egyetlen győzelmi lehetőségünk: a neki való engedelmesség. A földből feljövő fenevad – a protestánsnak mondott Amerika – hozzáfog, hogy fölemelje Rómát, – mely őseit a máglyára küldte, és saját földrészéről elűzte. Nem elégszik meg azonban csupán fölemelésével: a Róma képviselte hagyományvallást a maga amerikai élményvallásával – élményegyházaival – a világ trónjára emeli, és a népeket Róma képmásának (eikon) elfogadására és követésére kényszeríti. Korlátlan világegységet, világdiktatúrát fog létrehozni, melyből csupán a bibliai törvényvallást, Krisztust személyes hittel követők maradnak ki. A világegységet azonban éppen ellenük hozza létre, mint egykor Darius király tanácsnokai lehetetlen törvényük megalkotásán egyes-egyedül azért dolgoztak, hogy Dániel prófétát bevádolhassák (Dán 6. fej.). A világegységhez majd a Jelenések könyve 17–18. fejezetei visznek a legközelebb, de innen, a 13. fejezet második felétől fogva azt látjuk, hogy a végső események egyik fő témája ennek létrehozása lesz: ~ 148 ~

Jelenesek_m.indd 148

2005.06.16. 5:30:04

„És az előbbi fenevadnak minden hatalmasságát cselekszi őelõtte, és azt is cselekszi, hogy a föld és annak lakosai imádják az első fenevadat, amelynek halálos sebe meggyógyult. És nagy jeleket tesz, annyira, hogy tüzet is hoz alá az égből a földre, az emberek láttára. És elhiteti a földnek lakosait a jelekkel, amelyek adattak néki, hogy cselekedje a fenevad előtt; azt mondván a föld lakosainak, hogy csinálják meg a fenevadnak képét, aki fegyverrel megsebesíttetett, de megelevenedett. És adatott annak, hogy a fenevad képébe lelket adjon, hogy a fenevad képe szóljon is, és azt művelje, hogy mindazok, akik nem imádják a fenevad képét, megölessenek. Azt is teszi mindenkivel, kicsinyekkel és nagyokkal, gazdagokkal és szegényekkel, szabadokkal és szolgákkal, hogy az ő jobb kezükre vagy a homlokukra bélyeget tegyenek. És hogy senki se vehessen, se el ne adhasson semmit, hanem csak akin a fenevad bélyege van, vagy neve, vagy nevének száma.” (13:12–17) A félelmetesen elsötétülő kép végén mégis gondoskodott Jézus vigasztaló fénysugárról. Miközben emberi erők egyesülnek a Bibliát ismerő hívő emberek szemében nyilvánvaló sugallat alapján, Isten nem hagyja el azokat, akik az egység igazsága helyett az igazságban élők egységét keresik. (Vö. Ján 17. fej., Jézus könyörgését – nem a világ, hanem a benne hívők egységéért!) „Itt van a bölcsesség. Akinek értelme van, számlálja meg a fenevad számát, mert emberi szám: és annak száma hatszázhatvanhat.” (13:18) A 666 rejtélyét Andreas Helwig, a berlini protestáns főiskola nyelvész professzora fejtette meg 1612-ben megjelentetett Antichristus Romanus című művében. A fenevad száma: a saját magára alkalmazott önmegjelölésének, a saját hivatalos nyelvén való kifejezésének ~ 149 ~

Jelenesek_m.indd 149

2005.06.16. 5:30:04

egyszerű összeadással nyert számértéke: Az ókori gemátria egyik esetével van dolgunk, amely szerint a VICARIVS FILII DEI kifejezés tölti be a bibliai megjelölés keretét, azaz ahogyan a pápaság „Isten Fia helytartójá”-nak nevezi magát. Ennek számértékei – 5, 1, 100, 1, 5, 1, 50, 1, 1, 500, 1 – adják ki a 666-ot, mely a sok-sok dánieli jövendölés után igazán nem újdonság, csupán pont az „i” betűn. Mindamellett fontos és megkerülhetetlen azonosítás.

A sötétség után felragyogó látomás a 144 000-ről (14:1–5) A sötét, nyomasztó látomás után felszabadító, örömteli kép tárul elénk a Jelenések könyve 14. fejezete szerint. A könyvnek ez a negyedik része, amint láthatjuk, előreívelések és visszatérések, új és újabb közbevetések sorozata. A bevezető látomás (12:1–6) után már a harmadik közbeékelésnél tartunk. Miről van szó? Arról, hogy mielőtt elsötétülne a világ jövőjének képe, két örömteli látomás bontakozik ki. A 14. fejezet egyébként három részből áll: először a Jézus második eljövetelét mint üdvösségüket várók csoportja, a 7. fejezetből már megismert elpecsételtek serege áll a Sion hegyén, a Bárány mellett, miközben jellemzésüket halljuk (14:1–5). Azután az emberiséghez szóló utolsó evangéliumhirdetés hatalmáról értesülünk (14:6–13, vö. Mt 24:14). Végül az aratás és a szüret jelképeiben az igazak egybegyűjtése és a kárhozottak ítélete bontakozik ki (14:14–20). A fejezet jelképei most is egyszerűek, és maguk helyett beszélnek. A Bárány Jézus Krisztus jelképe (Ján 1:29). ~ 150 ~

Jelenesek_m.indd 150

2005.06.16. 5:30:04

A Sion hegye Jeruzsálem dombja, amelyre a templom épült, mindkét név a mindenkor hívő közösség jelképe (Gal 6:16). A 144 000 már a Jel 7. fejezetéből ismert és azonosított „nagy sokaság, melyet senki meg nem számlálhatott” (Jel 7:9/a), a Jézus Krisztus második eljövetelét élve megérők és elfogadottak sokasága, „a tenger kincsözöne, a népek gazdagsága” (Ésa 60:5/b). A látomás képies formában azt ismétli meg, amit Jel 3:21 állított: hogy a történelem összes igaz keresztényei közül azok állnak legközelebb Üdvözítőjükhöz, akik második eljövetele előtt az Övéhez hasonló győzelemre jutnak. A 144 000 jellemzése (a 4–5. versekben) jelzi az Isten által megkívánt szintet a végső időben, melyben „nagyobbá lesz a tudás” (Dán 12:4/b). Öt kijelentést olvashatunk róluk. „Ezek azok, akik asszonyokkal nem fertőztették meg magukat, mert szüzek” – a végidő keresztényei legelőször is gondolkodásukban keresztények. „Amiként gondolkodik az ember, az ő maga.” (Péld 23:7) Nem keverik össze az igazat és a hamisat, a tisztát és a tisztátalant, a szentet és a közönségest (3Móz 10:10). A napba öltözött asszony egyháza és a parázna asszony(ok) egyháza (Jel 17:1 és sk.) között nem lehet egyezség. „Vajon járnak-é ketten együtt, ha nem egyeztek meg egymással?” (Ámós 3:3) „Ezek azok, akik követik a Bárányt, valahová megy” – ugyanakkor ezek a hívő Jézus Krisztust követők nem a maguk egyházát követik, egyáltalán nem rendelik alá magukat semmi emberi tekintélynek, hanem egyedül Jézus Krisztusnak mint „fej”-nek, – ahogyan azt a Biblia egyébként számtalanszor hangsúlyozza is (Eféz 1:22; 4:15; 1Kor 12:12 és sk.). Tekintélytisztelők, de nem tekintélyelvűek. Mértékük a Bárány beszéde, bármit kér is tőlük. ~ 151 ~

Jelenesek_m.indd 151

2005.06.16. 5:30:05

„Ezek áron vétettek meg az emberek közül Istennek és a Báránynak zsengéiül” – jól tudják, milyen drága árat fizetett Isten a megváltásukért, mindenekfölött becsülik Megváltójukat, és nem pusztán kötelesség, hanem őszinte szeretet „szorongatja” őket (2Kor 5:14). „Az ő szájukban nem találtatott álnokság” – hogy mennyire szeretik Jézust, életük árulja el. Jézus azt mondta követőinek búcsúbeszédében: „Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.” (Ján 14:15) Isten törvényét megtartani egyedül Jézus Krisztusba mint bűntelen (még beszédében is bűntelen) Közbenjáróba vetett hit által lehetséges. A végidő keresztényei – s itt a Jelenések könyve ezt az ígéretet már harmadszor mondja el (3:21, 7:14–17) – kerülnek a legközelebb Krisztushoz. Ahogy Őróla elhangzott: „álnokság sem találtatott szájában” (Ésa 53:9/b), úgy a második eljövetele előtti kereszténységről is ott áll a jövendölés: „És marasztok közötted nyomorult és szegény népet, akik bíznak az Úr nevében. Izráel maradéka nem cselekszik hamisságot, nem szól hazugságot, és nem találtatik szájában álnokságnak nyelve, hanem legelésznek és lenyugosznak, és nem lesz, aki felrettentse őket.” (Sof 3:12–13) „Mert az Isten királyiszéke előtt feddhetetlenek” azzal is tisztában vannak, hogy róluk élő állapotukban születik majd meg a mennyei ítélet, hogy méltók az örök életre. Úgy is élnek, olyan erőfeszítéseket is tesznek a hétköznapi életükben, ahogy Pál apostol tanácsolta: „És kérve kértünk, hogy Istenhez méltóan viseljétek magatokat, aki az Ő országába és dicsőségébe hív titeket.” (1Thess 2:12) Ez az öt jellemvonás összefoglalóul: a politikai ökumenizmus, a szervezetimádat, az önimádat legyőzése, Jézus Krisztus testtélételének elfogadása (1Ján 4:1–3), és a mennyei ítéletről szóló dánieli próféciák (Dán 8:14; ~ 152 ~

Jelenesek_m.indd 152

2005.06.16. 5:30:05

1Pét 4:17; 1Thess 5:1 és sk.) követése. Ilyenek az igazi keresztények, Jézus második eljövetelének várói és útkészítői, a menny örökösei, kegyelem folytán.

A hármas angyali üzenet az örökkévaló evangéliummal (14:6–13) Miután az előző látomás és a hozzá fűzött jellemzés elhangzott, János apostol három angyal megjelenését látta, mindegyikük más-más üzenettel kereste föl a történelem végső időszakának emberiségét. Nyilvánvalóan ez is jelképes látomás, és semmiképpen sem azt jelenti, hogy angyali lények végzik azt el, amit embernek kell elvégeznie a másik ember érdekében. Isten az evangéliumhirdetés munkáját a maga kezébe is vehette volna, az angyalok rendjére is bízhatta volna, mégis úgy határozott, hogy esendő, de megváltozott, törékeny, de általa kincsekkel megajándékozott emberek tegyék ezt embertársaikért. „Ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy amaz erőnek nagy volta Istené legyen, és nem magunktól való.” (2Kor 4:7) A három angyal – azaz jelképezésükben a végidő keresztényei mint Isten „angeloszai”, vagyis követei – három végső üzenettel fordul az emberiséghez. Az első angyal „az örökkévaló evangélium”-ra, a hiteles bibliai jó hírre alapozva szólítja meg az emberiséget, és a jelenkori világ érzékeny pontjaira tapint. „Féljétek az Istent” – egy külsődleges vallásoskodásba merülő világnak az istenfélelem szükségességét hirdeti. Az istenfélelem az igazán értékes, komoly hitet jelenti: „Az istenfélelem a rossz gyűlölése” – vagyis nem elégszik meg ~ 153 ~

Jelenesek_m.indd 153

2005.06.16. 5:30:05

a jó elismerésével, hanem a rosszal való radikális szembefordulást valósítja meg. A világ a „langymelegség” vallásoskodásába merül (Jel 3:15–16), az istenfélelmet alapjaiban nélkülözi. Nem Istentől kell félni, Istent kell félni (az eredeti görögben az „istenfélelem”-nek megfelelő szó, az euszébia „jó félelmet” jelent, mint amikor egy szép táj, csodálatos alkotás láttán összeborzongunk, szemben a „rossz félelem”-mel, ami a vétkeink miatt keríthet hatalmába bennünket). „És néki adjatok dicsőséget” – folytatódik tovább az első angyal üzenete, mely az istenfélelemre építve az istendicsőítésre szólít fel. Nem a harsány, ovációs, karizmatikus lelkendezésre, hanem az értelem és szív engedelmességére olyan korban, melyben az emberdicsőítés a leggyorsabban terjedő ragály. „Az önimádat társadalmát” (Cristopher Lasch) éljük, és ez hitet, szeretetet, s velük együtt szinte minden jót kizár. „Mert eljött az Ő ítéletének órája” – folytatódik tovább az üzenet, konkrétan rámutatva, amit a Jel 10:1–11:2 részletében láthattunk: Isten a történelem végórájának időpontját nem nyilatkoztatta ki, a végidő korszakának kezdetét azonban igen, Dán 8:14 2300 éves próféciájában. E szerint a jövendölés szerint – mely Dán 9:25 időpont-meghatározása szerint i. e. 457-ben vette kezdetét – a 2300 éves prófécia 1844-ben lejárt. Jézus esküvéssel erősítette meg (Jel 10:6/a), hogy „több idő [profétikusan kinyilatkoztatott idő] nincs”. Az emberi történelem legutolsó szakaszába érkezett. „És imádjátok azt, aki teremtette az eget és a földet, és a tengert és a vizek forrásait” – miközben a világ embereket és intézményeket imád (vö. Jel 13:3–4, 8), az üzenetnek ez a része Isten imádására szólít fel, a Tízparancsolat IV. parancsolatára való visszahivatkozás jegyében. A modern világ hagyomány- és élményvallásosságával szemben Isten örök ~ 154 ~

Jelenesek_m.indd 154

2005.06.16. 5:30:05

törvényének szent, sérthetetlen és megváltoztathatatlan voltát hirdeti, mint az a parancsolat, amelyre visszautal: „Megemlékezzél a szombatnapról, hogy megszenteljed azt. Hat napon át munkálkodjál, és végezd minden dolgodat; De a hetedik nap az Úrnak a te Istenednek szombatja: semmi dolgot se tégy azon se magad, se fiad, se leányod, se szolgád, se szolgálóleányod, se barmod, se jövevényed, aki a te kapuidon belől van. Mert hat napon teremtette az Úr az eget és a földet, a tengert és mindent, ami azokban van, a hetedik napon pedig megnyugodott. Azért megáldotta az Úr a szombat napját, és megszentelte azt.” (2Móz 20:8–11) A második angyal üzenete azt jelenti be, hogy a személyes istenhiten és a törvény betöltésén alapuló vallásossággal szemben az emberi, a politika és az egyház összefonódásában jelentkező vallásosság Isten szemében „elesett” (a 14:8-ban a „leomlott” helyesbítésével. Leomlani csak a hét csapás idején fog: Jel 18:2). Babilon részegítő italát és azzal a föld lakosainak elbódítását majd a Jel 17:1–6 látomása fogja kifejteni, s a következő, 18:4 szólít fel a bukott egyházak végleges elhagyására. A harmadik angyal a legvégső összeütközés alkalmával, mintegy utolsó szóként harsan fel, és a fenevad vallásosságával való mindennemű szakításra ösztönöz. A fenevad vallásossága a hamis vallások kvintesszenciája. Isten csapásai a végső nagy evangéliumhirdetés (Mát 24:14) vége felé már készülődni kezdenek. Isten nem védhet meg embereket, akik a feltárt világosság ellenére is Sátán szolgálatában kívánnak megmaradni. Az igazi kereszténység hármas mércéje: „a szenteknek békességes tűrése” (hüpomoné = állhatatosság), az „Isten parancsolatainak megtartása”, „Jézus hite” által (14:12) – továbbra is változatlan. Ha lesznek is mártíromságok az ~ 155 ~

Jelenesek_m.indd 155

2005.06.16. 5:30:05

elpecsételés előtt, „boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg…” (Jel 14:13). A három angyal egyszerre is, ugyanakkor időben egyre erősebben, egymás után is kifejti hatását. Ha Jézus követőinek buzgalma el-ellanyhul is (vö. Jel 3:14–16; Mt 25:5), az utolsó órában jött szőlőmunkások, egyesülve a reggel óta fáradozókkal (Mt 20:1–16) végül is elvégzik feladatukat. A föld készen áll az aratásra.

Az aratás és szüret két cselekménye (14:14–20) A mezőgazdasági munkában két nagyarányú begyűjtés van: a nyári aratás és az őszi szüret. A gabona betakarítása és a szőlőlé kisajtolása. A Biblia jelképes nyelvezetében az előbbi az igazak feltámadásával és az élő igazak elváltozásával egyenlő, akik mennyei életet nyernek ezáltal, az utóbbi a gonoszok végleges, visszavonhatatlan megbüntetését jelenti, mely egyenlő az élet jognak elvételével (Zsolt 37:10, 20, 36, 38; Abd 16; Ján 3:16, stb.). A 14. fejezet végén akár be is fejeződhetnék a Jelenések könyve, hiszen időben a legmesszebbre elért már: Jézus először egybegyűjti az igazakat, majd másodszor „a földnek szõleit vetette az Isten haragjának nagy borsajtójába. És megtaposták a borsajtót a városon kívül, és vér jött ki a borsajtóból a lovak zablájáig, ezerhatszáz futamatnyira” (14:19/b–20). Gyakori szerkesztésmód a Bibliában – történeti elbeszélésekben éppúgy, mint látomásokban –, hogy egyegy folyamaton átfogóan és gyorsan végigszalad, majd – miután az erdőtől a fát is látjuk – részletekbe bocsátkozik. Így van ez most is. ~ 156 ~

Jelenesek_m.indd 156

2005.06.16. 5:30:05

Jézus második és legvégső, harmadik eljövetelével a legtágabb időhatárokig jutottunk el. Végigkövettük Isten hatalmas küzdelmét a végidő emberiségéért, azt, hogy az ítélet lezajlása előtt mindenki méltányos időt kap az egyéni, személyes döntésre. Élet és halál kérdéséről van szó. „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” (Ján 17:3) „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Ján 3:16) Miután így végig fölvázolta az eseményeket, a következő fejezetek – újabb látomások – állandó vissza-viszszatérések lesznek, melyek az így már felvázolt legvégső események egyes részleteit világítják meg. Előbb a hét csapásra tér vissza a profetikus látomás (15–16. fej.), majd a hét csapást közvetlenül megelőző világhelyzetre (17–18. fej.), míg végül Isten egyházának elkészülésére és a Földre másodszor érkező Jézus megjelenésének részletező bemutatására kerül sor (19. fej.). Ami a 14. fejezet vége, ugyanaz lesz a 19. fejezet vége is: „És láttam, hogy az ég megnyílt, és ímé volt egy fehér ló, és aki azon ült hivatott Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik. És az Ő szemei olyanok, mint a tűzláng, és az Ő fején sok korona, az Ő neve fel volt írva, amit senki nem tud, csak Ő maga. És vérrel hintett ruhába volt öltöztetve, és a neve Isten Igéjének neveztetik. És mennyei seregek követték Őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve. És az Ő szájából éles kard jött ki, hogy azzal verje a népeket, és Ő fogja azokat legeltetni vasvesszővel, és Ő nyomja a mindenható Isten haragja hevének borsajtóját. És az Ő ruháján és tomporán oda volt írva az Ő neve: királyoknak Királya, és uraknak Ura.” (19:11–16) ~ 157 ~

Jelenesek_m.indd 157

2005.06.16. 5:30:05

Bevezető látomás a hét csapáshoz és a hét utolsó csapás (15–16. fej.) Minden ószövetségi próféta figyelme „ama nap”, az „Úr napja” felé irányult. Jézus Krisztus első eljövetelekor több ízben is beszélt az emberiség történelmének legutolsó, lezáró rövid időszakáról. Amikor a názáreti zsinagógában kezébe adták Ésaiás próféta könyvének tekercsét, Ő kihajtotta, és így olvasta a Rá vonatkozó kettős próféciát: „Az Úrnak Lelke van énrajtam, mivelhogy felkent engem, hogy a szegényeknek az evangéliumot hirdessem, elküldött, hogy a töredelmes szívűeket meggyógyítsam, hogy a foglyoknak szabadulást hirdessek és a vakok szemeinek megnyílását, hogy szabadon bocsássam a lesújtottakat, hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét.” (Luk 4:18–19) A próféciát Jézus nem olvasta végig. Ahol behajtotta a könyvtekercset, ott a mondat az eredeti ésaiási jövendölésben így folytatódott: „hogy hirdessem az Úrnak kedves esztendejét, és igazságszolgáltatásának napját” (a „bosszúállás” kifejezés helyesbített fordításban). Az egész emberi történelem az Isten „jókedvének”, „kegyelmének” „esztendeje”. Ehhez képest azonban a történelem legvégén lesz egy rövid időszak, – jelképesen „egy nap”, az addigi hosszú évszázadokhoz képest –, melyen az Úr igazságot szolgáltat. Még az emberi történelem keretein belül! Még folynak, peregnek az események, amikor Isten meg fogja mutatni, „hogy különbség van aközött, aki szolgálja Őt, és aközött, aki nem szolgálja Őt” (Mal 3:17). – Ez a hét utolsó csapás. A hét utolsó csapás előtt bevezető látomás áll. Mint oly sokszor a Bibliában, s itt, a Jelenések könyvében ~ 158 ~

Jelenesek_m.indd 158

2005.06.16. 5:30:05

kiváltképpen, az örömteli végeredményt állítja elénk a látomás: azokat látja először János apostol, akik győzelmet értek el a fenevad – erőszakosan a világra kényszerített – vallásossága fölött (13. fej.), akiket Isten oltalom alá helyezhetett az elpecsételés során (7. fej.), akik Mózes és a Bárány énekét énekelik (az „ének” Istennel szerzett rendkívüli tapasztalatot jelent). Ezután arra lett figyelmes János apostol, hogy a mennyben megnyílt „a bizonyságtétel sátorának temploma” (a megfogalmazás a Tízparancsolatra utal, mely az ószövetségi templom legbelső részében, a szentek szentjében lévő frigyládában foglalt helyet). Isten örök törvénye, a megsértett Tízparancsolat miatti haragjának ideje eljött. Isten eddig „figyelt és hallgatott” (Mal 3:16), most azonban: „Eljön a mi Istenünk és nem hallgat, emésztő tűz van előtte, s körülte erős forgószél. Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét.” (Zsolt 50:3–4) Isten elhúzódó türelme után haragos igazságszolgáltatást várna az ember. De a mennyei templom megnyílásakor nem fekete ruhába öltözött, haragvó tekintetű lények jelzik a hét utolsó csapás kezdetét, hanem „Kijött a templomból a hét angyal, akinél a hét csapás volt, tiszta és fehér gyolcsba öltözve, és mellüknél arany övekkel körülövezve” (15:6). Isten az ítéletben és a végső igazságszolgáltatásban sem hazudtolja meg magát. Ő egyszerre a szeretet és igazság Istene. Az utolsó hét csapás poharainak kitöltéséhez hozzákészülő angyalok fehér ruhákba vannak öltözve, mellüknél aranyövvel körülövezve, és a kezükbe kerülő „harag pohara” is – „aranypohár” (15:7). Végezetül az is jelentőségteljes, hogy a mennyei templom megtelt füsttel „az Isten dicsőségének és erejének miatta” (vö. 1Kir 8:10–11; 2Móz 40:34–38; Ésa 4:1–5), „és senki a templomba be nem mehetett”, azaz ~ 159 ~

Jelenesek_m.indd 159

2005.06.16. 5:30:06

egyértelmű jelzésként szolgál ez arra, hogy a kegyelemidő letelt, Jézus Krisztus közbenjárása a bűnösökért befejeződött. Akik a hét utolsó csapást elpecsételésként élik át, annyira teljeseknek kell lenniük Szentlélekkel, „aki által megpecsételtettetek a teljes váltságnak napjára” (Eféz 4:30), hogy mennyei Közbenjáró nélkül kell megállniuk. Bűnt nem követnek el. A Biblia nem hirdet perfekcionizmust,5 csak a földi történelem legvégső időszakára, utolsó napjaira. Akkor Jézus Krisztus valódi választottjainak ugyanaz az egyetlen ige teljesedik be életükben, mint ami a golgotai kereszten mondott hatodik szó volt: „Elvégeztetett” („Beteljesedett” – Ján 19:30). „Hanem a hetedik angyal szavának napjaiban, mikor trombitálni kezd, akkor elvégeztetik az Istennek titka, amint megmondotta az Ő szolgáinak, a prófétáknak.” (Jel 10:7) Ez az a nagy titok, amelyet a próféták előre közöltek, s most a hét csapás idején beteljesedik. Jézus győzött, követői a történelem során győztek, egyháza a legvégső időben fog győzni. A küzdő egyházat felváltja a győzelmes, diadalmas egyház. Ezt az eddig soha nem látott győzelmet sok más ige is megerősíti (Sof 3:12–13; Jel 3:21; 7:14–17; 16:18; 19:7–8; Eféz 5:27), hogy az erre a napra készülő mai keresztények hite erős legyen. Higygyenek ennek elérhetőségében. Higgyenek a kegyelem erejében (Zsolt 67). Isten kegyelme a Szentlélek által ilyen csodálatos beteljesülésekre képes, ha az emberek „teljes szívből, teljes lélekből, teljes erőből” szeretik Őt és hisznek Benne.

5 Perfekcionizmus: teljes tökéletesség, melyet az ember a földi világban elérhet.

~ 160 ~

Jelenesek_m.indd 160

2005.06.16. 5:30:06

Miután a bevezető látomás ismét ráirányította a figyelmet nemcsak a soron következő történésekre, hanem az azoknak eszmei alapot nyújtó hitbeli összefüggésekre is, szózat utasítja a hét angyalt a csapások kitöltésére. A „pohár” és tartalmának kitöltése (vagy kiürítése) a Bibliának szintén ismert jelképei közé tartozik (vö. Zsolt 75:9; Ésa 51:17; Jer 25:15, Mt 20:22; 26:42; Ján 18:11). Az egyes poharak tartalmának kitöltésekor egy-egy látomás kerekedik ki. A csapások, melyek az emberiségre következnek, egyfelől a történelem során felhalmozódott bűnök természetes következményei, másfelől Isten büntetéseként azok felgyorsult lefolyása. Az első csapás: bőrbetegségek a fenevad képviselte vallásosságot követők között. A másodiknál a tengerek, a harmadiknál a folyóvizek szennyeződnek el, „olyanná lőn, mint a halott vére”, „és lőn vér” (16:3–4). A negyedik csapásnál a földi hőháztartás teljesen felborul a fölmelegedés irányába, „és tikkadtak az emberek nagy hévséggel” (16:9). Még tart az első csapás, amidőn az ötödik is feltűnik (16:11), ezúttal a „fenevad királyiszéke”, „az ő országa sötétül el”. A hatodik csapás a jelképesen „Armageddon”-nak nevezett „viadal” (16:12–16), amikor azonban Jézus közbelépésével vet véget a földi történelemnek, de a földi élővilág szenvedéseinek is, hiszen a hetedik csapásnál, amikor rettenetes és addig soha nem tapasztalt földindulás rázza meg a világot, és talentum nagyságú (30–40 kilós) jégeső zúdul a földre – nos, ekkor e bolygó újra „kietlen és puszta” lesz, mint volt Isten teremtése előtt (1Móz 1:2), egyedül a rombolás fejedelmének, Sátánnak és démonainak adva otthont (Jel 20:1 és sk.), – a rombolóknak a lerombolt égitesten. A csapások kitöltetésekor több ízben is hallhatjuk, hogy a meg nem tért emberek e nyilvánvaló jelek ellenére ~ 161 ~

Jelenesek_m.indd 161

2005.06.16. 5:30:06

sem gondolkodnak el, „és nem tértek meg” (16:9), „káromolták a menny Istenét” (16:11), egészen a legutolsó csapásig (16:21). Aki a nagy evangéliumhirdetés idején nem fogadja el az igazságot – „A Te igéd igazság” (Ján 17:17) –, azt az utána következő, nyilvánvaló jelek és csodák sem fogják meggyőzni (vö. Mt 16:1 és sk.). A hét csapás idejére valóban minden eldőlt már, és „a hetedik angyal szavának napjaiban, mikor trombitálni kezd, akkor elvégeztetik az Istennek titka, amint megmondotta az Ő szolgáinak, a prófétáknak” (Jel 10:7). „Aki igazságtalan, legyen igazságtalan ezután is, és aki fertelmes, legyen fertelmes ezután is, és aki igaz, legyen igaz ezután is, és aki szent, szenteltessék meg ezután is.” (Jel 22:11) Amit az ószövetségi próféták külön-külön, egymástól függetlenül és évszázadokkal ezelőtt megjövendöltek, itt egyvégtében áll előttünk. És megfordítva is igaz: ahogy végigolvassuk a hét utolsó csapás leírását, és visszalapozunk Izráel prófétáihoz, még mélyebb értelmet, még élesebb kontúrokat nyernek a 2600–2800 éve leírt sorok, melyek közül most a hét utolsó csapásról és előzményeiről a legsokoldalúbban, legmegrázóbban s a mai füleknek legidőszerűbben szóló Sofóniás prófétát idézzük: „Közel van az Úrnak nagy napja, közel van és igen siet, az Úr napjának szava keserves, kiáltoz azon a hős is. Haragnak napja az a nap, szorongatásnak és nyomorúságnak napja, pusztításnak és pusztulásnak napja, sötétségnek és homálynak napja, felhőnek és borúnak napja. Kürtnek és tárogatónak napja a megerősített városok ellen, és a büszke tornyok ellen! És megszorongatom az embereket, és járnak, mint a vakok, mert vétkeztek az Úr ellen, és kiontatik vérük, mint a por, és testük, mint szemét. Sem ezüstjük, sem aranyuk nem ~ 162 ~

Jelenesek_m.indd 162

2005.06.16. 5:30:06

szabadíthatja meg őket az Úr haragjának napján, és az Ő féltő szeretetének tüze megemészti az egész földet, mert véget vet, bizony hirtelen vet véget e föld minden lakosának.” (Sof 1:14–18)

Az Armageddon (16:12–16) A hét utolsó csapás sorozatában a legrészletesebben a 6. csapásnál időzik a Jelenések könyve. Nem véletlenül. Ebből érthetjük meg Jézus közbelépésének a legfontosabb, legdöntőbb okát. Amikor nagy tömegek bíznak a világméretű, „babiloni összefogásban”, közvetlenül a csapások kitöltése előtt, a „Sárkány szájából, a fenevad szájából és a hamis próféta szájából” hangzó „tisztátalan, békákhoz hasonlóan undorító” tanítások hatására, a világ megittasodva tekint a válságproblémái leküzdését ígérő jövője felé. Amikor azonban a csapások kezdetüket veszik, „kiszárad az Eufrátesz” (e folyónál épült föl Babilon), vagyis a világméretű vallási-politikai összefogás bázisa összeroppan: tömegek fordulnak el tőle, bizalmukat vesztve törekvéseiben. A világon elképesztő zűrzavar áll be, a csalódott és nekikeseredett emberek haragjának zűrzavara. Gyorsan kell bűnbakot találni, hogy a papok vezette testületek szövetsége elterelje önmagáról a felelősséget. Azokra fognak mutogatni, akik a kezdetek kezdetétől elzárkóztak Babilon részegítő borától. Isten népére fogják, hogy ilyen világhelyzet állt elő. Jézus Krisztus hűséges követői életveszélybe kerülnek. Úgy veszik őket körül, mint egykor Debóra és Bárák maroknyi hadseregét a Tábor-hegy körül fölsorakozó Sisera-had, vagy mint ~ 163 ~

Jelenesek_m.indd 163

2005.06.16. 5:30:06

Illés prófétát a Kármel-hegyen a 850 Baál- és Aserapróféta. Ez lesz az az ütközet, amit „zsidóul [héber nyelven] Armageddonnak neveznek” – az Armageddon elé tett figyelmeztető és lefordítást kérő szó utal rá, hogy itt is jelképes a megjelölés. Az „Armageddon” lefordítva »Megiddó hegyét« jelenti. Ilyen hegy nincsen Palesztinában, van viszont Megiddó-síkság, és annak nyugati szélén a Kármel-, keleti szélén a Tábor-hegy. A fentebb említett előkép-események (Debóra: Bírák 4–5, Illés: 1Kir 18. fejezeteiben) világméretű beteljesedése „készít utat a királyoknak, akik jönnek Napkelet felől”. „Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből” (1Thess 4:16/a) népe megszabadítására. A történelemben mindig voltak keresztényüldözések, de olyan üldözés, mely mindenkit, a kereszténységnek még az írmagját is ki szerette volna irtani, sosem volt. Sátán erre látta elérkezettnek az időt, ahogy az egész föld feletti hatalmat – méghozzá Jézus nevében! – megkaparintotta. Ezért most már nem „halogatja az Úr a hazajövetelét” (Mt 24:48), hanem „kiszállsz néped szabadítására, fölkented segítségére, szétzúzod a főt a gonosznak házában; nyakig feltakarod az alapjait.” (Hab 3:13). E vészterhes időben is „boldog” azonban az, „aki vigyáz és őrzi az ő ruháit”. Új ruhát kapni ekkor már lehetetlen, a kegyelmi idő lezárult. A meglévő fehér ruhát, tiszta gyolcsot azonban őrizni kell (Zak 3:4; Luk 15:22; Jel 19:8). Ez a boldog-mondás jelzi, hogy az elpecsételtek valóban elpecsételtek, a legsúlyosabb támadások közepett is oltalom alatt vannak, biztonságban részesülnek, ugyanakkor küzdelmes életük ekkor érkezik „Jákób háborúságának” idejébe, „de megszabadul abból” (Jer 30:7). ~ 164 ~

Jelenesek_m.indd 164

2005.06.16. 5:30:06

Bordélyház és kocsma: a világegység kiépülése (17:1–18) A 14:14–20 versekben megörökített második eljövetelt immár másodszor is bemutatták a hét utolsó csapás látomásában a 16:12 és 17. versei. „Meglett”, „Elvégeztetett”, ismét az emberi történelem legvégén vagyunk. Azonban újabb visszatekintés, közbeékelt prófécia következik. A Jelenések könyve 17. fejezetében a Biblia egyik legviszszataszítóbb látomását találjuk, mely a világ állapotát közvetlenül a hét utolsó csapás előtti időben mutatja be. Ennek a látomásnak és a hozzá fűzött magyarázatnak adtuk ezt az összefoglaló címet: bordélyház és kocsma; hiszen a világméretű paráznaság és részegség jelenetei elé kerülünk. János apostol „sok vizen ülő” „fenevadat” látott, hátán egy „parázna asszonnyal”. A parázna asszonynak „parázna lányai” (a madame bordélyházi alkalmazottai) is voltak (a 17:5-ben „paráznák”-nak visszaadott kifejezés az eredeti görögben nőnemben áll, így ez a pontos fordítása). A paráznaságot a „föld királyaival” folytatták, és a „paráznaság borával lerészegítették a föld lakosait” (17:2). Ami belül hamu, az kívül arany: „Öltözött pedig az asszony bíborba és skarlátba, megékesíttetett arannyal és drágakővel és gyöngyökkel, kezében egy aranypohár volt, tele utálatosságokkal és az ő paráznaságának tisztátalanságával.” (17:4) A bordélyházat vezető és a föld királyaival paráználkodó asszony jellemzése akkor lesz igazán félelmetes, amikor azt is megtudjuk róla, hogy „részeg volt a szentek vérétől és a Jézus bizonyságtevőinek vérétől” (17:6), vagyis célja a bódítás, és aki nem engedelmeskedik annak, azt megöli, elpusztítja. ~ 165 ~

Jelenesek_m.indd 165

2005.06.16. 5:30:06

Az Armageddonnál jelzett Babilonnak lerészegített tömegbázisa van tehát, nem különb vagy jobb: ezek a megigézett néptömegek. „És az ő homlokára egy név volt írva: Titok, a nagy Babilon, a parázna lányoknak és a föld utálatosságainak anyja.” (17:5) János apostol mindegyik jelképet ismerte, ezért mondja a látomás végén, melyet a hét utolsó csapást kitöltő angyalok egyike mutatott meg néki: „és nagy csodálkozással csodálkoztam, mikor láttam őt” (17:6/b). A „sok víz”, a tenger – a népek, a nemzetek jelképe a Bibliában (azonosítása éppen itt, Jel 17:15. versében található). „A vízből feljövő fenevad” Dániel könyve 7. fejezete óta többszörösen ismert (Jel 13:1; 14:9–11; 16:2, 10), azonosítása magától Jézus Krisztustól való (Mt 24:15): ez Róma. „A parázna asszony” – ellentétben a „napba öltözött asszonnyal” (Jel 12:1 és sk.) – a magát kereszténynek feltüntető, valójában a politikai erőkkel szövetkező, hatalmi kereszténység, mely a Jelenések könyvének negatív főszereplője (Jel 2:13–14, 20–23; 6:5–8; 9:20–21; 13:1–18; 14:8–12). A „királyok” a politikai vezetők és államok jelképe. A „paráznaság” az állam és az egyház, a politika és a vallás összekeverése, szentségtelen kapcsolata, mely a kereszténység történelmében a IV–VI. század idején alakult ki, és a középkorban jutott teljhatalmi helyzetbe. A XIV. század elején ezt a látomást Dante az Isteni színjátékban (XIX. ének) már azonosította: …mert kapzsiságtok rontja a világot jókat tiporva, rosszakat kímélve. Már gondolt az Evangélista rátok, mikor egy Nőt vizek fölött csücsülve a királyokkal szajhálkodni látott, ~ 166 ~

Jelenesek_m.indd 166

2005.06.16. 5:30:06

Akinek e világra fölkerülve hét feje volt s tíz szarv védte, ha küzdött; de férje megrontá, bűnbe merülve. Istenné tettetek aranyt, ezüstöt, nálatok bálványimádó se rosszabb: egyet imád az, százakat a püspök. Aj, Konstantinus, látod mennyi rosszat szült nem megtérésed, de adományod, mellyel először lett egy pápa gazdag! (Babits Mihály fordítása) A földi történelem végén, a hét utolsó csapás előtt létrejön a nagy világegység, ami a föld lakosai számára „a menny kapujá”-nak látszik, Isten szemében azonban merő „zűrzavar” (a Babilon vagy Bábel kettős jelentése szerint). A világegységet Róma hozza létre – az a Róma, melynek történelme a látomást követő magyarázat szerint „volt és nincs, és a mélységből jő fel, és megy a veszedelemre”, „amely volt és nincs, noha van” (17:8). Rómát a 13:18-ból már ismert VICARIVS FILII DEI-hez hasonló, kivédhetetlen pontossággal azonosítja azzal is, hogy „a hét fő a hét hegy, melyen az asszony ül” (17:9). Petrarca szonettjét idézhetjük: Fájdalom kútja, dühödés szállása (A Daloskönyv CXXXVIII. szonettje) Fájdalom kútja, dühödés szállása, bűn iskolája, bősz, eretnek oltár! Hamis, rossz Bábel vagy, ki Róma voltál, sóhajnak, könnynek nincs itt megállása. ~ 167 ~

Jelenesek_m.indd 167

2005.06.16. 5:30:07

Álság kohója, börtön szörnyű mása, hol nől a gaz, s hol minden jó kiholt már! Élőknek pokla! Krisztus Urunk hol jár? Csoda, hogy vár még büntető csapása! Atyáid ellen hol veszed a merszet, ki egykor szűzi szegénységből lettél, orcátlan ringyó? És mi a reményed? Paráznaságod tán, vagy ebül szerzett kincsed? Konstantin pedig vissza nem tér! De reng a föld, mely hátán tűr ma téged. (Rónai Mihály András fordítása) Ebben a magyarázatban hull le a lepel a „hét fej” és részben a „tíz szarv” jelképéről is. A hét fej közül az „öte elesett” – Róma elődei, mely hatalmaknak eszközeit felhasználta Jel 13:2 szerint, azaz történeti sorrendben az első fej Babilónia (Dán 2:38/b), a második Médo-Perzsia (Dán 8:20), a harmadik a Nagy Sándor-i Görögország (Dán 8:21), a negyedik a császári Róma (Mt 24:15), az ötödik az ateizmus politikai intézményei (Jel 11:7), a hatodik, amely van, maga az egyházi Róma (Dán 7:25; 2Thess 2:2–4; Jel 13:18), a hetedik, mely „még el nem jött, és mikor eljő, kevés ideig kell annak megmaradni”: a látomásban szereplő politikai ökumenizmus (Babilon), de a fenevad alakváltásaiként – mintegy legutolsó alakváltásaként – „a hét közül való nyolcadik”, a legfőbb ihlető, maga Sátán lép fel (17:10–11), – noha „a veszedelemre megy” (vö. Jel 20:10). Ami pedig a „tíz szarvat”, vagyis a „tíz királyt” illeti: ezekről kétszeresen is volt már szó Dániel könyve ~ 168 ~

Jelenesek_m.indd 168

2005.06.16. 5:30:07

2. és 7. fejezetében. A szoborkolosszus tíz lábujja, illetve a fenevad tíz szarva az ókori Római Birodalomból kinövő európai utódállamok jelképei. A fenti fejezetek után Európa itt, a Jelenések könyve 17. fejezetében szerepel harmadszor a bibliai próféciákban. Az európai államok az Egyesült Államok történelmi útjának felívelése után háttérbe szorultak, főként két világháborújuk következtében. Egyesülési törekvéseik, mint a középkorban, a mostani időszakban is erőteljes kifejezést nyernek. Az I. világháború után kezdeményezett Páneurópai Unió eszméje a Szovjetunió és a kelet-európai nemzetek rendszerváltozásai után a megvalósulás útjára léphetett. Az 1990-es évektől kiformálódó Európai Unió napjainkban szerveződik és bővül, brüsszeli központosítással. A világegység tengelyét az Amerikai Egyesült Államok és az „európai egyesült államok” képezik. Ez utóbbiaknak azonban – mint a középkorban – „egy a szándékuk: erejüket és hatalmukat a fenevadnak adják”, és „hatalmat kapnak mint királyok egy óráig a fenevaddal” (17:13, 12). Az „egy óra” a nap egyhuszonnegyed része, az egy nap az év 1/360-ad része, 360:24=15 nap, azaz ez a szövetség már nem 1260 éves lesz, hanem teljhatalma mindössze két hétig fog tartani. A valláspolitikai szövetségről a lepel azonban a következő versben hull le: „Ezek a Bárány ellen viaskodnak.” (17:14/a) Az európai államok Rómával kötött szövetsége kifejezetten Krisztus és követői ellen irányul. (A Bibliában maga Jézus nevezi követőit is „bárány”-oknak, „juh”-oknak, vö. Ján 1:19-et; Mt 10:16; Ján 10:1–16.) Ezt a törekvést csak Jézus Krisztus személyes megjelenése, második eljövetele győzi le – de Ő is csak azután „testileg”, hogy követői előbb hit által legyőzték „lelkileg”: ~ 169 ~

Jelenesek_m.indd 169

2005.06.16. 5:30:07

„Ezek a Bárány ellen viaskodnak, és a Bárány meggyőzi őket, mert uraknak Ura, és királyoknak Királya, és az Ővele való elhívottak és választottak és hívek is.” (17:14) A látomás és a hozzáfűzött magyarázat azzal zárul (17:15–18), hogy elismétli a lelki vakságukról híres európai nemzetek armageddoni megkeseredését („kiszárad az Eufrátesz”). Az európai államok egykor az eltorzult vallásosság miatt váltak vakokká, most viszont a tömeges ateizmus és az újra feltámadó eltorzult vallásosság együttes ereje „vakítja meg a hitetlenek elméit” (2Kor 4:4/a). Sátán mindkét fegyverét egy kézbe fogva, ádázul küzd ebben az időben, mint aki tudja, hogy napjai meg vannak számlálva (Jel 12:12/b).

A világegység leomlása mint a nagy üzlet végleges kudarca (18:1–24) A közbeékelt, visszatekintő látomás után most újabb közbeékeléses visszatekintés következik. Hol előreszaladnak a látomások, hogy a folyamatokat a maguk teljességében érzékeltessék, hol pedig vissza-visszatérnek egy-egy adott gócpont megvilágítására. A Jel 14:8-ban szereplő második angyali üzenet hírül adta, hogy Isten szemében „elesett, elesett Babilon”, a 18:2-ben megszólaló negyedik angyal viszont már valóban „leomlás”-ról beszél: „És ezek után láttam más angyalt leszállni a mennyből, akinek nagy hatalma volt; és a föld fénylett annak dicsőségétől. És kiáltott teljes erejéből, nagy szóval mondván: Leomlott, leomlott a nagy Babilon, és lett ördögöknek lakhelyévé, minden tisztátalan léleknek tömlöcévé, és minden tisztátalan ~ 170 ~

Jelenesek_m.indd 170

2005.06.16. 5:30:07

és gyűlölséges madárnak tömlöcévé. Mert az ő paráznasága haragjának borából ivott valamennyi nép, és a földnek királyai ővele paráználkodtak, és a földnek kalmárai az ő dobzódásának erejéből meggazdagodtak.” (18:1–3) A mostani közbeékelés egészen közelre megy, és bemutatja Babilont szinte a leomlás előtti pillanatokban, majd pedig magában a leomlásban. A leomlás – és a még előtte elkezdődő hét utolsó csapás – előtt Isten a nagy evangéliumhirdetést elfogadó, hit által megigazuló embereket kiszólítja az egyre eltorzultabb egyházi intézményekből. Ján 10:16 jövendölése Jel 18:4–8 szerint most teljesedik be: „És hallottam más szózatot a mennyből, amely ezt mondta: Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból: Mert az ő bűnei az égig hatottak, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól. Fizessetek úgy néki, amint ő fizetett néktek, és kétszerrel kettőztessétek meg néki az ő cselekedetei szerint, amely pohárból itatott, ugyanabból kétannyit töltsetek néki. Amennyire dicsőítette magát és dobzódott, annyi kínnal és gyásszal fizessetek néki, mert ezt mondja az ő szívében: Úgy ülök, mint királynéasszony, és nem vagyok özvegy, és semmi gyászt nem látok. Ennekokáért egy nap jönnek őreá az ő csapásai: a halál, a gyász és az éhség, és tűzzel égettetik meg, mert erős az Úr, az Isten, aki megbünteti őt.” (18:4–8) Nagyon beszédes mozzanatok vannak ezekben a kijelentésekben. Egyrészt a határozott felszólítás a „kifutás”-ra, mely nélkül Isten nem oltalmazhatná meg őket, mint egykor Lótot sem, ha Sodomában marad. Másrészt, hogy egész „népei” tartózkodnak Istennek a különféle egyházakban. Harmadrészt, hogy „özvegyi” ~ 171 ~

Jelenesek_m.indd 171

2005.06.16. 5:30:07

sorból „királynéasszony”-nyá vált a hatalmi egyház: visszanyerte középkori tetszhalott férjét, az államot. Ezután a Babilon összeomlását siratókat látjuk, jajszavukat halljuk. Kik is siránkoznak? A „kalmárok”, (nagykereskedők, 18:11–14), az „árusok” (kiskereskedők, 15–16), a „hajósmesterek” (beszállítók, fuvarosok, 17–20), a művészek, akik kiszolgálták alkotásaikkal Babilont (22). Végezetül egy erős angyal jelenik meg, aki malomkőhöz hasonló követ dobva a tengerbe szemlélteti: „Ilyen módon nagy sebességgel vettetik el Babilon, ama nagy város, és többé meg nem találtatik.” (21/b) Néhány beszédes mozzanatra itt is hadd hívjuk fel a Biblia-olvasók figyelmét. Az egyik: a világ végső időszakában nem a földművelésen alapuló nyugodt gazdálkodás lesz az úr, hanem a kereskedés. „A te kalmáraid voltak a földnek fejedelmei” (23/b), a pénzvilág, a bankárvilág és a Földet tönkretevő áruszállítás gazdái – ma kb. 1–2%-nyi tehetős ember – kezében van világunk. A másik: mi mindennel kereskednek (12–13), mi mindent adnak-vesznek: „rabokat és emberek lelkeit” (13/b). A gyermek- és rabszolgakereskedelem virágzik. Az emberek kiszolgáltatottságával visszaélve pompázik a tömegmanipuláció, a tömegpszichózis. Ilyen világ készülődik a szemünk előtt. Ilyen világ kínál alternatívákat a zsákutca két oldalán, a politikai jobb- vagy baloldalon, miközben diadalúttá zárul a hatalmi vallásosságban. Ilyen a Föld – az Istentől való eltávolodás legszélsőbb pontjai felé sodródva –, a XXI. század legelején.

~ 172 ~

Jelenesek_m.indd 172

2005.06.16. 5:30:07

A Föld megrontójának elpusztítása és Jézus megjelenése (19:1–21) A nyomasztó földi jelenetek után János apostol figyelmét égi kórus éneke fordította más irányba: „És ezek után hallottam mintegy nagy sokaságnak nagy szavát az égben, amely ezt mondta: Aleluja! az üdvösség és a dicsőség, és a tisztesség és a hatalom az Úré, a mi Istenünké! Mert igazak és igazságosak az Ő ítéletei, és azt a nagy paráznát, amely a földet megrontotta az ő paráznaságával, elítélte, és megbosszulta az Ő szolgáinak vérét annak kezén. És másodszor is mondták: Aleluja! és: Annak füstje felmegy örökkön örökké. És leborult a huszonnégy Vén és a négy élőlény, és imádta az Istent, aki a királyiszékben ült, mondván: Ámen! Aleluja! És a királyiszéktől szózat jött ki, amely ezt mondta: Dicsérjétek a mi Istenünket mindnyájan Ő szolgái, akik félitek Őt, kicsinyek és nagyok! És hallottam mintegy nagy sokaság szavát, és mintegy sok vizek zúgását, és mintegy erős mennydörgések szavát, mondván: Aleluja! mert uralkodik az Úr, a mi Istenünk, a mindenható. Örüljünk és örvendezzünk, és adjunk dicsőséget néki, mert eljött a Bárány menyegzője, és az Ő felesége elkészítette magát. És adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba; mert a fehér gyolcs a szenteknek igazságos cselekedetei. És mondta nékem: Írd meg: Boldogok azok, akik a Bárány menyegzőjének vacsorájára hivatalosak. És mondta nékem: Ezek az Istennek igaz beszédei. És leborultam annak lábai előtt, hogy imádjam őt, de mondta nékem: Meglásd, ne tedd, szolgatársad vagyok néked és a te atyádfiainak, akiknél a Jézus bizonyságtétele van; ~ 173 ~

Jelenesek_m.indd 173

2005.06.16. 5:30:07

Istent imádd, mert a Jézus bizonyságtétele a prófétaság lelke.” (19:1–10) A sok rossz után a valódi jó, a sötétedő földi történelemben végzett hatalmas isteni munka gyümölcse: Jézus győztes, diadalmas népe áll előttünk. A Bárány menyegzőjére elkészült a menyasszony, immár valóban várva Vőlegényét. A jellemekben megnemesedett egyház mint az emberiség maradéka, az igaz emberiség, „elkészült”, de „adatott annak, hogy felöltözzék tiszta és ragyogó fehér gyolcsba”. A két kifejezés Isten és ember maradéktalan együttműködését szemlélteti: Ha az ember „elkészül”, Isten „ad” – ad mérhetetlenül többet és jobbat, mint ami emberi. A Szentlélek kitöltése szerzi ezt. Az eddig már több ízben is megjövendölt esemény újra itt áll az utolsó földi jelenetek egyikének pillanatkép-próféciájában. Amihez oly közel volt már az őskereszténység („fehér lovas” – Jel 6:2), de amelytől egyre csak távolodott, különösen a nagy hitehagyás után, most Isten visszavezette nyáját oda, ahol „megtisztulnak, megfehérednek és megpróbáltatnak sokan, az istentelenek pedig istentelenül cselekesznek, és az istentelenek közül senki sem érti, de az értelmesek értik” (Dán 12:10). Íme, itt „a tiszta és ragyogó fehér gyolcs”. A nagy reménység, a nagy ígéret a ma még izzadsággal és könnyel küzdő Krisztus-hívők számára. Erről az ígéretről ma egyetlen kereszténynek sem szabad megfelejtkeznie. Mi több, egyetlen pillanatra sem szem tévesztheti szem elől. Nem akartál már te is elfutni, méghozzá többször is, Isten művétől? A műtől – mondtad, nem magától Istentől?! De láttad újra és újra, hogy Isten és műve kölcsönösen függ egymástól, nemcsak a mű Istentől, ~ 174 ~

Jelenesek_m.indd 174

2005.06.16. 5:30:07

hanem Isten is a művétől, mely sokszor olyan méltatlan Hozzá, de Ő mégis küzd érte, várakozik és így sem késik: „Mert e látomás bizonyos időre szól, de vége felé siet és meg nem csal; ha késik is, bízzál benne; mert eljön, el fog jönni, nem marad el!” (Hab 2:3). Isten a művében van, és műve Istenben, s ezt végiggondolva, ismét csak maradtál. Mikor láttad és gondoltad végig ezt? Az imádságban. Mit adott az imádság? További erőt és nyugalmat, hogy – ha emberekre nem is mindig – Istenre éjjel-nappal számíthatsz, és Isten is számít rád. Ne légy tehát Illés. Ne kelljen az Úrnak azt kérdeznie tőled: „Mit csinálsz itt, Illés?” Ne légy Jónás sem, a nagy halban való megtérése utáni Jónás sem. Ne kelljen az Úrnak azt kérdeznie tőled: „Avagy méltán haragszol a tök miatt?” Ne légy olyan, aki „nagyokat kíván” ebben a világban, mint Báruk. (Jer 45:5) Ne várj jutalmat sem, csak egyetlen jó szó formájában sem, mert ha itt megkapod jutalmadat, nem lesz ok rá, hogy megkaphasd a mennyben. Ha valahonnan félreállsz, sosem megbántódásból, érzékenységből tedd, hanem azért, hogy másokat ne ingerelj a további bántásra. Mindig és minden gondoddal fordulj az Úrhoz. „Az Úrra nézek szüntelen” – ez legyen jelszavad (Zsolt 16:8). „De én az Úrra nézek, várom az én szabadításom Istenét, meghallgat engem az én Istenem.” (Mik 7:7) Ha kitartasz a könnyek között is, szemed földerülése minden képzeletet felülmúl majd. Meglátod, hogyan szereti az Úr azt, aki Fia szenvedéseiben osztozik. Meglátod, hogy szeretete és hatalma mire lesz képes azokért, akik „mindvégig állhatatosak maradnak” (Mt 24:13). A végső beteljesülésben lesz részed, az a bűntelen állapot. Ha ma megtanulod és gyakorlod a bűnök legyőzését, ha komolyan veszed, hogy Isten gyűlöli a bűnt, és te is gyűlölöd, ha olvasod ígéretét, ~ 175 ~

Jelenesek_m.indd 175

2005.06.16. 5:30:07

hogy „nem megy be abba semmi tisztátalan” (Jel 21:27/ a), és te sem akarsz tisztátalan lenni, ha mindezt ma életre-halálra gondolod, Isten elvégzi benned a csodát, és felvirrad a nap, amikor olyan leszel te is, mint Jézus Krisztus, aki sohasem visszatartani akarta azt, ami az övé, hanem megosztani veled. Ő „nem tekintette zsákmánynak azt, hogy Ő Istennel egyenlő” (Fil 2:6), Ő „gazdag lévén, szegénnyé lett érettetek, hogy ti az Ő szegénysége által meggazdagodjatok” (2Kor 8:9). Ha megoszthatja mindenét veled, kegyelme maradéktalanul átjár és átalakít majd. Akkor tapasztalatból is tudni fogod, Isten mire képes, és ki az az Isten, aki „a te Istened” (Jel 21:3). Így „adatik” annak, aki „elkészült”.

Jézus Krisztus megjelenése (19:11–16) Jézus megjelenésének leírásai közül (14:14 és sk., 16:12; 17:14) ez a legrészletezőbb és egyben a leginkább dicsőséges. S a Biblia utolsó lapjain is van még új mondanivaló az „Igé”-ről, Akiről János, evangéliumának prológusában is oly felségesen tett bizonyságot: „És láttam, hogy az ég megnyílt, és ímé volt egy fehér ló, és aki azon ült, hívatott Hívnek és Igaznak, és igazságosan ítél és hadakozik. És a szemei olyanok, mint a tűzláng; és az Ő fején sok korona; a neve fel volt írva, amit senki nem tud, csak őmaga. És vérrel hintett ruhába volt öltöztetve, és a neve Isten Igéjének neveztetik. És mennyei seregek követték Őt fehér lovakon, fehér és tiszta gyolcsba öltözve. És az Ő szájából éles kard jött ki, hogy azzal verje a népeket; és Ő fogja azokat legeltetni vasvesszővel; és Ő nyomja a mindenható Isten haragja ~ 176 ~

Jelenesek_m.indd 176

2005.06.16. 5:30:08

hevének borsajtóját. És az ő ruháján és tomporán oda volt írva a neve: királyoknak Királya, és uraknak Ura.” (19:11–16) A fehér gyolcsba öltözöttekhez fehér lovas érkezik, a „fehér” a tisztaság, a „ló” a küzdelem, a hadviselés a jelképe. A nagy küzdelem, mely a mennyben kezdődött, és ezredévek barázdáiban haladt előre a Földön, döntő részét tekintve most véget ér. Amiről a 2. zsoltár háromezer éve szólt, most valósággá válik. A Megfeszített érkezik másodszor, immár ítélettételre.

A fenevad és a hamis próféta megsemmisülése (19:17–21) Jézus megjelenése után egy rövid lezárás jelzi, hogy a Jelenések könyvét ihlető Isten, aki „adta” (Jel 1:1) Jézus Krisztusnak, hogy mindezt kinyilatkoztassa nekünk, számolt e gyakran nyomasztó jelenetek súlyával, amikor a fenevad és a hamis próféta – a középkori és a reformációt végig nem vivő protestáns egyház – végső megítélését, és annak végrehajtását is kinyilatkoztatta. A „Bárány menyegzőjének vacsorájá”-val szemben ez ama másik vacsora, az antikrisztusi intézmények megsemmisítése: „És láttam egy angyalt állani a napban, és kiáltott nagy szóval, mondván minden madaraknak, amelyek repdesnek az égnek közepette: Jöjjetek el, és gyűljetek egybe a nagy Istennek vacsorájára; hogy egyétek a királyok húsát, és vezérek húsát és hatalmasok húsát, és lovaknak és rajtok ülőknek húsát, és mindenkinek húsát, szabadokét és szolgákét, és kicsinyekét és nagyokét. És láttam, hogy a fenevad és a föld királyai, és az ő seregeik ~ 177 ~

Jelenesek_m.indd 177

2005.06.16. 5:30:08

egybegyűltek, hogy hadakozzanak az ellen, aki a lovon ült és az Ő serege ellen. És megfogatott a fenevad, és ővele együtt a hamis próféta, aki a csodákat tette őelőtte, amelyekkel elhitette azokat, akik a fenevad bélyegét felvették, és akik imádták annak képét: ők ketten elevenen a kénkővel égő tüzes tóba vettettek: A többiek pedig megölettek a lovon ülőnek kardjával, amely az Ő szájából jött ki; és a madarak mind megelégedtek azoknak húsával.” (19:17–21) Ezekkel a jelenetekkel zárulnak a negyedik vázlatprófécia közbeékelt látomásokkal teletűzdelt jelenetei, hogy átadják a helyet az ítélet második szakasza és a Föld újjáteremtése zárójeleneteinek, melyek egyszersmind a Jelenések könyve befejezését is jelentik.

~ 178 ~

Jelenesek_m.indd 178

2005.06.16. 5:30:08

VI. fejezet

A

MILLENNIUM ÉS AZ ÚJJÁTEREMTÉS

(20:1–22:17)

A

z Apokalipszis eseményei – a Megváltó első eljövetelétől indulva egészen a második eljövetelig – négy szempont szerint peregtek le előttünk. A földi történelem „rettenetes ábrázatá”-nak (Dán 2:31) vonásai a múltéi lettek. A Föld kivérzett állapotában áll előttünk, „kietlen és puszta” (1Móz 1:2), mint azelőtt, hogy az idők kezdetén Isten szemgyönyörködtető világot formált volna belőle. Az ember által a világunkba engedett Sátán okozta e rombolást, emberi közreműködéssel. Most, hogy Jézus Krisztus a megváltottak seregével a mennybe tart, Sátán és angyalai maradnak a lepusztult Föld lakói. Erre utal a jelképes cselekmény: „És láttam egy angyalt leszállani a mennyből, akinél a mélység kulcsa volt, és egy nagy lánc a kezében. És megfogta a sárkányt, azt a régi kígyót, aki az ördög és Sátán, és megkötözte ezer esztendőre, és vetette őt a mélységbe; és bezárta azt, és bepecsételte őfölötte, hogy többé el ne hitesse a népeket, míg betelik az ezer esztendő; azután el kell néki oldoztatni egy kis időre.” (20:1–3) A hét utolsó csapás idején a gonoszság erői mind megsemmisülnek. Az idők folyamán élt emberek, akik önzésükből nem változtak meg, szintén a földben, a sír fogságában nyugszanak. Egyedül Sátán és démonainak ~ 179 ~

Jelenesek_m.indd 179

2005.06.16. 5:30:08

csapata él az elpusztult Földön. Ezzel a szembeszegüléssel súlyosabb a büntetésük, mint bárki másé. Mint az egész könyv során szemlélhettük, Jézus Krisztus második eljövetele előtt elkezdte az ítélet első szakaszát, amely az igazak fölötti ítélet (Dán 7:9 és sk., 1Pét 4:17; Jel 3:14; 10:1 és sk; 11:15–18); ez alapján támaszthatta fel azokat, akik abban felmentő ítéletet kaptak. Az ítélet második szakasza immár az üdvözült emberek bevonásával folytatódik (Mt 19:28). Ez az ezer éves ítélet, a millennium. Amennyire csak világos lehet három egyszerű Biblia-vers, ezek annyira világosak: „És láttam királyiszékeket, és leültek azokra, és adatott nékik ítélettétel; és láttam azoknak lelkeit, akiknek fejüket vették Jézus bizonyságtételéért és az Isten beszédéért, és akik nem imádták a fenevadat, sem annak képét, és nem vették annak bélyegét homlokukra és kezeikre; és éltek és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig. A többi halottak pedig meg nem elevenedtek, mígnem betelt az ezer esztendő. Ez az első feltámadás. Boldog és szent, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak; hanem lesznek az Istennek és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak Ővele ezer esztendeig.” (20:4–6) Az „első feltámadás” tehát az üdvözültek feltámadása, míg a második feltámadást a „második halál” követi majd, ami maga a kárhozat, az elveszés mindörökre. A millenniumi ítélet a mintegy hatezer éves történelem ezer éves kiértékelése. Nincs okunk azt képzelni, hogy Isten a történelem szörnyűségeit pergetné le újra, mintegy vetítővásznon. Sokkal inkább gondolhatjuk, hogy azt mutatja meg a mennyben minden örök életre jutott embernek, hogy a többieknek is, akik nincsenek itt, hányszor akarta üdvösségüket Jézus, de ők nem ~ 180 ~

Jelenesek_m.indd 180

2005.06.16. 5:30:08

akarták (Mt 23:37). Isten bizonyítani fogja, hogy mindenkiért mindent megtett, „hogy el ne vesszen, hanem örök élete legyen” (Ján 3:16). Nem Istenen múlik az ember révbe érkezése; Isten mindenki esetében „akarja” nemcsak az üdvösséget, de még azt is, hogy életében „az igazság ismeretére eljusson” (1Tim 2:4). Emberi felszínesség, állhatatlanság – mely a bűnt tartósítja, marasztalja – zár ki egyedül a mennyből. Amikor eltelik az ezer esztendő, és az ítélet második szakasza is lezárul, „Sátán eloldatik a fogságából” – ami a jelképes nyelvezetben annyit jelent, hogy visszanyeri összes emberi követőjét, akit csak maga mellé állított a történelem során. A kárhozatra jutók is először viszszanyerik az életüket, hogy szembesüljenek azzal, hogy élhetnének, ott lehetnének üdvözült embertársaik sorai között, hiszen ők sem érdemből, hanem kegyelemből kaptak örök életet. A gonoszság azonban nem képes és soha nem is lesz képes tanulni és okulni. Az alattvalóit visszanyert Sátán ráveszi őket arra, hogy zászlaja alá gyűljenek, és a Földet újjáteremteni készülő Jézus Krisztus és követői ellen vonuljanak: „És mikor eltelik az ezer esztendő, Sátán eloldatik az ő fogságából. És kimegy, hogy elhitesse a föld négy szegletén lévő népeket, a Gógot és a Magógot, hogy egybegyűjtse őket háborúra, akiknek száma, mint a tenger fövenye. És feljöttek a föld szélességére, és körülvették a szentek táborát és a szeretett várost; és Istentől a mennyből tűz szállt alá, és megemésztette azokat. És az ördög, aki elhitette őket, vettetett a tűz és kénkő tavába, ahol van a fenevad és a hamis próféta; és kínoztatnak éjjel és nappal örökkön örökké.” (20:7–10) Isten csak utoljára nyúl hatalomhoz, azután, hogy mindenki mindent látott és megérthetett. Góg és ~ 181 ~

Jelenesek_m.indd 181

2005.06.16. 5:30:08

Magóg az Isten-ellenes hatalmak jelképei Ezékiel prófétától fogva. A képsor lezárásaként a két ítélet és annak két következménye tárult még egyszer János apostol elé: „És láttam egy nagy fehér királyiszéket, és a rajta ülőt, akinek tekintete elől eltűnt a föld és az ég, és helyük nem találtatott. És láttam a halottakat, nagyokat és kicsinyeket, állani Isten előtt; és könyvek nyittattak meg, majd egy más könyv nyittatott meg, amely az életnek könyve; és megítéltettek a halottak azokból, amik a könyvekbe voltak írva, az ő cselekedeteik szerint. És a tenger kiadta a halottakat, akik őbenne voltak; és a halál és a sír is kiadta a halottakat, akik őnáluk voltak; és megítéltettek mindnyájan az ő cselekedeteik szerint. A sír pedig és a halál vettettek a tűznek tavába. Ez a második halál, a tűznek tava. És ha valaki nem találtatott beírva az élet könyvében, a tűznek tavába vettetett.” (20:11–15) Mindeme lezárások – Sátán és a bűn története egyszer s mindenkorra lezárult – után „az új ég és új föld”, vagyis a helyreállított földi világ panorámája tárult János apostol szemei elé. Az a pillanat, melyre a történelem összes igazai hitben tekintetüket szegezték. „Hitben haltak meg mindezek, nem nyerve meg az ígéreteket, hanem csak távolról látva és üdvözölve azokat, és vallást tévén arról, hogy idegenek és vándorok a földön. Mert akik így szólnak, nyilván jelentik, hogy hazát keresnek. És hogyha eszükbe jutott volna az, amelyből kijöttek, volt volna idejük a visszatérésre. Így azonban jobb után vágyódnak, tudniillik mennyei után; azért nem szégyelli őket az Isten, hogy Istenüknek neveztessék, mert készített nékik várost.” (Zsid 11:13–16) A menny és a föld újra egyesül. Ami oly sok embernek hihetetlennek látszik – nos, arra is gondolt Jézus Krisztus, hogy e prófé~ 182 ~

Jelenesek_m.indd 182

2005.06.16. 5:30:08

ciák közé ékelődjék a biztatás: „Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak”: „És hallottam nagy szózatot, amely ezt mondta az égből: Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velük lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velük, az ő Istenük. És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak. És mondta az, aki a királyiszéken ült: Ímé mindent újjáteszek. És mondta nékem: Írd meg, mert e beszédek hívek és igazak. És mondta nékem: Meglett. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak adok az élet vizének forrásából ingyen. Aki győz, örökségül nyer mindent; és annak Istene leszek, és az fiam lesz nékem.” (21:3–7) A győzelem bejelentése és a győzteseknek szóló ígéretek után azonban az elveszendők ábrázolása is itt áll: „A gyáváknak pedig és hitetleneknek, és utálatosoknak és gyilkosoknak, és paráznáknak és bűbájosoknak, és bálványimádóknak és minden hazugoknak, azoknak része a tűzzel és kénkővel égő tóban lesz, ami a második halál.” (21:8) Ezután már csak a legvégső látomások és igék következhetnek, vázlatául annak, „amiket szem nem látott, fül nem hallott, és emberi szív meg sem gondolt, azt készítette Isten az Őt szeretőknek” (1Kor 2:9). A hét utolsó csapás egyik angyala „a menyasszonyt, a Bárány feleségét” (21:9) mutatja be mint „mennyei Jeruzsálemet”. Az igazak fénylenek itt, mint a drágakövek. Ószövetségi próféciák beteljesedésénél vagyunk: „Drágábbá teszem az embert a színaranynál, és a férfit Ofir kincsaranyánál.” (Ésa 13:12). „Azon a napon, azt mondja a Seregeknek Ura, felveszlek téged Zorobábel, ~ 183 ~

Jelenesek_m.indd 183

2005.06.16. 5:30:08

Sealtiélnek fia, én szolgám, azt mondja az Úr, és olyanná teszlek, mint egy pecsétgyűrű, mert téged választottalak el, azt mondja a Seregeknek Ura.” (Agg 2:23). „És megsegíti őket az Úr, az ő Istenük ama napon, mint az Ő népének nyáját, és mint korona-kövek ragyognak az Ő földjén.” (Zak 9:16) A mennyei Jeruzsálem tisztaságát és szépségét János apostol a látomásban ásványokhoz hasonló színekben látta: a jáspis, az arany, az üveg, a zafír, a kalcedon, a smaragd, a sárdonix, a krizolitus, a berillus, a topáz, a krisopráz, a jácint, az ametiszt fényéhez hasonlóan. Mivel bűn nincs már, templomra sincs szükség, ahol a bűnök elrendezése folyt a történelemben a mennyei és a jeruzsálemi templomban. A rövid, de határozott kijelentésekkel festett leírás abban a tömör összegző mondatban kapja zárókövét, melyet az eddigiekben gyakran idéztünk: „És nem megy abba be semmi tisztátalan, sem aki utálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak akik beírattak az élet könyvébe, amely a Bárányé.” (21:27) Az „élet vizének folyója” mellett az „élet fája” is feltűnik mint ami az örök élet, a halhatatlanság anyagi alapjait biztosítja. A kivilágosult Föld új pompában ragyog. Nincs Sátán, nincsenek gonosz angyalok, sem olyan emberek, akik a másikat bántják vagy életére törnek. Az új emberiség történelmében „nem lesz kétszer veszedelem” (Náh 1:9/b). A fenséges és idilli látomás rendkívül visszafogott, és lassan távozik János apostol látóköréből, hogy örökre megmaradhasson a hitben és a reménységben.

~ 184 ~

Jelenesek_m.indd 184

2005.06.16. 5:30:09

VII. fejezet

BEFEJEZŐ

KIJELENTÉSEK

(22:6–17)

N

agy horderejű látomásokat, legrészletesebben éppen a mi korunkat megvilágító jövendöléseket követhettünk végig az utolsó, negyedik Jelenések könyvbeli vázlatpróféciában (12–19. fej.). Sokan, akik a Jelenések könyvébe csak bele-belelapoznak (mint ahogy a mi áttekintésünkbe is), egy-egy részleten megbotránkozhatnak, meg nem értésüket vagy nemtetszésüket nyilváníthatják. Megint mások eltérő tapasztalatokra, felfogásra, jövőképre hivatkozhatnak. Akik előtt azonban Jézus Krisztus a megváltó, és isteni tekintély, az Ő szavának hisznek. A könyv kezdetének meghatározását sose feledjük: „Ez Jézus Krisztus apokalipszise…” (Jel 1:1/a). A befejező kijelentések is bővelkednek ehhez hasonló nyomatékosításokban: „És mondta nékem: E beszédek hívek és igazak: és az Úr, a szent próféták Istene bocsátotta el az ő angyalát, hogy megmutassa az Ő szolgáinak azokat, amiknek meg kell lenni hamar. Ímé eljövök hamar. Boldog, aki megtartja e könyv prófétálásának beszédeit… Azután mondta nékem: Be ne pecsételd e könyv prófétálásának beszédeit, mert az idő közel van… És ímé hamar eljövök; és az én jutalmam velem van, hogy megfizessek mindenkinek, amint az ő cselekedete lesz. Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég, az első és utolsó. Boldogok, akik megtartják az Ő parancsolatait, hogy joguk legyen az ~ 185 ~

Jelenesek_m.indd 185

2005.06.16. 5:30:09

életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba. De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind, aki szereti és szólja a hazugságot. Én, Jézus küldöttem az én angyalomat, hogy ezekről bizonyságot tegyen néktek a gyülekezetekben. Én vagyok Dávidnak ama gyökere és ága: ama fényes és hajnali csillag. És a Lélek és a menyasszony ezt mondják: Jöjj! És aki hallja, ezt mondja: Jöjj! És aki szomjúhozik, jöjjön el; és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.” (22:6–7, 10, 12–17) A legutolsó igevers – az angyal szavából Jézuséba átváltó felhívás – az ősevangéliummal (1Móz 3:15) egységet képezve, az Istenhez vezető út három szakaszát jelzi: először „ellenségeskedés” támad bennünk a rosszal szemben, azután fejlődhet ki a „szomjúhozás a jóra”, majd ez utóbbiaknál az „akarás” „az élet vizének”, a tiszta és hiteles evangéliumnak befogadására. Jézus mint ember („gyökér”) és mint Isten („ág”) „fényes és hajnali csillag”-ként búcsúzik el. Mintha a szintén Jánostól lejegyzett búcsúbeszédekből hallanánk: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek: higgyetek Istenben, és higgyetek énbennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van, ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek, hogy helyet készítsek néktek. És ha majd elmegyek és helyet készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket; hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.” (Ján 14:1–3)

~ 186 ~

Jelenesek_m.indd 186

2005.06.16. 5:30:09

VIII. fejezet

JÁNOS

APOSTOL SZEMÉLYES

BIZONYSÁGTÉTELE A

JELENÉSEK

KÖNYVE VÉGÉN

(22:18–20)

K

risztus hangja, az angyal hangja és János apostolé fölváltva szólal meg a Jelenések könyvének legvégén. „És jött hozzám egy a hét angyal közül… és szólt nékem…” (21:9/a) – „És megmutatta nékem…” (22:1/a) – „És mondta nékem…” (22:6/a) – ezek az utalások nyilvánvalóan az angyalra vonatkoznak. „Ímé eljövök hamar…” (22:7/a) – „Én vagyok az Alfa és az Ómega…” (22:13/a) – „Én, Jézus küldöttem az én angyalomat…” (22:16/a) – ezek pedig Jézus Krisztusra. „És én, János vagyok az, aki ezeket hallottam és láttam…” (22:8/a) – „Bizonyságot teszek pedig mindenkinek, aki e könyv prófétálásának beszédeit hallja…” (22:18/a) – itt, ezekben a kifejezésekben maga az apostol szól. A szólamoknak ez a váltakozása és összhangzata egyébként a gyakorlatban tanúskodik arról, hogy az Üdvözítő örökséget oszt: ami az övé, az a megváltottaié is, ami az Ő ígérete, arra teljes joggal hivatkozhatnak örökösei is. Az angyalok, Isten szolgái, végigkövették a látomásokat, cselekvő segédlettel. Az el nem bukott angyalok számára elviselhetetlen volt Sátán vádoló lelkülete a mennyben, s együtt éreznek velünk, emberekkel, hogy nekünk ezt kell most elviselnünk. A sok-sok angyali megnyilatkozás közül, mely e könyvben található, azért ~ 187 ~

Jelenesek_m.indd 187

2005.06.16. 5:30:09

a legszebb talán az, amelyben e tiszta lények „atyánkfiai”-nak neveznek bennünket, embereket, mélységes együttérzésükben megindulva elesett sorsunk láttán, de már a jézusi, golgotai győzelem fényében: „És hallottam nagy szózatot az égben, amely ezt mondta: Most lett meg az üdvösség és az erő, és a mi Istenünknek országa, és az Ő Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolta őket éjjel és nappal a mi Istenünk előtt.” (Jel 12:10) Angyalok szerepeltek a mennyei bevezető látomások közül háromban (4:1 és sk., 8:1 és sk., 12:1 és sk.), angyalok fújták meg a trombitákat (8:6 és sk.), töltötték ki a csapásokat (16:1 és sk.). Mégis, a könyv legvégén, midőn János apostol le akar borulni az angyal lábai előtt imádni őt, kétszer is tiltó szavakat hall (22:9, vö. 19:10). Hogy miért is akart János leborulni, és teremtett lények előtt imádni őket, annak az okát abban kereshetjük, hogy Jézust látta több ízben is angyalként, „erős angyal”-ként (8:3 és sk., 10:1 és sk.). Aligha feltételezhetjük, hogy János ne ismerte volna a teremtmények imádatának tiltását (vö. Mt 4:10/b; Eszter 3:2 és sk., Jel 13:4 és sk.). Minden égi lényen, akivel az apostol találkozott, ott volt Krisztus dicsőségének visszatükröződése. Önmagát az apostol a háttérben marasztotta. A könyv utolsó három versében is, amikor maga szól, egyszerre csak átvált Jézus Krisztus szavainak idézésébe, azután minden Krisztus-követő nevében, a Maran Atha! másutt is előforduló (1Kor 16:22) elköszönésformájával kéri: „Ámen, bizony jövel, Uram, Jézus!” (22:20/b). Hogy ez legyen, lehessen minden Őt szerető ember végső és legnagyobb kívánsága, és elcsigázott Földünknek ma minden eddiginél erősebben felszakadó sóhajtása. ~ 188 ~

Jelenesek_m.indd 188

2005.06.16. 5:30:09

IRODALOM

A

Jelenések könyvével, ha könyvtárnyi irodalom nem is, de jó néhány kiadvány foglalkozik. Nem célunk sem a teljesség igényével felsorolni, sem minősíteni őket. Az alábbi irodalomjegyzék pusztán azt szolgálja, hogy az olvasó némi betekintést kapjon a könyvvel foglalkozó irodalomba, kivált a magyar nyelvűekbe, azután pedig azt, hogy az itt olvasottak fényében összehasonlítást tudjon tenni. Katolikus értelmezések Edward Connor: Prophecy for today, 1956, 1984, magyarul: Jövendölések a világ végéről, Ecclesia, Bp., é. n. Gál Ferenc: A Jelenések könyve, Agapé, Szeged, 1994. Sípos (S.) Gyula: Valóban itt a világvége?, Lélek és Élet Alapítvány, Bp., 1995.

Református értelmezések Henry Matthew: Mennyei Jelenésekről való könyv, NagyodLéva, 1940. Szikszai Béni: Maran Atha!, Bethánia kiadás, Bp., 1948. Csia Lajos: Jelenések könyve a mai kor tükrében, Bp., 2004. Ablonczy Dániel: Jelenések könyve, Open Art, Bp., 2002. Evangélikus értelmezések Karner Károly: Apokalipszis, Bécs, 1974, Bp., 1990. Baptista értelmezések Billy Graham: Közelgő lódobogás, Az Apokalipszis négy lovasa. 1983, magyarul: 1988, 1989. Berkes Sándor: Jaj, jaj, jaj, a szerző kiadása, Paks, 1999.

~ 189 ~

Jelenesek_m.indd 189

2005.06.16. 5:30:09

Jehova Tanúi értelmezése A Jelenések nagyszerű csúcspontja közel!, 1988, magyarul: 1989. Evangéliumi keresztények értelmezése Reichert Gyula: Ama fényes hajnali csillag. A Jelenések könyvének magyarázata, Evangéliumi Kiadó, é. n., többször is. Dave Hunt: A Woman rides the Beast, magyarul: A fenevadon ülő asszony, I–II. A római katolikus egyház és az utolsó idők, Előszó Kiadó, Bp., 1995, 1996. Chr. Röckle: A filadelfiai gyülekezet bevégzése – a vég ideje és az elragadtatása (sic!), Napsugarak, é. n. Watchman Nee: The Ortodoxy of the Church, magyarul: A hét gyülekezet, Evangéliumi Kiadó, é. n. Adventista értelmezések Ellen Gould White: The Great Controversy, 1888, magyarul: A nagy küzdelem, Advent Kiadó, Bp., 1985; Korszakok nyomában, Bibliaiskolák Közössége, Bp., 1990. Uriah Smith: Jelenések könyve – kommentár, 1865. L. R. Conradi: A titok felfedezve, vagy a hét pecsét feltörve, Bp., 1914. E. L. R. Froom: The Prophetic Faith our Fathers (Atyáink prófétai hite), Washington, 1950. G. C. Bible Commentary – Jelenések könyve, magyarul gépiratban. Gyarmati Béla: A világdráma utolsó felvonása, Bp., é. n. Vankó Zsuzsa. A Jelenések könyve, stencilezett, szamizdat, 1980-as évek eleje (mintegy tíz oldalt innen idézünk). Reisinger János: A Jelenések könyve, I–II., litografált, szamizdat, 1989. Vankó Zsuzsa: Jézus Krisztus apokalipszise, I. A hét levél, Bibliaiskolák Közössége, Bp., 1994. Vankó Zsuzsa: Jézus Krisztus apokalipszise, II. A hét pecsét, Bibliaiskolák Közössége, Bp., 1998.

Jelenesek_m.indd 190

2005.06.16. 5:30:09

A

SZERZÕ

BIBLIAI TÁRGYÚ MUNKÁI

Jézus Krisztus boldogmondásai, Bp., 1990. Bibliai olvasókönyv, Bp., 1991. „Ezen a kõsziklán…”, Bp., 1992. A Biblia szellemében, Bp., 1992. Bevezetés a Biblia tanulmányozásához (társszerzõs), Bp., 1993. Földünk fiaiért fáj, Bp., 1995. Hogyan küzdött Jézus…, Bp., 1998. A legnagyobb kérések (A Miatyánkról), Bp., 1998. Kisvers-nagymesterek, Bp., 1999. A lelkiismeret, Bp., 2005.

A „KORUNK »VAGY-VAGY«-AI” SOROZATBAN

A vasárnapkérdés, Bp., 1999. Legyõzhetõ-e a depresszió?, Bp., 1999. Hit vagy hagyomány?, Bp., 1999.

A „BIBLIA…” SOROZATBAN …az álmokról …a bûnrendezésrõl …Sátánról …az istenismeretrõl …a gyógyításról …az angyalokról

…az ökológiai válságról …a házasságról …a halálról …az imádságról …az istentiszteletrõl …az istenkeresésrõl

~ 191 ~

Jelenesek_m.indd 191

2005.06.16. 5:30:09

SZERKESZTETT KIADVÁNYOK Zsoltárok világa, Bp., 1999. Ószövetségi bölcsességi könyvek, Bp., 2002. Babits Mihály: Erkölcs és iskola, Bp., 1999. Móricz Zsigmond: Kálvinista kereszt, Bp., 1999. Arany János és az evangélium, Bp., 1999. Gárdonyi Géza: Krisztus bankója, Bp., 2005. Babits Mihály: Zsoltár férfihangra, Bp., 2005.

FOLYÓIRAT-SZERKESZTÉS Jó Hír. Bibliai folyóirat, 1990–2003 (összesen 29 szám).

ELÕADÁSOK 1983 óta, kb. 3000, hangszalagra rögzített: kb. 1000. Katalógus és információ: www.bibliahaz.hu

~ 192 ~

Jelenesek_m.indd 192

2005.06.16. 5:30:09